Hazudott Amerika hőse

Gulab celebekkel találkozik és rájön, hogy eszközként használták

A filmstúdió segítségével Gulab 2013 nyarán újra az Egyesült Államokba utazott. Elsőosztályú jegyet vettek neki a gépre, több interjúban részt vett Luttrellel, a vörös szőnyegen sétálhatott a celebek között, az újságírók és a filmrajongók előtt, és gyakran állították meg, hogy megköszönjék neki, amiért megmentett egy amerikai katonát. A legkevesebb emléke ebből az időszakból, amikor Mark Wahlberg színésszel is találkozhatott, aki azt mondta neki:

Gulabnak tetszett a film, háromszor is megnézte – persze, tolmácsnak kellett vele mennie, hogy lefordítsa neki a párbeszédeket. A férfi elfogadta, hogy a mozi nem egy dokumentumfilm, hanem egy regényes történet, amelynek vannak valós elemei. Luttrelltől úgy tudta, a filmstúdió változatta meg a könyvet, hogy eladhatóbb legyen a mozi.

Amikor Gulab megkérdezte, készít-e erről egy szerződést a filmstúdió, a tolmács ezt válaszolta:

A volt kommandós, aki közben 60 ezer dollárt kért egy motivációs előadásért vállalatoktól, szervezetektől, és elindított egy saját ruhamárkát is, összehozta azzal a brit íróval, aki a Túlélő c. könyvet is segített megírni. Patrick Robinson, aki számos fikciós bestsellert jegyzett már, azért találkozott az afgán férfival, hogy Gulab elbeszélése alapján megírja a Túlélő másik főszereplőjének történetét is.

Amikor azonban Robinson és Gulab elkezdtek beszélgetni a történtekről, Gulabnak egyszer csak ijesztő felismerése támadt. Ő maga nem olvasta a könyvet – hiszen sem angolul, sem olvasni nem tudott – csak mások, főleg Luttrell elmondásából értesült a könyv tartalmáról. Ahogy Robinsonnal alaposan megbeszélték a történteket, kiderült a számára, hogy az író másképp ismeri az eseményeket, mint ahogy ő megélte azokat. És ezt csakis Luttrell adhatta elő neki így, jelentős eltérésekkel. Amikor megkérdezte Robinsont, hogy ezek a jelenetek úgy szerepelnek-e a könyvben, ahogy most hallotta, az író úgy felelt: persze.

Gulab ekkor jött rá, hogy a film a könyv alapján készült, és ha a film fikciós volt, akkor a könyv sem a valóságot írja le.

Hiszen az interjúk tartalmából nem értett meg semmit, és a tolmács csak akkor fordított neki, ha közvetlenül őt kérdezték.

Gulab ezeket a konfliktusos kérdéseket szerette volna megbeszélni a volt katonával, akinek megmentette az életét. Ezt éppen akkor vetette fel a tolmácson keresztül, amikor a CBS televízió 60 Minutes c. műsorában kellett volna szerepelnük. Luttrrell nagyon dühös lett, felpattant, kiabált Gulabbal, majd elrohant. A tolmács megragadta Gulab karját, és ezt mondta neki:

Gulab ezután sokszor próbált beszélni Luttrellel, de

– holott az afgán férfi az ő birtokán vedégeskedett. A felesége Gulab táskájába tett több mint ezer dollár készpénzt, egy laptopot és különös módon több zoknit, majd taxit hívott neki, hogy vigye ki a repülőtérre.

Gulab arra is rájön, hogy kisemmizték

Az afgán férfi azt állítja, igen,

Sőt, amikor megkapta a könyvről szóló szerződést – amelyet persze csak tolmáccal tudott értelmezni –, a legnagyobb meglepetésére azt olvasta benne, hogy

Ráadásul a további felhasználási jogokról Gulabnak le kellett mondania. A férfi minden barátja, családtagja, de még a tolmács is azt mondta, utasítsa vissza ezt a szerződést, de Gulab annyira félt a táliboktól, hogy aláírta.

Mohammad Gulab a pénz miatt próbálja hiteltelenné tenni a hős katonát?

Joggal merülhet fel az olvasóban a fenti kérdés.

A kétkedők között van Ed Darack, aki a 3. tengerészgyalogos ezred 2. zászlóaljánánál volt „beágyazott" haditudósító. Ez az egység ugyanúgy részt vett a Red Wings-hadműveletben, mint Marcus Luttrell felderítőcsoportja. Darack ismerte tehát az akció résztvevőit, az eseményeket, tudta, az aszadabadi támaszponton hogyan vélekedtek a hadművelet sikertelen fejezetéről, olvasta a titkos jelentéseket és összefoglalókat a harcról, és mindezt megírta egy könyvben.

Darack azt mondta, hogy amint megjelent a Túlélő c. könyv, azonnal megrendelte, mert forrásként szerette volna felhasználni a saját művéhez. Egyidejűleg körbekérdezte a zászlóalj tisztjeit és katonáit, vajon Luttrell megkereste-e őket, hogy egészítsék ki információkkal, személyes élményekkel a történetet a hitelesség érdekében.

Egy másik bíráló, aki nem hisz Luttrellnek, Michael Cummins,az 5. légi szállítású különleges csoport, a 5th Special Forces Group (Airborne) tisztje. Ez az egység kapta a feladatot a 2001. szeptermber 11-i terrortámadások után, hogy elsőként hatoljon be Afganisztánba, és kezdje meg a tálibok elleni harcot, illetve az ellenzéki csoportok támogatását. Cummins külön cikkben foglalta össze a Túlélő c. könyv és a film közötti eltéréseket.

A kritikusok között van John Ismay is, aki Navy SEAL-katonaként együtt szolgált Erik Kristensen korvettkapitánnyal. Kristensen volt az aszadabadi a gyorsreagálású erő vezetője, aki egy csapatot vitt a hegyekbe helikopterrel, hogy kimentsék Luttrellt és a társait. Kristensen és a katonái akkor haltak meg, amikor a gerillák RPG-vel lelőtték a helikopterüket, ahogy ezt feljebb írtuk.

Ross Schneiderman a Newsweek számára írt hosszú, oknyomozó cikket Mohammad Gulabról és Luttrellről. Az újságíró megkereste Marcus Luttrellt, hogy reagáljon az afgán férfi által elmondottakra, de

Michael Adams, a különleges erők egykori tőrzsőrmestere, később egy magánvállalat katonai tanácsadójaként dolgozott, és a hadsereggel illetve a különleges erőkkel foglalkozó Special Forces Operation Report c. lap számára szakmai elemzést írt Luttrellről és az állításairól.

Adams azt írja az elemzésében, hogy

Amikor pedig a szóvivővel sikerült egyszer telefonon beszélnie, furcsán alakult a kommunikáció. Adamas ugyanis megkérdezte, hogyan kommentálja Luttrell azokat az eltéréseket, amelyek a könyve és később a saját maga által is másképp előadott jelenetek között vannak. Mire a nő így felelt:

És letette a telefont.

Cikkünk folytatódik azokkal a részletekkel, amelyekbők kiderül, hogy Luttrell hazudott. Kérjük, lapozzon!