Társoldalunk:

Hamilton csibész volt, de Vettel számára nincs mentség

2017.06.27. 19:55

A vasárnapi Azeri Nagydíjon bekövetkezett, ami csak idő kérdése volt: a két világbajnoki ellenfél között kitört a háború. De szabályosan diktálta-e a tempót Hamilton a Safety Car mögött, és jogosak voltak-e Vettel indulatai? Alaposan kielemezzük mindkét incidenst, merthogy valójában kettőről volt szó.

Szerelemben, háborúban nincs barátság. Az idei szezon eleje óta Lewis Hamilton rendszeresen áradozott arról, hogy – a változatosság kedvéért, mert ez persze a korábbi ellenfél, Nico Rosberg elleni szurkálódás is volt – milyen csodálatos egy olyan nagyszerű bajnok ellen harcolni, mint amilyen Sebastian Vettel. Ő csak módjával, a kettejük személyisége közötti különbségeket hangsúlyozva viszonozgatta a bókokat, de egyébként is benne volt a levegőben, hogy ez az eddig gyanúsan harmonikus, törékeny kapcsolat atomjaira hullik, amint ők ketten összetűzésbe keverednek egymással a pályán.

A puskaporos hordó a vasárnapi Azeri Nagydíjon végre felrobbant, mégpedig egy látszólag ártalmatlan helyzetben, a Safety Car mögött: Vettel úgy érezte, az élen haladó Hamilton szándékosan lassan ment előtte, ezért bosszúból – legalábbis így tűnt – ráhúzta a kormányt. A verseny pár perccel későbbi megszakítása már nyomokban sem tartalmazta a korábbi románcot; a két ellenfél, sőt most már ellenség, kínosan kerülte egymás tekintetét, a bakui hőség ellenére valósággal megfagyott körülöttük a levegő.

Ez a hízelkedés úgysem érdekelt senkit, most végre puszta kézzel eshetnek egymásnak. A sportnak szüksége van a rivalizálásra. 

Ami ma történt, megágyazott egy izgalmas világbajnokságnak" – értékelt a Mercedes csapatát irányító Toto Wolff. A káoszból a legnagyobb hasznot húzó Red Bull főnöke, Christian Horner ugyanígy látta. „Forrnak az érzelmek, elvégre a vb-cím a tét – mondta. – Ez az egész szezonra bebiztosította a rivalizálásukat. Az év végéig nagyszerű csata zajlik majd közöttük..."

Aki visszasírta a nem mellesleg éppen az érzelmi töltete miatt emlékezetes Senna-Prost viszályt, máris dörzsölgetheti a tenyerét. Csatabárd kiásva – mostantól sem Hamilton, sem Vettel nem ejt majd foglyokat. Innentől kezdve minden egyes párharcuknak személyes vonatkozása lesz, úgyhogy ha megtalálják egymást a pályán, ami az erőviszonyokat látva elkerülhetetlen, bármi megtörténhet.

Féktesztelte-e Vettelt Hamilton?

Ami egy incidensnek látszott, az valójában kettő volt, és sem a sportszerűség, sem a szabályosság tekintetében nem szabad összemosni őket. Az első a ráfutásos baleset, amikor Vettel a 19. körben, az egyik Safety Car-fázis végén nekiment Hamiltonnak, a második pedig ennek a közvetlen következménye, amikor dühében ráhúzta a Ferrari kormányát a Mercedesre, és a két autó oldalról összeért.

Haladjunk csak szép sorjában! Vettel úgy érezte, Hamilton csúnya szakkifejezéssel „féktesztelte", vagyis vészfékezésre kényszerítette őt a pálya 15-ös kanyarjánál. 

Azt mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy ütközni nyilván egyikük sem akart, hiszen ez kiszámíthatatlan következményekkel járt: 

a sebességkülönbség meglehetősen nagy volt, bármelyikük kieshetett volna. Ezúttal olcsón megúszták – a Mercedesnek a hátsó gyűrődési zónája, a Ferrarinak az első szárnya sérült meg –, de erre nem volt semmilyen garancia, és azt Vettel maga sem feltételezte, hogy a fizikai kontaktust Hamilton szándékosan idézte elő.

