Mundruczó Kornél: A filmkészítést forgatás közben tanultam meg

- Szabad tudni, hogy hány éves vagy? Igaz, hogy te vagy a legfiatalabb rendező? (Janka)
- Azt hiszem, az elsőfilmesek közül én voltam a legfiatalabb. 1975. április harmadikán születtem. Számold ki!

- Melyik az a film, amelyik életed során a legnagyobb hatással volt rád? (Julianne)
- Huh. Hát, különböző korszakaim vannak. Talán legkorábban a Szárnyas fejvadász volt a releváció. Aztán Herzog és Fassbinder filmjei - ezek a gimis élmények. A főiskolán inkább színházi előadások, fotósok hatottak rám nagyon, például a japán fotós, Araki. Aztán meg nagyon változó, Tarkovszkij Solaris-a, de a Kuroszava Ran-ja is közel álló dolgok hozzám.

- Kit tartasz példaképednek a filmszakmán belül? (Basta)
- A magyar élőhalott vagy a nemzetközi szakmán belül? Jancsó Miklós és Tarr Béla, aki nagyon ritkán nyúlnak mellé szerintem, és teljesen sajátos víziót alakítottak ki a világról, ami legalább annyira egyetemes, mint magyar. Ők a példaképeim itthonról. Rajtuk kívül Kubrick, Kuroszava, Kitano - csak a K betűsöket szeretem. Természetesen ez vicc volt, és rossz, az igazság az, hogy tényleg elég sok alkotónak szeretem a filmjeit, aki önállóan gondolkodik, az számomra mindig izgalmas!

- Mikor határoztad el, hogy a Színművészetire mész? (dorka)
- Azt hiszem, 19 éves voltam, nem vettek fel Pécsre az esztétika szakra, így az Arany János Gyerekszínházba kerültem mint stúdiós/statiszta. Ott szerettem meg a színházat, és év végén jelentkeztem színész szakra, és Zsámbéki Gábor osztályába kerültem.

- Nagyon ideálisnak tűnik a munkakapcsolatotok Viktóriával. Konkrétan együtt írjátok a forgatókönyveket? Vagy külön-külön és e-mailezgettek? Vagy hogy van a munkamegosztás? (csibegeza)
- Konkrétan együtt, de hát ez nem jelent rögtön papíron megjelenő írást, sokszor akár egy fél évig csak arról beszélünk, hogy milyen típusú filmeket szeretnénk elkészíteni, hogy az mindenki számára, számunkra is izgalmas, meglepő és még nem látott élményen alapuljon. Azért írunk együtt, mert ismerjük egymást annyira, hogy tudjuk, mikor mi igaz, és közhelymentes egy történet, mert azért egymással sokkal kritikusabbak vagyunk, mint bármikor bárki.

- Szerencsés vagy, hogy folyamatosan dolgozol, és ilyen fiatalon már két nagyjátékfilm és egy rövidfilm van a hátad mögött, egy csomóan meg csak negyvenévesen tudják megcsinálni az első filmjüket. Hogy jött ez így össze? Mi a titok? Ilyen ügyes a producered? (csibegeza)
- Az biztos, hogy a producerem nélkül nem készítettem volna el a filmeket, soha senki nem hitt volna ezekben az ötletekben, mint amennyire Petrányi Viki hisz. Jóformán pénz nélkül készítettük el az első filmünket, a másodikban már egy low-budget költségvetésből dolgozhattam, a rövidfilmem az egy főiskolás vizsgafilm volt. Meggyőződésem, hogy az ember a filmkészítést filmkészítés közben sajátítja el, tehát ezért vállaltuk akár a legzordabb körülményeket is. Nem lehet lehetőségeket kivárni, hanem abból a lehetőségből kell dolgozni, ami éppen adott (akár úgy találod ki a történetet).

- Gondoltál már arra, hogy felkérsz valami híres külföldi színészt valamelyik következő filmedhez? Nem Tom Hanksre gondolok, de szerintem egy Gary Oldman vagy Tim Roth talán ugrana a lehetőségre... vagy te kit szeretnél? (madarcsirke)
- Többször utasítottam már el Brad Pittet. :-) Komolyra fordítva a szót, biztos van sztár, akivel lehetne dolgozni, de én még nem találtam meg, ezekre az ún. alternativ sztárokra ugyanúgy nem vágyok. Nehéz dolog szerepet osztani, azt soha nem veszem figyelembe, hogy milyen közönség fogja nézni a filmet a szereposztásnál, csak azt, hogy mennyire azonos a karakterrel a színész.