Társoldalunk:

Alonso: Az évtized egyik legjobb pilótája, de legrosszabb helyezkedője

2020.07.08. 13:02

A következő szezontól ismét a Forma-1 mezőnyét gazdagítja a sportág történetének egyik legjobb, de korántsem legsikeresebb pilótája, Fernando Alonso. Pályafutását szenzációs teljesítmények, de rendszeres feszültségek és rosszul időzített átigazolások határozták meg. Vajon most jól döntött?

Benne volt a pakliban, mégis óriási fejlemény, hogy visszatér a Forma-1 mezőnyébe a korábbi kétszeres F1-es világbajnok Fernando Alonso. A spanyol pilóta a jelenlegi korelnökkel, Kimi Räikkönennel egyszerre mutatkozott be a nagyközönségnek 2001-ben, majd Flavio Briatore szárnyai alatt akkoriban a legfiatalabb futamgyőztes lett, 2005-ben és 2006-ban pedig világbajnoki címet nyert az enstone-i istállóval, ahova 2008-ban és most is visszatért.

Alonso 2005-ös világbajnoki győzelmekor kevesen fogadtak volna arra, hogy ilyen furcsán alakul a pályafutása - Kattintásra galéria nyílik!Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Gero Breloer

Alonso két évig távol maradt a sportágtól, de nem túlzás kijelenteni, hogy így is az elmúlt 20 év egyik legnagyobb hatású pilótája a Forma-1-ben és 2017 óta letette a névjegyét más csúcskategóriák mezőnyében is. Az F1-ben egyebek mellett versenyzett a Ferrarinál és a McLarennél is, Michael Andretti csapatával rögtön versenyképes volt az Indianapolis 500-on, győzött a Daytonai 24 órás versenyen és mindkét alkalommal nyert a Le Mans-i 24 órás futamon is, bár ez a Toyota óriási fölénye miatt inkább statisztikai formaság.

A spanyol pilótával mindig számolni kell, bármilyen autóversenyen is indul. Ritkán van rossz napja és sohasem adja fel, képes a mezőny végéről a pontszerzésért küzdve is extázisba kerülni, ezért rendszeresen kivívja magának a szakma és aktuális csapata elismerését. Az aljasság határát súroló viselkedése és a folyamatos játszmázása miatt azonban

kivételes tehetségét és akarását pályafutása korai szakasza óta a Forma-1-ben nem jutalmazták igazán versenyképes autóval.  

Ennek oka, hogy bár a pályán tényleg csak a korszak legjobbjai, Lewis Hamilton, a jobb napjain Sebastian Vettel vagy Michelin gumikon Kimi Räikkönen tudott harcba szállni vele, Alonso az átigazolások és a csapatválasztás terén általában rosszkor volt rossz helyen, és egy idő után egyértelmű volt, hogy ez nem a véletlen műve.

Kiváló teljesítmények, amelyek nem mindig hoztak győzelmet

A Forma-1 egyik örök igazsága, hogy a legjobb pilóták általában beülhetnek a legjobb autókba, erről sokáig Bernie Ecclestone is gondoskodott, ritkán akadtak olyan kivételek, akikről egyértelmű volt, hogy képesek lennének futamokat és világbajnoki címet nyerni, de sohasem kaptak erre alkalmas autót.

2005-ben még lehetett azt mondani, hogy Schumachert félreállították a gumiszabállyal, de Alonso 2006-ban kemény csatában is legyőzte a hétszeres világbajnokotForrás: Getty Images/2006 Getty Images/Clive Rose

Alonsónak ez gyorsan megadatott, négy teljes szezon után F1-es világbajnok lett egy tökéletesen köré épített csapattal. Menedzsere, Flavio Briatore volt a csapatfőnök, a másik autóban a Schumacher-modellt követve másodhegedűsök ültek, egy dohánygyár pénzéből teljes gőzzel fejlesztettek és a gumiháború is kedvezett a spanyol szupersztárnak.

Az összes csapatával volt konfliktusa az F1-ben

Minden adott volt a hosszútávú sikerhez, Alonso mégis felrúgta ezt. A 2005-ös Brazil Nagydíjon bebiztosította a világbajnoki címet, majd a díjátadás után csevegni kezdett Ron Dennisszel arról, hogy a jövőben akár a McLarennél is versenyezhetne. Három hét múlva le is szerződtek a 2007-es szezonra. Nehéz hasonló példát találni ilyen barátságtalan lépésre.

Úgy tűnt, az élet mégis Alonsót igazolja, mivel 2006-ban így is duplázott, majd 2007-ben már a McLaren-Mercedesszel ismét a világbajnoki címért küzdött, de az újonc Hamilton váratlanul jó szereplése miatt elhatalmasodott rajta a frusztrációja. Bár honfitársa, Pedro de la Rosa szerint Alonso ártatlan, részese volt az F1 történetének egyik legnagyobb botrányának, így érdemei elismerése mellett az év végén inkább visszacserélték őt a Renault-val a rutintalan Heikki Kovalainenre.