Egy Safety Car-fázist követő újraindítás mindig nehéz ügy. Az elöl haladónak meg kell törnie az üldözői ritmusát, hogy rögtön elhúzzon tőlük, és ez Bakuban különösen jó helyzetfelmérést kíván, mert a 16-os kanyartól egy hosszú padlógázos szakasz következik egészen a célegyenes végéig, ahol szélárnyékból bőven van idő előzni. Hamiltonnak elemi érdeke volt, hogy a kigyorsítás előtt megtorpanásra kényszerítse Vettelt, amire az utolsó lassítást követelő kanyarban, vagyis a 16-osban nyílt lehetősége.

Az afférjuk előtti újraindításnál, még a 16. körben más módszerhez folyamodott: rögtön a 16-os kijáratánál beletaposott a gázba. Ezzel meglepte Vettelt, aki el is bambult, és kemény védekezésre kényszerült Sergio Pérez ellen. 

Ám Hamilton egy kicsit saját magát is necces helyzetbe hozta, mert kis híján utolérte a Safety Cart a bokszbejáratnál húzódó 1. Safety Car-vonal előtt. 

Mivel addig a 2017-es Sportszabályzat 39.8-as cikkelye szerint nem szabad előzni (az SC-t sem), csak pár méteren múlt, hogy lassítania kelljen a célegyenesben, amivel gyakorlatilag biztosan elveszítette volna a helyét a mögötte lendületből érkező Vettellel, sőt talán még Pérezzel szemben is.

Bár a teleobjektív összenyomja a perspektívát, ezen a képen látszik, hogy az első újraindításnál Hamilton majdnem utolérte a Safety Cart a bokszbejárat előttForrás: FOM

Végül tökéletesen, virtuóz módon mérte fel a távolságot és a sebességkülönbséget a Safety Car-hoz képest, de a versenymérnöke, Peter Bonnington nem véletlenül szólt neki a rádión a második újraindítás előtt, hogy legközelebb figyeljen oda, mert túlságosan kicentizte a dolgot. Hamilton azt felelte neki, nem volt így, mégis hallgatott rá: a Vettellel történt ütközés után nem a 16-os kanyar kijáratánál, hanem később, csak a 19-es és a 20-as között lépett rá a gázra.

Az újraindítást nagyon ügyesen csinálta. Meglepett, és kapásból meglógott tőlem, úgyhogy szerintem teljesen szükségtelen volt, amit előtte tett 

– mondta Vettel. – A probléma az volt, hogy ott voltam közvetlenül mögötte, és készültem az újraindításra, akárcsak az összes többi versenyző. Egy ilyen manőver láncreakciót indít el – egy pár évvel ezelőtti újraindításnál, Kínában már eljátszotta ugyanezt. Egyszerűen nem ez a módja."

Mivel senki nem akar kiesni a ritmusból, viszont mindenkinek az az érdeke, hogy a mögötte haladó megtorpanjon, egy újraindítás veszélyes pillanat. Elég a 2000-es Olasz Nagydíjra gondolni, amikor Michael Schumacher az Ascari-kanyar után kigyorsított, aztán a Parabolica előtt megint lelassított. Emiatt pontosan a Vettel által említett láncreakció játszódott le: Jacques Villeneuve, Ralf Schumacher és Giancarlo Fisichella még le tudott fékezni a Ferrari mögött, Jenson Buttonnak azonban félre kellett rántania a kormányt, és kicsúszott. Ő később Schumachert okolta a történtekért, aki utóbb elnézést is kért, ha „a fékek melegítésével" gondokat okozott a többiek számára.

Drama behind the safety car . #F1 #Formula1 #AzerbaijanGP #SebastianVettel #LewisHamilton

FORMULA 1® (@f1) által megosztott bejegyzés,

A 2004-es Monacói Nagydíjon aztán ő húzta a rövidebbet: az alagútban megint a fékeket melegítette a Safety Car-fázis alatt, de Juan-Pablo Montoya nem tudott időben lelassítani mögötte, és nekilökte Ferrariját a korlátnak.

Ezek az esetek hozzájárultak, hogy a Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) pontosítsa a Safety Car-fázisra vonatkozó szabályokat. A 39.5-ös cikkely szerint ilyenkor 

tilos „szükségtelenül lassan, kiszámíthatatlanul, vagy másokat potenciálisan veszélyeztetve" vezetni, 

egyébként pedig mindenkinek „legfeljebb tíz autóhossznyi" távolságból kell követnie az előtte haladót.

