Az 1970-es és nyolcvanas évek legendás versenyzőihez is bőven fűződnek érdekes sztorik. Emerson Fittipaldi apja a '40-es, '50-es években Brazília legnépszerűbb rádióriportere volt, ő közvetítette például Juan-Manuel Fangio világraszóló európai sikereit.
A kis Emerson ennek hatására kezdett el gokartozni, ami két F1-es világbajnoki címhez és két Indy–500 győzelemhez vezetett.
A nemrég elhunyt amerikai legenda, Dan Gurney sokkal messzebb esett attól a bizonyos almafától, édespja ugyanis a New York-i Metropolitan operaénekeseként szerzett hírnevet. Nem csoda, hogy eredetileg hallani sem akart a fia autóversenyzői álmairól...
És ha már a muzsikánál tartunk, három F1-es zenész-pilótáról is illik megemlékeznünk.
Az olasz F3-as bajnok, Elio de Angelis római arisztokrata családból származott, gyerekkorában a zongoraórák számítottak a napi rutinnak. Elio nemcsak a versenyzésben, de a zenében is kiemelkedő tehetségnek számított. Amikor az F1-es pilóták sztrájkba léptek az 1982-es Dél-afrikai Nagydíj előtt, és egységesen átvonultak a pályáról a Kyalami Ranchra,
virtuóz zongorajátékával De Angelis és Gilles Villeneuve szórakoztatta az új szerződésükre váró kollégákat a bár zongoráján.
Videó: Elio de Angelis zongorázik a ZDF műsorában, az 1985-ös Német Nagydíj előtt
A Ferrari legendás kanadai pilótája korábban szintén vett zeneórákat, ami elkerülhetetlennek tűnt, hiszen édesapja zongorahangolóként dolgozott. Nemrég is volt még egy tehetséges zongorista a mezőnyben: Adrian Sutil, aki 2014-ig 128 futamon vett részt a Spyker, a Force India és a Sauber csapatokkal, és az első rajtsorból indulhatott a 2009-es Olasz Nagydíjon.
De Angelis (a fekete Lotusban) két győzelme közül az elsőt szerzi 1982-ben, Ausztriában. Öt századmásodperccel előzte meg Keke Rosberg Williamsét
Jackie Stewart ifjú korában tehetséges agyaggalamblövőnek számított,
a brit skeetválogatott tagjaként részt vett az 1960-as római olimpián, ahol végül nem került be a döntőbe.
A háromszoros F1-es világbajnok, 27-szeres GP-győztes skót máig ezt, az olimpiai döntő elmulasztását tartja élete legnagyobb szívfájdalmának.
Egy másik háromszoros F1-világbajnokot Nelson Piquet néven ismerte meg a világ – pedig ez az anyai családneve. Az apja nevét, a Souto Maiort nem akarta használni, mert édesapja Brazília egészségügyi minisztere volt. Miután Nelson a szülei által megálmodott teniszezői pálya helyett, titokban az autóversenyzést választotta, nem akart konfliktusba kerülni emiatt az apjával.
Piquet szerezte meg az F1 első turbómotoros vb-címét 1983-ban. Nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni politikus apját, az anyai családnevén vált világhírűvé
Piquet késhegyre menő csatát vívott az 1981-es vb-címért Carlos Reutemann-nal, aki elképesztő dolgokra volt képes a Brabham, a Ferrari, a Lotus, majd a Williams kormányánál. Reutemann a sorsdöntő futamon, az 1981-es Las Vegas-i Nagydíjon
megszerezte a pole pozíciót, a verseny izgalmait azonban nem bírta idegekkel. Nem szerzett pontot, viszont Piquet igen, ezzel a brazil lett a világbajnok.
Reutemann ezután még két nagydíjon állt rajthoz, majd 1982 tavaszán bejelentette a visszavonulását. Politikai pályára váltott, megválasztották Santa Fe szövetségi állam kormányzójának, így az 1981-es vb-ezüstérmes jelenleg szenátorként képviseli választóit az argentin parlamentben.
Carlos Reutemann, az F1-es versenyző...
Napjaink F1-es pilótáit már csikókoruktól kezdve autóversenyzőnek nevelték, így nemigen találunk különleges végzettséget a wikipediás profiljukban. Az egyetlen kivétel a Haas F1 francia pilótája, Romain Grosjean, aki
bankárfamíliába született, és a családi hagyományokat követve ő is beállt az egyik bankfiók pultja mögé dolgozni Genfben.
Ez azonban csak addig tartott, amíg meg nem kapta a francia DAMS csapat szerződését, akikkel 2011-ben megnyerte a GP2-sorozat bajnoki címét.
Úgy látszik, vannak még vérbeli „játékosok”, akiket az autósport izgalmai és veszélyei a szakajtónyi pénznél is jobban vonzanak.