German F1 Ferrari driver Michael Schumacher shows an angry face in the pits area of the Spa circuit after he crashed with McLaren-Mercedes driver David Coulthard in heavy rain during the Belgian Formula-1 Grand Prix race, here 30 August. Shortly after overtaking Briton Damon Hill to take the lead in the race, Schumacher crashed into Coulthard's car, lost his front-spoiler and left front wheel and was forced to drop off the competition. Hill won the race ahead of his Jordan-Mugen Honda teammate, German Ralf Schumacher and French Benetton driver Jean Alesi. / AFP PHOTO / BELGA / THIERRY DACHELET
Vágólapra másolva!
Nem gyakori a tettlegesség a Forma-1-ben, de a sportág történetének legnagyobb alakjait is sikerült már úgy kihozni a sodrukból, hogy ököllel próbálják rendezni a helyzetet. Senna, Mansell, Schumacher is a renitensek listáján.
1998: Schumacher vs. Coulthard
Noha tettlegesség nem történt, ez alighanem csakis kizárólag a McLaren szerelőin múlt az 1998-as Belga Nagydíjon, ami a Jordan első győzelme mellett Michael Schumacher és David Coulthard ütközéséről marad emlékezetes. Az F1-es történelem egyik legkaotikusabb futamának 24. körében a toronymagasan vezető Ferrari-pilóta lekörözéshez utolérte Coulthardot, majd a helyszínen és a TV előtt ülő nézők legnagyobb megdöbbenésére telibe trafálta a McLarent.
Schumacher három keréken, Coulthard hátsó szárny nélkül evickélt vissza a bokszba, az akkor még kétszeres világbajnok pedig amint leparkolta az autóját a garázsban, dühödten kipattant, és eltorzult arccal megindult a McLaren boksza felé. A tíz évvel később a Ferrari csapatfőnökévé kinevezett, akkor még sportigazgatóként a Scuderiát erősítő Stefano Domenicali próbálta őt jobb belátásra bírni, de Schumacher ellökte magától és tovább menetelt a wokingiak garázsa felé.
Schumacher alig látott a dühtől Forrás: AFP/Thierry Dachelet
Végül a várt pofozkodásból nem lett semmi, Schumacher és a még sisakkal a fején a garázsban álldogáló Coulthard közé odaálltak a McLaren szerelői, hátulról pedig a Ferrari vezetése, köztük Jean Todt csapatfőnök igyekezett elrángatni Schumachert a helyszínről. „Rohadtul megpróbáltál megölni!” – üvöltötte az emberek gyűrűjében a skót pilótának, aki viszont teljes képtelenségnek tartotta ezt.
„Láttam a kék zászlót, a csapat szólt, mert nagyon nehéz volt látni a tükreimben a vízpermettől a borzalmas körülmények miatt – nyilatkozta az esetről Coulthard. – Szóltak a rádión, hogy Michael mögöttem van és el kellene engednem. Átmentem a balkanyaron a Pouhon felé vezető egyenes előtt, mérsékeltem a sebességemet, hogy meg tudjon előzni, ő pedig nekem jött hátulról. Sajnálatos eset volt, egyáltalán nem akartam akadályozni a versenyét, de a viselkedése azzal, hogy bejött a garázsba gyilkossági kísérlettel vádolni engem, elfogadhatatlan. Amikor nekem gondom akadt vele korábban, megvártam, és utólag beszéltem vele, mint férfi a férfival, szemtől szemben. Nem változtathatunk azon, ami történt, de a viselkedése elfogadhatatlan volt, gusztustalan olyasvalakitől, akinek ilyen eredményei vannak ebben a sportágban. Szüksége lenne valamilyen segítségre, hogy kontrollálni tudja a dühét.”
Coulthardot és Schumachert az Olasz Nagydíjon saját motorhome-jába békítő beszélgetésre hívta Bernie Ecclestone, az F1 akkori ügyvezetője és teljhatalmú ura. A másfél órás beszélgetést Coulthard később így idézte fel. „Még akkor is abszolút az volt a meggyőződése, hogy csak én voltam a hibás.
DC: Michael, neked ugye mindig igazad van? MS: Igen, úgy gondolom. DC: Ugyan, otthon a feleséged előtt sem tévedtél soha? MS: Nem emlékszem ilyenre.
„Számomra ez jól összefoglalta az egészet, úgyhogy ráhagytam. Amikor az ember ilyen szintű önbizalommal és elkötelezettséggel rendelkezik, és nem kész elismerni egy gyengeségét, akkor nagyon nehéz tárgyalni vele.”
Bármi is hangzott el odabent, a nyilvánosság előtt, Schumacher megvédte Coulthardot. „Világos, hogy semmi rosszat nem tett. Eleinte nem volt egyértelmű, de miután megnéztem, egyszerűen szerencsétlen helyzet volt, most már nem mondanám azt, hogy direkt ki akart ütni a versenyből.”