Attól a pillanattól kezdve, hogy az időmérő-monitorokon megjelenik a „Safety Car ebben a körben elhagyja a pályát" üzenet, és erre figyelmeztetve kialszik rajta a narancssárga lámpa, az élen haladó jobban lemaradhat tőle, és diktálhatja a tempót. De nem akárhogy, a Sportszabályzat 39.13-as cikkelyében ugyanis szerepel egy ilyen bekezdés: „A Safety Car bokszba való távozása előtt bekövetkező balesetek valószínűségének csökkentése érdekében attól a pillanattól kezdve, hogy eloltotta a narancssárga lámpáját, a versenyzőknek kiszámíthatatlan gyorsítás és fékezés, valamint olyan manőverek nélkül kell vezetniük, amelyek veszélyeztethetik a többieket, illetve akadályozhatják az újraindítást."

Magyarán Hamiltonnak a 15-ös kanyarnál – mivel addigra a Safety Car eloltotta a lámpáját –már nem szabadott „kiszámíthatatlanul" gyorsítania és/vagy fékeznie. De vajon megtette? Ezt a külső kamerák képe alapján lehetetlen megítélni, mindenesetre úgy tűnik, a sportfelügyelők szerint nem. Csak azért „úgy tűnik", mert az FIA honlapján nem szerepel hivatalos vizsgálatra utaló dokumentum; a 45-ös számmal iktatott Vettel 10 másodperces stop&go büntetéséről szól, ám abban csak a bodicsek van megemlítve, a ráfutásos baleset egyáltalán nincs.

Hamilton és Vettel: a nyugalmas viszonynak vége, jöhet a kőkemény rivalizálásForrás: AFP/2017 Getty Images/Dan Istitene

Csupán egyes szaklapokból tudjuk, hogy folyt valamilyen vizsgálat abban az ügyben is, de a sportfelügyelők úgy találták, Hamilton nem követett el szabálytalanságot, mert 1) „többé-kevésbé állandó" sebességgel haladt, és 2) mindent ugyanúgy csinált, mint az előző újraindításnál. Sajnos egyik érv sem tűnik perdöntőnek, sőt még igazán relevánsnak sem. 

Ami az elsőt illeti, ha valaki egy kanyar kijáratánál nem gyorsít, hanem állandó sebességgel halad, az vajon „kiszámítható" vezetésnek minősül? 

Hamilton nyilván az újraindításra készült, de még az előző alkalommal, a 16. kör végén is csak később, a 16-os kanyarból adott nagy gázt, és még úgy is majdnem utolérte a Safety Cart a bokszbejárat előtt. A 15-ösnél tehát értelmetlen volt akadályoznia az üldözőit, bár kétségkívül jogában állt. A második érv pedig kábé olyan, mintha a rendőr előtt azzal védekeznénk, hogy hiszen már legutóbb is átmentünk a piroson, mégsem büntettek meg (ezt a hasonlatot egyébként egy autóversenyző ismerősöm hozta fel az eset kapcsán).

Félreértés ne essék, nem azt állítom, hogy Hamilton szabálytalan volt, hanem csak annyit, hogy a sajtóban a sportfelügyelőktől idézett indoklás ezt nem cáfolja. A közvetítésben szerencsére megmutatták nekünk a balesetet a Mercedes belső kamerájából, a telemetriai adatokat ábrázoló grafikával együtt, úgyhogy pillanatról pillanatra rekonstruálhatjuk Hamilton pedálmozdulatait. Íme:

Hamilton pedálmozdulatai az ütközés előtt, a 15-ös kanyarnál (kattintással nagyítható). Maga a becsapódás a 7-es képkockán láthatóForrás: FOM/GPhírek

A screenshotokon szerepel a rövid magyarázat, a „BRAKE", azaz „FÉK" feliratú körívet érdemes figyelni: amikor ez piros, a versenyző fékez.  A lényeg, hogy Hamilton a 15-ös kanyarhoz közeledve 95 km/ó-s sebességnél ráfékezett, 71 km/ó-nál felengedte a féket, és elkezdett balra fordulni, de aztán a kanyar csúcspontja előtt, 66 km/ó-nál újra fékezni kezdett, hogy lelassítson egészen 51 km/ó-ra.

