Az Antarktisz hétköznapjai

2003. január 27-29.

Délelőtt a Jardine Peak mintaterületen az örökfagyott üledék vizsgálatát forgattuk, leásva a fagyott aljzatig. Csúszik, kúszik, folyik minden. Vízben, sárban tocsogtunk, s bár 8°C volt, az állandóan fújó hideg szél miatt sokkal hidegebbnek tűnik az időjárás.

A Hervé-öbölhöz tett kirándulás során már messziről láttuk, hogy hatalmas jégletörés függ az öböl sziklafalai fölött. A Varsó-jégmező peremén emelkedő Dutkiewitz-gerincen mentünk végig, felülről megszemlélve a még részben behavazott olasz-völgyi hatalmas sziklagleccsert (ezt a közeljövőben részletesen vizsgáljuk majd) és jégkarcolta sziklákon át beereszkedtünk a Hervé-öbölbe. Eközben mellettünk megdöbbentő mennydörgéssel hatalmas jégtömb szakadt le a vízbe.

Amióta legutóbb itt jártam, szinte felismerhetetlenségig megváltozott a partvidék. Új sziklalépcsők, partszakaszok bukkantak elő, nagy ívű öblözetek keletkeztek. A peremi sziklákon és törmeléken a vízig mászunk, majd a hullámverés sávjában az Olasz-völgy bejáratáig megyünk. Megnézzük az ide helyezett lengyel lakókocsi állagát, majd a sziklagleccser szélén és a környező morénákon, törmeléklejtőkön visszamászunk 250 m magasságba, a völgyfő felett álló táborunkba.

Másnap a környező gleccserek felé indulunk, hogy a Szfinx-jégár előterét vizsgáljuk. Az öt évvel ezelőtti, térképen rögzített állapotot akarjuk összehasonlítani a jelenlegivel. Műholdas helymeghatározó készülékkel mérjük be a legjellegzetesebb pontok helyét, kiegészítjük a térképet az új alakzatokkal, összehasonlítjuk a méretbeli eltéréseket a korábbi állapottal és megpróbáljuk magyarázni a bekövetkezett átalakulást. Évente több tíz méteres a jégvisszahúzódás, ami a táplálóterület nagyságától és közelségétől, a friss kőzetkibukkanásoktól, a kitettségtől, az olvadékvizektől, valamint a környezetből rámosódó hordalékanyagoktól is erősen függ. Péter Attila merülését biztosítja, aki végre víz alatt is szeretné lefilmezni a pingvineket.

Késő délután a jégmezők szélén gyalogolva indulunk vissza az alaptábor irányába. Egy nagy norvég turistahajó tűnik fel az Admiralitás-öbölben. A filmes stáb készen áll, és megörökíti a 60 éves átlagéletkor fölötti közönség partraszállását.

Bioritmusunk még mindig nem állt rá a helyi rendszerre. 3 óra körül világosodik ki igazán és nem sokkal éjfél előtt sötétedik. Persze az éjszaka kellős közepén is viszonylag világos van. Ezért gyakran éjfélnél is tovább fent vagyunk, hatalmasakat főzünk nagy hordóink és zsákjaink Éva által összeállított változatos tartalmából.

Reggel viszont nem tudunk időben felkelni. Szeles, ködös és esős az idő. A hideg és a nedvesség csontig hatol. Ruházatunk és felszereléseink kiválóak, úgyhogy igazán meg sem kottyan. Sőt, a hálózsákok hihetetlen kényelme a rossz időjárású, viharos napokon igen nehezen ereszt ki a csapnivaló időbe.

Ezért az Arctowski-állomás generátorházában feltöltjük laptopjainkat illetve műholdas telefonunk akkumulátorát, s késő estére visszatérünk a táborba. A vacsora: chilei tyúkhúsleves, bolognai szószos és sült kolbászos-sertéscombos tészta parmezánsajttal, majd nagy adag tejberizs, végül gyömbérgyökérből készült friss tea.

Dr. Nagy Balázs