Az ugyanakkor Coulthard szavaival cseng egybe, hogy Schumacher nem árulta el, hogy bocsánatot kért-e, amiért első felindulásában megvádolta a McLaren versenyzőjét. Azt viszont hangsúlyozta, hogy amennyiben a szerelők nem állják el az útját, akkor sem ütötte volna meg a skótot.
„Kettőnk ötlete volt, hogy üljünk le beszélni. Eléggé jól ismerem Davidet, és semmi értelme nem volt hagyni tovább folytatódni ezt az egészet, csak a megfelelő időpont volt a kérdés, és örülök, hogy tisztáztuk. Nem emlékszem, hogy valaha is így kijöttem volna a sodromból, és remélem, többé nem történik ilyen, a körülmények váltották ki belőlem. Soha nem ütöttem volna meg, senkit sem ütöttem még meg.”
Három évvel később már nem foglalkoztak a korábbi viaskodással Forrás: AFP/Olivier Hoslet
Úgy tűnt, ezzel végleg lezárul a Forma-1 és a két pilóta történetének ezen epizódja, az eset azonban öt évvel később még egyszer előkerült. A 2003-as Európa Nagydíjon Coulthard kiesett, mert az ellene védekező Fernando Alonso túl korán fékezett a Nürburgring utolsó sikánja előtt, a McLaren versenyzője pedig az ütközést elkerülendő félrerántotta a kormányt, és a kavicságyban végezte. Az incidens után meglepő módon, mintegy példát állítva Alonsónak, felhozta az 1998-ban történteket, és beismerte, hogy hibázott a Schumacherrel történt baleset előtt.
„A reakciója az volt, hogy fékteszteltem, meg akartam ölni és hasonlók. A felügyelők megnézték a telemetriát, nem fékeztem, úgyhogy az egész a szőnyeg alá lett söpörve. A valóság az, hogy elemeltem a gázt azért, hogy elengedjem, de mindezt hatalmas vízfüggönyben tettem a versenyíven – mondta Coulthard. – Az ember soha nem tehetne ilyet, én sem tenném meg újra. Akkor nem volt meg a mostani tudásom és tapasztalatom, azelőtt soha senki nem hajtott belém hátulról. Amikor valaki nyomást helyez az emberre, ő reagál, és azt mondja, »hogy én nem tettem ilyet«. Amikor tudtam, hogy ott van mögöttem, és a csapat is megerősítette ezt, majd megpróbáltam elengedni, akkor okosabb döntést kellett volna hoznom.” (M. D.)
Nem ütött, de szeretett volna
Az ominózus, 2003-as Alonso-Coulthard baleset előtt a spanyol pilóta egyszer már Brazíliában is kiszúrt a McLaren versenyzőjével. Coulthard a győzelemre is esélyes volt, de a futamot leállították egy tömegbaleset miatt, amibe Alonso is belekeveredett, így Coulthard lemaradt a sikerről, sőt, Alonsót előtte rangsorolták, a 3. helyre. A skót pilóta elárulta, milyen érzések kavarognak ilyenkor egy F1-es pilótában.
„Amikor visszaértem a szállodába, beültem a bárba, majd pokoli állapotban feküdtem le – emlékezett vissza. – Nem hiszem, hogy bölcs dolog ilyenkor elkezdeni inni, de mit lehet tenni? Az ember nem üthet meg valakit. Gyakran gondolom úgy, hogy az ökölvívók remek helyzetben vannak, mert ha valaki megüti őket, és az fáj, akkor lehetőségük van megpofozni a csirkefogót." (A. V.)
2001: Montoya vs. Villeneuve
Annak aligha lehet szép vége, ha két lobbanékony pilóta konfliktusba keveredik a pályán, márpedig Jacques Villeneuve-öt és Juan-Pablo Montoyát sok mindennek lehet nevezni, csak halvérűnek nem. A 2001-es Kanadai Nagydíj pénteki edzésén Villeneuve hirtelen befékezett Montoya előtt az egyik kanyarban, aki a versenyzők nap végi eligazításán állítólag azt vágta a kanadai fejéhez, hogy „ha még egyszer ilyet teszel, belelöklek a k***a falba.”
„Akkor beb*****k az erdőbe” – hangzott a válasz Villeneuve-től, de Montoya sem volt rest, és így tüzelt vissza: „B***d meg, te idén már megöltél egy embert.”
Ezzel a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjra utalt, ahol Villeneuve ütközött, és ahogy a korlátnak csapódott, a törmelékek halálosan megsebesítettek egy pályabírót. A sértettnél elszakadt a cérna, a beszámolók szerint megpróbálta torkon ragadni Montoyát, és Charlie Whitingnak kellett szétválasztani őket.
Villeneuve és Montoya áprilisban még viccelődött, de aztán a feszültség felülkerekedett rajtuk Forrás: AFP/Pierre Verdy
„Beszéltem velük, és közöltem, hogy két versenyt kívülről fognak nézni, ha legközelebb hasonló csetepatéba kerülnek” – mondta a versenyigazgató később. Frank Williams sem díjazta pilótája gusztustalan megjegyzését a halálos balesetről, állítólag kirúgással fenyegette meg, ha még egyszer hasonlóra vetemedik. (G. J.)