Még a kanyar kijáratánál is a féken volt a lába.

Miután lelépett róla, egy rövid ideig tényleg „többé-kevésbé állandó" tempóval haladt: konkrétan felgyorsított 55 km/ó-ra, bár amikor Vettel hátulról lebombázta (7-es képkocka), éppen 53-mal ment. Az ütközést követően egy pillanatra megint fékezett, ennek azonban nincs különösebb jelentősége.

Hogy ez a manőverezés a Safety Car mögött normálisnak minősül-e, azt nehéz megítélni. Igen, Hamiltonnak jogában állt diktálni a tempót, de vajon nem vezetett „kiszámíthatatlanul"? Vettelnek számítania kellett rá, hogy a Mercedes még közvetlenül a kanyar kijáratánál is fékezni fog, aztán kicsit sem fog gyorsítani? Fogós kérdés.

Ő is kutyaszorítóban volt, mert lendületet kellett vennie, ha nem akarta, hogy Pérez ugyanúgy rátapadjon, mint az előző újraindításnál. Természetesen nem várhatta el, hogy Hamilton asszisztáljon neki ehhez, a baleset azonban az autók ilyen mozgása mellett már elkerülhetetlen volt. Ennyire kis sebességnél, amikor nem segít a légellenállás, kívülről nézve meglepően hosszúak lehetnek a féktávok; emlékezzünk vissza például a 2008-as Kanadai Nagydíjra, amelyen Hamilton a bokszkijáratnál torpedózta meg a piros lámpánál várakozó Kimi Räikkönent.

A megszakítás után Hamiltonnak pechje volt, hogy meglazult a fejtámlája, ezért neki is be kellett állnia a bokszba, és így Vettel a büntetésével együtt is eléje kerültForrás: DPPI/Florent Gooden

A Ferrari belső kamerájából kommentár nélkül, csak a motorhanggal végignézve és -hallgatva a jelenetet, a hullámforma alapján úgy tűnik, Vettel sem gyorsított a 15-ös kanyarban. Ugyanakkor Hamiltonnal ellentétben már nem is lassított a befordulás után, ezért kétségbeesetten taposott bele a fékbe, amikor észlelte, hogy a Mercedes kisebb tempóval megy. Mivel az autója oldalterhelés alatt volt, eleve nem lassíthatott maximális erővel.

Hogy Hamilton szándékosan féktesztelte-e őt, arról megoszlanak a vélemények. David Coulthard szerint nem csinált semmi rosszat, Bernie Ecclestone, Jackie Stewart és Jacques Villeneuve viszont például alamuszinak tartotta a manőverét.

Mi másért állt volna a féken még a kanyar kijáratánál is? Több mint valószínű, hogy legalább cukkolni akarta az ellenfelét, amit fordított esetben alighanem Vettel is megtett volna. Ez a lendületmegtörősdi a Safety Car mögött teljesen megszokott játszmának számít, és alapvetően belefér, de néha már csak statisztikai alapon is óhatatlanul balesettel végződik.

És ilyenkor az említett 35.19-es paragrafus miatt nem érvényes az az egyébként univerzális könyökszabály, hogy mindig a hátul haladó a hibás.

Ez egy szürke zóna, a szabályok túlságosan homályosan fogalmaznak. Lehetetlen megállapítani, pontosan mi minősül „kiszámíthatatlan" vezetésnek, indokolatlan gázadásnak vagy fékezésnek az élen álló részéről – nem véletlen, hogy a felsorolt esetek egyikében sem büntettek meg senkit. Most sem: Vettelre csak a reakciója, vagyis a bodicsek miatt húzták rá a vizes lepedőt.

Mégis mit képzelt Vettel?

Ám még ha esetleg jogos volt is Vettel felháborodása, mert Hamilton tényleg szándékosan packázott vele, ez sem hatalmazta fel őt arra, hogy bosszúból rárántsa a kormányt a Mercedesre. Aki gyakran gokartozik, már jó eséllyel élt át ilyesmit, önmagában nincs benne semmi különös, és Vettel reakciójának a lélektani háttere sem túl bonyolult. Néha szinte bárkinek az agyát elöntheti a „vörös köd", ahogy Christian Horner fogalmazott, de hiába hajtogatjuk a végtelenségig, hogy a sportoló is ember, egy profi autóversenyzőnek mégiscsak jobban kellene tudnia uralkodni magán.

Vettel kormánya össze-vissza kalimpált a bodicsek előtt, de pár pillanatig állt egyenesen is...Forrás: FOM

Hamilton két megjegyzésével is rátapintott a lényegre: Vettelnek négyszeres világbajnokként példát kell mutatnia, hiszen fiatalok milliói nézik világszerte, másrészt az, hogy nem képes kordában tartani az indulatait, mentális gyengeség, amely sebezhetővé teszi.

Ami az első szempontot illeti, lehet ezt szemforgató álszentségnek tartani azon az alapon, hogy egyik kutya, másik eb, de attól a tény még tény marad: a junior kategóriák versenyzői, jellemzően tinédzserek, akik jó eséllyel pont Vettelt vagy Hamiltont tartják a példaképüknek, abból tanulják el a versenyzői magatartást, amit a Forma-1-ben látnak. Márpedig ha azt látják, hogy egy bosszúból végrehajtott, dodzsempályára illő ütközést meg lehet úszni egy 10 másodperces stop&go büntetéssel, az aligha fogja elrettenteni őket tőle.

„Ilyesmit a gokartpályán lehet látni. Az ember ott megtanulja, hogy ilyet nem csinálunk – mondta Hamilton. – Remélem, az F2-ben és a GP3-ban versenyző kölykök ezek után nem hiszik azt, hogy így kell elintézni a dolgokat. Ez nem helyes. Még ha valamilyen problémád van, akkor sem ez rá a megfelelő válasz."

Tiszta sor.

Lélektanilag bármennyire is érthető volt Vettel reakciója, ő sajnos egész egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nézők százmilliói előtt begőzöljön.

Ehhez túl nagy felelőssége van. A felvetést közvetlenül a verseny után annyival igyekezett elbagatellizálni, hogy „a Forma-1 felnőtteknek való", és „férfiként harcoltunk" a pályán, ami a sajtóban üzengetés során kissé komikus félreértéshez vezetett, mert Hamilton végül azzal vágott vissza, hogy ha Vettel úgy akar harcolni vele, mint férfi a férfival, lerendezhetik egymással a dolgot pályán kívül. Ami mellesleg nem kevésbé felelőtlen megjegyzés.

Egyébként nem mindenki volt meggyőződve arról, hogy Vettel szándékosan húzta rá Hamiltonra a kormányt. A brit Channel 4 szakkommentátoraként dolgozó David Coulthard a közvetítés közben azt mondta, „nem hiszem, hogy Sebastian direkt fegyverként használta az autóját, csak dühében nem figyelt oda eléggé a kormányzásra." Lehet. Ezt persze teljes biztonsággal nem tudjuk megállapítani, elvégre nem látunk a fejébe, de a manőver kívülről nézve nagyon is szándékosnak tűnt. Miután Vettel balra kivágott a Mercedes mögül, rögtön túlságosan visszarántotta a kormányt jobbra, de az utána egy rövid ideig állt egyenesen is, majd az ütközés előtt megint elfordult...

Vettel ebből semmiképpen nem jöhet ki jól: vagy alattomos volt, vagy ügyetlen.

Jacques Villeneuve, akinek Michael Schumacher szándékosan nekiment az 1997-es jerezi vb-döntőn, érdekes módon nem látott semmilyen hasonlóságot a két eset között. „Ez nagyon más volt. Óránként 10 mérföldes sebességgel mentek, szóval kit érdekel? – vonogatta a vállát. – Nyilván otrombaság volt a részéről, de végső soron Lewis féktesztelte őt. Én is versenyző vagyok, voltam ilyen helyzetben. Ha ezt valaki megcsinálná velem, ugyanúgy reagálnék rá, ahogy Seb tette." Villeneuve nem csak Jerez miatt tudja, milyen ez: a 2005-ös Monacói Nagydíj hétvégéjén nagy tempóval beleszállt Coulthard Red Bulljába, miután Juan-Pablo Montoya bosszúból lelassított Ralf Schumacher előtt az emelkedőn.

Montoyát féktesztelésért a rajtrács végére száműzték. Kormányráhúzásos ütközésre az elmúlt években egy példa volt, a 2011-es Belga Nagydíj időmérőjén, amikor Pastor Maldonado a La Source-ból kigyorsítva oldalról nekiment Hamiltonnak, mivel úgy érezte, a McLaren versenyzője korábban meglökte őt egy előzés közben. Akkor egy megrovást Hamilton is kapott, de elsődlegesen Maldonadót találták hibásnak az incidensben, úgyhogy kiosztottak neki egy 5 rajthelyes büntetést.

A bakui esetet Hamilton és Vettel is olcsón megúszta.

A sportfelügyelők nem találták magukat könnyű helyzetben, hiszen pont a vb két legfőbb esélyeséről volt szó – nem ártott volna, ha példát statuálnak Vettellel, egyszer és mindenkorra elvéve az összes versenyző kedvét az önbíráskodó megtorlásoktól, csakhogy egy komolyabb büntetés érdemben befolyásolhatta volna akár a világbajnoki küzdelem kimenetelét is.

A sportfelügyelők ítélete az incidens ügyében. Az első ütközésről szó sem esik - amiatt senkit nem büntettek meg. Vettel a dodzsemezésért kapta a 10 másodperces stop&go-tForrás: FIA

A 2003-as indianapolisi verseny után, amelyen Montoya pont egy büntetés miatt vesztette el az utolsó esélyét is a címre, úgy változtatták meg a protokollt, hogy a legalább két autót érintő balhék vizsgálatát a leintést követően, az érintettek meghallgatásával kell lefolytatni. Ezt a kitételt éppen az idén vették ki a szabályzatból, a meghirdetett enyhébb ítélkezés jegyében arra cserélve ki, hogy „hacsak nem egyértelmű a sportfelügyelők számára, melyik versenyző volt a hibás főleg vagy teljesen, nem fognak kiszabni büntetést."

A transzparencia érdekében, a szereplők kilétére és az eset horderejére való tekintettel mégsem ártott volna, ha ezúttal utólag járnak utána a történteknek, de lehet, hogy nem akarták kinyitni Pandora szelencéjét.

Talán nem véletlen, hogy a legsúlyosabb olyan büntetést mérték ki Vettelre, ami még nem megfellebbezhető:

a Sportszabályzat szerint jogukban állt volna diszkvalifikálni is, vagy kizárni őt a következő versenyről, egy ilyen döntést azonban a Ferrari utólag megtámadhatott volna, és akkor megint ügyvédek döntenek a pontokról. Ezt tényleg jobb volt elkerülni, de ha még mindig a harcos Max Mosley lenne az FIA elnöke, könnyen bevethetné Vettel ellen kedvenc paragrafusát, a hírhedt 151/c-t a Nemzetközi Sportkódexből, amellyel büntethető, aki „rossz hírbe keveri" a sportot.

Vettelre ez simán ráhúzható, miután élő adásban lökdösődött, bár az erkölcsi szempontokat cinikusan félresöpörve akár úgy is nézhetjük a dolgot, hogy ez a tévés nézettségnek csak jót tett. Mégpedig nemcsak ezen az egy versenyen, hanem az egész szezonban, mert Toto Wolffnak igaza van: az emberek sokkal kíváncsibbak egy nyílt ellenségeskedésre, mint egy bajtársiasan langyos rivalizálásra. Ám még ha a Forma-1 profitál is a bakui afférból, Vettel semmiképpen sem. Amilyen könnyű belecsúszni a pillanat hevében egy ilyen, hirtelen felindulásból elkövetett agresszív megnyilvánulásba, olyan nehéz kiköszörülni az emiatt a hírnéven esett csorbát. Nem vitás, hogy a vasárnapi esetet még évekig Vettel fejéhez fogják vagdosni. Így megy ez.

Hamilton csak lehet, hogy sportszerűtlen volt, Vettel viszont biztosan.

A verseny utáni viselkedésük pedig méltatlanul gyerekes benyomást keltett: mindketten kizárólag az incidensnek arról az epizódjáról voltak hajlandóak tudomást venni, amelyben nem érezték magukat hibásnak. Vettel az újságírókkal beszélgetve következetesen úgy tett, mintha meg sem lökte volna Hamiltont, csak dühében bemutatott volna neki a féktesztelés miatti becsapódás után, és nem értené, miért vonták felelősségre. Okos srác, úgyhogy ha lehiggad, meg elmúlik az amnéziája, biztosan más szemmel fog nézni a történtekre. Remélhetőleg el is szégyelli magát, sőt, talán még bocsánatot is kér. Vagy ez megmosolyogtató naivitás?

Amúgy a reakciója tulajdonképpen nem volt meglepő. Bár a német versenyzőkről az a sztereotípia él, hogy higgadtak és szenvtelenek, Vettelre ezt soha nem lehetett ráfogni. A tavalyi kifakadásait a rádión – például a versenyigazgató, Charlie Whiting elküldését melegebb éghajlatra a Mexikói Nagydíj alatt – még betudhattuk a Ferrari lesújtóan rossz formája és az elvárások között tátongó szakadékból előtörő frusztrációnak, és valószínűleg nem is ok nélkül, de Vettel mindig kifejezetten temperamentumos versenyző volt.

Már 2009-ben kivillantotta a foga fehérjét, amikor Isztambulban, egy előzés közben ráhúzta a kormányt csapattársa, Mark Webber Red Bulljára. Akkor nyilván nem akart összeütközni vele, viszont egyértelműen az ő hibája volt, hogy így történt. Mégis Webbert hibáztatta, artikulálatlanul beleüvöltve a véleményét a rádióba, vagyis nem mostanában vált szokásává elveszíteni az önuralmát az ilyen helyzetekben.

A Mercedes Kanada után Azerbajdzsánban is gyorsabbnak tűnt a Ferrarinál, de a versenyen csak egy hajszállalForrás: DPPI/Florent Gooden

Hamiltonnak igaza van, ez rés a pajzsán, bár hozzá kell tenni, hogy – akárcsak a nem kevésbé, de kicsit másképp temperamentumos Fernando Alonso – hibázni a dühkitörései után Vettel sem szokott. Nézzük csak meg, mi történt a bakui ütközést követően: Hamiltonnal tandemben eszméletlen tempót diktáltak, bedaráltak mindenkit, aki az útjukba esett, és nem volt egy árva rossz mozdulatuk sem.

Mostantól egyikük sem fog válogatni az eszközökben, ha a másik legyőzéséről van szó.

Mindkettejüknél kibújt a szög a zsákból; Hamilton is elárulta magát, hogy Valtteri Bottast a szép szavak ellenére csak a fegyverhordozójának tartja, amikor a rádión azt kérte a Mercedestől, akadályoztassák vele Vettelt. Fair play-díjat ezért sem adnak, de egy ilyen kiélezett helyzetben Hamiltont semmi nem érdekelhette kevésbé. A vb-cím fontosabb.

Tizenkét verseny ebben a szellemben eszméletlen izgalmakkal kecsegtet. Ez a szezon eddig is klasszikusnak ígérkezett, így azonban úgy istenigazából azzá válhat. Csak azt reméljük, nem végződik komoly ütközéssel, mint Senna és Prost között 1989/90-ben, vagy Schumacher és Villeneuve között 1997-ben, hiszen ekkora tét mellett még egy alapvetően sportszerű versenyző is reménytelenül el tudja veszíteni a fejét pár pillanatra.

Ez a veszély talán inkább Vettelt fenyegeti, mert ő hasonló helyzetben van, mint annak idején Schumacher. A Ferrari hosszú évek óta nem nyert világbajnokságot, az elvárások a közvélemény, a sajtó meg az anyacég részéről tizenhat tonnás súlyként nehezedik rájuk, és mi szerencsénkre el sem tudjuk képzelni, ez milyen irdatlan nyomással jár.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Ha még gyorsabban szeretne értesülni a Forma-1 legfrissebb fejleményeiről, vagy kíváncsi a kulisszák mögötti érdekességekre, kövessen minket a Twitteren, és figyelje az egész nap rendszeresen frissülő szürke dobozt a jobb oldali hasábban!