Alonso kétszeres világbajnokként elsőszámú pilótának ment 2007-ben a McLarenhez, de Hamilton túl jó volt, ez frusztrálttá tette a spanyol pilótátForrás: AFP/Bertrand Guay

Ahogy a filmeknél, úgy a sportban is ritka, hogy a második felvonás ugyanolyan jól sikerüljön, mint az első: a Renault-nál töltött 2008-as és 2009-es szezon során ugyan akadtak Alonsótól emlékezetes egyéni teljesítmények, mégis mindenkinek az ugrik be elsőnek, hogy Briatore és Pat Symonds elcsalta a 2008-as Szingapúri Nagydíjat, amit pont Alonso nyert meg. Ez azonban nem tántorította el a Ferrarit, hogy leigazolják a spanyol szupersztárt, aki ezzel úgy tűnt, tényleg a megfelelő helyre került.

Ellentmondásos álláspontok alakultak ki azzal kapcsolatban, hogy azelőtt Alonso milyen kapcsolatban volt a 2010-től meghatározó erővé váló Red Bull-lal. Az érintettek egymást megcáfolva állították, hogy tárgyaltak-e vagy sem, adtak-e ajánlatot vagy nem, de a lényeg, hogy Alonso a Scuderiánál kötött ki, viszont 2010 és 2013 vége között a legjobb autót mindig a Red Bull építette.

Ez olyannyira bosszantotta Alonsót, hogy a 2013-as Magyar Nagydíjon azt mondta, „valaki más autóját” szeretné a születésnapjára. A nem is olyan burkolt célzás Vettel ülésére még nagy tisztelőjét, a Ferrari akkori elnökét, Luca di Montezemolót is vérig sértette.

Alonso a 11. helyről rajtolva nyerte meg a 2012-es Európa Nagydíjat Valenciában, ilyen egyéni teljesítmények kellettek, hogy versenyben tartsa a FerraritForrás: Ferrari

A Schumacher elleni küzdelmei mellett Alonso legendáját elsősorban a Ferrarinál töltött évei építették igazán. Nem azért, mert kiemelkedően sikeres lett volna, hanem azért, mert 2010-ben és 2012-ben úgy is az utolsó futamig küzdött a világbajnoki címért, hogy a Red Bull és a McLaren is versenyképesebb volt a Ferrarinál. Ez azóta sem sikerült Vettelnek, Räikkönennek és egyelőre Charles Leclerc-nek sem.

2014-re viszont őt is felőrölte, hogy nem jutott egyről a kettőre a Ferrarival, és nem akart összejönni neki a hőn áhított harmadik világbajnoki cím, amivel beérte volna hősét, Ayrton Sennát. Közben Vettelnek volt már négy, Hamiltonnak kettő, és gyanítható volt, hogy a brit pilótánál ez még csak a kezdet.

A kapcsolatai Maranellóban is elmérgesedtek, a hidak mögötte felégtek, de nagy megdöbbenést okozva kiegyezett Dennisszel, és az újjáalakuló McLaren-Honda arca lett.  

A párhuzamot Senna legszebb éveivel nem lehetett nem felismerni: újjáalakult az F1 addigi legsikeresebb csapat-motorgyártó együttműködése, egy latin hős érkezett a csapathoz, készült az új NSX… És hatalmas égés lett az egész. A Hondát túl korán bedobták a mélyvízbe, az erőforrás évekig gyenge és megbízhatatlan volt, Alonso pedig nagyon csúnyán mellélőtt azzal, hogy a fegyelemhez és méltósághoz szokott japánokat nyilvános ócsárolással és nyomásgyakorlással próbálta ösztönözni.

Alonso nagy tapsot kapott a Hungaroring közönségétől, amikor kézzel is betolta volna a 2015-ös McLaren-Hondát a garázsba, de nem bírta sokáig cérnával a megpróbáltatásokatForrás: AFP/Attila Kisbenedek

Mire kiderült, hogy a McLaren-Honda együttműködés fenntarthatatlan, Alonso lényegében már körbejárta az F1-es mezőnyt: a Red Bull nem tartott rá igényt, a McLarennél és a Renault-nál már kétszer szerepelt, ráadásul a francia márka akkoriban tért vissza a sportágba, és látszott, hogy rögös út vezet számukra a sikerhez.

A mezőny egyik legjobb pilótája körül elfogyott a levegő, ezért beismerve, hogy az F1-ben aligha lesz már minden idők legsikeresebb versenyzője, új kihívás, az autósportok tripla koronája felé fordult.  

Miután kétszer is megnyerte az F1-es Monacói Nagydíjat, kétszer világbajnok is lett, kétszer győzött Le Mans-ban, sőt nyert Daytonában is, ha augusztusban nagy bravúrral győzne Indianapolisban is, minden idők legsokoldalúbb gyorsasági autóversenyzője lenne. Középtávon mégis visszacsábította őt a Forma-1.