2009: Trulli vs. Sutil
A 2009-es Brazil Nagydíj sem volt mentes a feszültségektől, de akkor nem kellett a verseny végéig várni, ketten már az első kör után egymásnak estek. A Toyotával versenyző Jarno Trulli és a Force Indiánál vezető Adrian Sutil csupán az ötödik kanyarig jutottak el, mielőtt egymásnak ütköztek,
az összetört autójából kipattanó dühös olasz pedig már a helyszínen kérdőre vonta német kollégáját.
Vannak versenyek, amelyeknek a rajtrácsába kódolva van, hogy a piros lámpák kialvása után nem lesz minden sima. A 2009-es Brazil Nagydíj is ilyen volt, az eső miatt megkavart felállásban több, amúgy az élmezőnybe tartozó autó is a mezőny hátsó feléből indult és fordítva. Sebastian Vettel és Heikki Kovalainen már a második kanyarban összeakadt, az elkerülő manővert bemutató Giancarlo Fisichella pedig kisodródott a fűre. Másodpercekkel később Kimi Räikkönen futott bele Mark Webberbe és hagyta el az első szárnyának felét, a nagy csattanás azonban csak az ötös kanyarban jött.
A harmadik helyről rajtoló Sutil mögött érkező Trulli úgy gondolta, hogy beteszi a Toyotája orrát egy nem létező résbe,
az ideális ívet követő Force India mellett azonban nem fért el kívülről, bőven 200 km/h fölötti tempónál lesodródott a kerékvető mögötti fűre, elveszítette az irányítást az autó fölött, és a pályára visszacsapódva telibe találta Sutilt. A Force India keresztbe állt, majd sérülten robogott tovább a füvön, hogy a hatos kanyart átvágva kiüsse Fernando Alonsót a versenyből.
Trulli, Alonso és Sutil bandukol vissza a baleset után Forrás: AFP/Vanderlei Almeida
Trulli, ahogy kiszállt, feldúltan masírozott Sutil felé, majd heves gesztikulálás mellett jól láthatóan leteremtette vétlen pilótatársát. Sutil próbált közbevágni és többször megfogta a mutogató olasz kezét, a Toyota veteránja azonban hajthatatlan volt.
A felügyelők versenybalesetnek minősítették az esetet, Trullit azonban 6000 dollárra büntették, amiért nem fogadott szót az egyik pályabírónak.
A vita azonban nem ért véget Brazíliában, sőt, a szezonzáró Abu-dzabi Nagydíjon csúcsosodott ki igazán, ahol mindketten hivatalosak voltak az FIA sajtótájékoztatójára, ahová Trulli fényképekkel felvértezve érkezett, hogy bizonyítsa az igazát.
„Nyilván csalódást keltő volt így befejezni a futamot az első körben. Minden okom megvan rá, hogy nagyon dühös legyek. Nálam van minden bizonyíték, ami alátámasztja, hogy mellette voltam, holnap pedig megvitatjuk ezt a versenyzői eligazításon – mondta Trulli, Sutil szerint azonban egyértelmű volt az eset. – Semmit nem kell megbeszélni, nyilvánvaló incidens volt. Nekem még inkább csalódást keltő, mert én voltam az, aki csak vezetett, miközben ő elveszítette az uralmat az autója felett és belém ütközött. Ez nem az én gondom, hanem az övé, nem értem, miért borult ki így.”
A vita ezután fajult el igazán, Trulli feltette a költői kérdést Sutil látásával kapcsolatban, és a fotókat mutogatta, mire a német kiemelte, hogy kollégája a kerékvetőn próbálta őt megelőzni, és felemlegette az abban az évben Barcelonában történt esetet.
„Ugyanaz történt, elveszítetted az uralmat, és akkor is egy Force Indiának mentél neki. Néha tisztelned kell az autód határait, ha nincs hová menned, el kell venned a gázt. Ilyen a versenyzés, nem tudom, meddig tart még megtanulnod ezt” – mondta Sutil.
A Force India versenyzője ezzel azonban csak olajat öntött a tűzre, Trullinak ugyanis a barcelonai ütközésről is teljesen más volt a véleménye.
„Barcelonában megpördültem, ő meg belém jött, mert levágta a kanyart és nem lassított – mondta az olasz, majd visszatért a brazíliai csattanásra. – Nem látott. Mellette voltam, ő azonban folyamatosan szorított ki, amíg a kerékvetőre nem kerültem.”
Sutilon és Trullin kívül az akkori állás szerint utolsó F1-es futamára készülő Kimi Räikkönen, valamint az utolsó Renault-s versenye előtt álló Fernando Alonso is jelen volt a sajtótájékoztatón, de nem igazán jutottak szóhoz. Ekkor jött el a pont, hogy a faarcáról híres finn világbajnok nem bírta tovább, és ahogy ránézett a „menjünk?”- kérdéssel felé forduló Alonsóra, elnevette magát. (M. D.)
