Brit sportikonok

1966. május 10-e fontos dátum az atlétika történetében, ekkor született ugyanis a világ valaha volt legnagyobb hármasugrója, Jonathan Edwards. A "Nehézkedés Zsonglőre" nyert két világ- és két Európa-bajnokságot, Sydneyben olimpia aranyérmes lett, 1995-ben elért, 18.43 méteres világcsúcsához pedig azóta sem tudtak közel kerülni.

Páratlan tehetsége mellett elsősorban keresztény hitéről - majd annak elhagyásáról - ismert, valláshoz fűződő viszonya sportkarrierjére is mindvégig nagy hatással volt. Kezdetben nehezen találta meg az összhangot Jézus a versenynaptár követése között, jóideig nem volt hajlandó vasárnap rajthoz állni, ezért maradt le az 1991-es vilgágbajnokságról is. A Úr napján való versenyzés tilalma alól 1993-ban oldotta fel magát, miután állítása szerint Isten azt kérte tőle, hozza ki a maximumot a képességieből.

Sydneybe már csúcstartó világ- és Európa-bajnokként, továbbá egy - az ötezer hívét öt kenyér és két hal megszaporításval jóllakató - Krisztust szimbolázáló szardíniakonzervvel a táskájában érkezett, hogy aztán pályája csúcsára érve, nemzeti hősként térjen haza onnan.

2002-ben a manchesteri Nemzetközösségi Játékokon diadalmaskodott, amivel a negyedik jelentős atlétikai trófeát is begyűjtötte - ez rajta kívül csupán három atlétának sikerült a világon. 2003-ban, minden idők legtöbb érmet nyert brit atlétájaként vonult vissza az aktív sporttól.

Népszerűsége azonban töretlen maradt, sőt, még magasabbra ívelt, amikor a BBC vezető vallási műsora, a Songs of Praise egyik műsorvezetője lett, miközben sportközvetítésekben is közreműködött szakkomentátorként.

Tavaly februárban aztán újra a címlapokra került, néhány hét hallgatás után pedig megerősítette, amit több újság is pedzegetett korábban: azért hagyta ott vallási műsorát, mert elvesztette a hitét. "Ha egyszer felteszed magadnak a kérdést, hogy hogyan lehetnél biztos Isten létezésében, már le is tértél az ösvényről" - mondta a The Timesnak adott interjújában. Különös módon éppen egy Szent Pál életéről szóló film forgatása hozta el számára a fordított pálfordulást, amikor is a munka során egy történész arról beszélt neki, hogy Pál látomását damaszkuszi úton akár epilepsziás roham is okozhatta.

A történtek ellenére Edwards úgy véli, istenhite nélkül soha nem válhatott volna a világ legjobb hármasugrójává, a vallásos meggyőződés hatalmas pszichés támogatást jelentett a számára. Hozzátette, amíg aktívan sportolt, soha nem ingott meg a hite, a visszavonulása után azonban nem találta a helyét, s a teljes identása megkérdőjeleződött.

A kiábrándulás utáni krízisen túljutva ma már ismét békében él magával. "Bizonyos szempontból emberibb lettem, mintha közelebb kerültem volna a valósághoz. Boldogabb vagyok, mint valaha" - mondta minden idők egyik legnagyszerűbb atlétája.