Vágólapra másolva!
Megdöntve a legendás német Jens Weissflog rekordját a finn Janne Ahonen ötödik alkalommal nyerte meg a Négysáncversenyt, azaz az 56. alkalommal kiírt, két-két németországi és osztrák állomásból álló sorozatot. Ismerkedjünk meg minden idők egyik legjobb síugrójával, akit nem véletlenül hívnak a sportág Michael Schumacherének.

Janne 1977. május 11-én született Lahtiban, s hétéves korában döntötte el, síugró lesz. Elbűvölve nézte a szarajevói olimpiát, s azt, ahogy honfitársa, Matti Nykänen mindenkit maga mögé utasít. Rajongott Jens Weissflogért, Andreas Felderért, s amint alkalma nyílott rá, tagja lett a helyi sportklubnak.

Tehetségére mi sem jellemzőbb, minthogy 15 évesen már a finn válogatott alapemberének számított, első győzelmét 1993 decemberében, Engelbergben aratta. Két esztendővel később a Thunder Bay-i világbajnokságon csapataranyat szerzett, ezt megismételte 1997-ben, Trondheimben, ahol a 90-es sáncon egyéniben is diadalmaskodott.

Összesen nyolc alkalommal indult Négysáncversenyen kilencszer nyert viadalt, nyolcszor lett második, illetve harmadik - ez a pazar mérleg öt végső diadalt eredményezett. Érdekesség, hogy 1998-1999-ben úgy diadalmaskodott, hogy a négy verseny közül egyiken sem nyert, de sporttörténelminek számít 2006-os sikere is, hiszen a viadal történetében először - a cseh Jakub Jandával együtt - két győztest hirdettek.

Világbajnokságokon öt aranyérmet szerzett, egyéniben 1997-ben, Trondheimben közép-, 2005-ben, Oberstdorfban nagysáncon diadalmaskodott, míg csapatban 1995-ben, 1997-ben és 2003-ban ért a csúcsra. Emellett három vb-ezüstje és két vb-bronza is van.

Ami a vébéken összejött, az olimpián nem: mindössze két ezüstérmet sikerólt szereznie a csapat tagjaként 2002-ben, illetve 2006-ban. Érdekesség, hogy a sírepülő-világbajnokságokon sem szerzett aranyat soha, csupán öt második és egy harmadik hellyel büszkélkedhet. Ennek ellenére ő tartja a leghosszabb ugrás világcsúcsát: 2005-ben, Planicában 240 méterre repült.

Forrás: EPA

De páratlan sportpályafutása bővelkedik még rekordokban. A szaksajtó nem véletlenül írta róla a 2004-2005 szezon kapcsán, hogy ő a "síugrás Michael Schumachere". A finn világklasszis a szezon során Oberstdorfban, Garmisch-Partenkirchenben és Innsbruckban is maga mögé utasította a mezőnyt, ám a Négysáncverseny negyedik állomásán, Bischofschofenben Höllwarth győzött, megfosztva ezzel Ahonent attól a bravúrtól, hogy megismételje a német Swen Hannawald 2001-2002-es kiírásban elért szenzációs eredményét, azaz mind a négy viadal megnyerését.

Ám egy rekord így is Ahonené lett: ő az egyetlen síugró, aki egy szezonban 12 Világkupa-viadalt nyert. A Vk-sorozatban összesen 34 győzelemnél, 41 második és 27 harmadik helynél tart.

A síugrók közül ő állhatott eddig a legtöbbször dobogóra (102 alkalommal), ő szerezte a legtöbb Vk-pontot, ráadásul Matti Hautamäki és Thomas Morgenstern mellett ő a világ harmadik síugrója, aki képes volt zsinórban hat versenyenen diadalmaskodni.

Ahonen példás családi életet él, feleségével, Tiiával nyolc éve házasok, 2001-ben született meg fiuk, Mico. Öt éve kezdte el építeni családi házát Lahti városának Karjusaari részében. A tó közelében fekvő rezidenciát a környékbeliek csak Kultarannikko néven emlegetik, ami annyit tesz: Aranypart.

Amilyen rokonszenves magánemberként, olyan hűvös a sportesemények kapcsán. Északi stílusa miatt az újságírók kevésbé kedvelik, egy sajtótájékoztatón, mikor megkérdezték tőle, legalább győzelme után miért nem mosolyog, csak annyit válaszolt: "Ugrani jöttünk ide, nem vigyorogni!"