Kinek lesz ez jó?

Noha Alonso visszatérését az F1-es közvélemény alapvetően pozitívan fogadja, a közösségi médiában és a bennfentesek körében is felmerül a kérdés, hogy mi járhat a fejében. A Renault szempontjából vonzó lehet visszaszerezni a korábbi nagy sikerek arcát, a 39. évében járó pilótának viszont nem ez élete legjobb esélye a győzelemre.

Alonso 2006-os világbajnoki címe után a spanyol pilóta 2008-ban nyert még két futamot a Renault-val, Kimi Räikkönen további kettőt a Lotus-Renault színeiben, de egyébként aszályos évek jellemezték az enstone-i csapatotForrás: AFP/Toshifumi Kitamura

A Renault-nál 2016 óta arra várnak, hogy az F1-ben életbe lépjen a költségplafon és új technikai szabályokat vezessenek be, elősegítve a folyamatot, amely révén reményeik szerint kiegyenlítettebb lesz a verseny és ismét élcsapattá válhatnak. Kétségtelen, hogy az F1-ben döntő lehet, ha az egyik csapatnak több pénze, ezáltal jobb infrastruktúrája, autója, személyzete, pilótája van, de Alonso már sokszor megtapasztalhatta, hogy ez önmagában nem elég. Ahogy Luca Marmorini, a Ferrari egykori motorfőnöke nemrég elmondta, az F1-ben „mindennek tökéletesnek kell lennie, ugyanabban a pillanatban.”

Jelenleg nem látni, hogy a Renault-nál a következő két év során összeáll ez a tökéletesség, pláne egyszerre, ezért bombameglepetés lenne, ha Alonso számítása kifizetődne.

Arról nem is beszélve, hogy bármennyire is jó, a spanyol pilóta közösségi médiás kirohanásaiból nem úgy tűnik, hogy sokkal bölcsebbé vált az évek során, 39-41 évesen fiziológiailag már nem ő lesz előnyben a fiatalokkal szemben, és a történelem is csak ritkán jutalmazta nagy sikerrel a visszatérőket: Niki Lauda ugyan világbajnok lett, de az újrázás igazából csak az elsöprően jó Williamsbe ülő Alain Prostnak jött be. A múlt azonban bizonyos szempontból ezúttal is ismétli önmagát: miközben jó esély van Vettel és Räikkönen visszavonulására is, a Forma-1 menedzsmentjének jól jön a spanyol ajkú szupersztár visszatérése, ahogy annak idején Nigel Mansellt is visszahozták Senna halála után, ezzel időt adva Schumachernek, hogy igazi nemzetközi sportcsillag váljon belőle.

Ocon: Új Rosberg vagy új Vandoorne?

Ha van hálátlan szerep a Forma-1-ben, az kétségkívül Alonso csapattársáé. A spanyol pilóta mellett eddig a legjobban az egyértelmű másodhegedűsök jártak: Giancarlo Fisichellának, Jarno Trullinak és Felipe Massának jutott néha a rivaldafényből, de Räikkönent lesöpörte, Jenson Buttont nyugdíjazta, a pályafutása elején járó Nelson Piquet Jr-t, Romain Grosjeant és Stoffel Vandoorne-t pedig megsemmisítette, utóbbit 21:0-s időmérős mérleggel.

Hamilton volt az egyetlen csapattársa, akivel tartósan nem bírt, és ez nem jó hír a bő másfél évnyi kihagyás után láthatóan berozsdásodott Esteban Oconnak.  

A francia pilóta ugyan lelkesen nyilatkozott Alonso szerződtetésének lehetőségéről, de belül lehetséges, hogy úgy érzi magát, mint Nico Rosberg 2009 végén, amikor kiderült, minden idők legsikeresebb és az egyik legravaszabb pilótája, Schumacher lesz a csapattársa. Rosbergnek szerencséje volt, mert a német legenda fénye a hároméves kihagyás alatt megkopott, ő pedig önbizalommal telve állhatott ki Hamilton ellen, de Ocon ennél keményebb próbatételre számíthat.

Nagyon más már a Forma-1, mint amikor Alonso igazán sikeres lett, de érdekes lesz látni, hogy mire jut harmadszor is a Renault-valForrás: AFP/Oliver Lang

Amennyiben a francia versenyző bicskája beletörik Alonsóba, szinte biztos, hogy megreked a pályafutása, az viszont neki és a csapatnak is hatalmas lökést adna, ha Oconban megtalálnák a maguk Leclerc-jét vagy 2007-es Hamiltonját. Más kérdés, hogy Alonso nem ezért jön vissza, úgyhogy a helyzet talán újabb botrányhoz vezetne.

Akár így lesz, akár nem, Alonso visszatérése önmagában színesebbé teszi a mezőnyt, és ennek a sportág iránt érdeklődők csak örülhetnek.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK