Nyomulni kell ezerrel! - Pintér Zsolt karrier-tanácsadó a Társalgóban

Üdvözlöm! Miért hord mindig csokornyakkendőt? (aranka)
Pinter Zsolt: hozzátartozik az imázsomhoz, akárcsak a fiam által mosolygós nyuszinak hívott, mások által krumpliként aposztrofált aláírásom.

Mit tanácsol a pályakezdő fiataloknak? (Timoc)
Pinter Zsolt: Egy mondatban: nyomulni kell ezerrel!

Olyan kérdésem lenne, hogy ha van egy DJ vizsgám, középfokú angol vizsga, alapfokú német tudás, számítógépes ismeret(ECDL), akkor milyen munkalehetőségeim vannak? (PEPE_not_here)
Pinter Zsolt: Én azt javasolnám, hogy érdemes lenne valamiféle továbbtanulási lehetőségen gondolkodni, hiszen ma már egy vagy akár két felsőfokú végzettség nélkül nagyon nehéz hosszabbtávú kiegyensúlyozott életpályát befutni. Arról nem is beszélve, hogy fiatalabb korban sokkal könnyebben megy a tanulás, mert még friss az agy. A németet "felhoznám" társalgási szintre, az angolt pedig "fluent" szintre, és gondolkoznék akár külföldi ösztöndíjlehetőségen is.

Mi a véleményed az internetes tanácsadó cégekről (cvonline,job*valami* stb.) Szerinted tízből hány konkrét ajánlatot adnak? (NincsMelo)
Pintér Zsolt: A világért sem szeretném lebecsülni az internet jelentőségét az álláskeresésben, bár itt inkább az álláskeresésnek azt a részét látom használhatónak, amikor potenciális munkáltatókról információkat tudunk megszerezni, ellentétben a konkrét álláslehetőségekkel.

Mivel lehet meggyőzni egy munkáltatót, hogy a sokszáz jelentkező közül pont engem válasszon?
Pintér Zsolt: Az első lépés a célratörő és célirányos professzionális szakmai önéletrajz elkészítése. Az önéletrajz jelentősége abban áll, hogy ez a munkavállalóról készült legfontosabb ún. áruismertető (mint tudjuk, ha egy áruismertető jó, akkor az áruval is lehet, hogy tovább fogunk foglalkozni a polcon). Másrészt azért is fontos az önéletrajz, mert bizony sok száz munkavállaló keres állást, és egy-egy munkaadó naponta 20-30 önéletrajzot kap, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a mi önéletrajzunk az első 30 másodpercben meg tudja-e ragadni a leendő munkáltató figyelmét. Hasonló módon fontos, hogy - és itt visszatérnék egy pillanatra az internetes álláskeresésre - ne csak az ún. publikus álláskeresési lehetőségeket (újsághirdetés, internetes álláshirdetés, stb.) vegyük igénybe, hanem az ún. rejtett álláslehetőségeket, más néven nem publikus lehetőségeket próbáljuk megragadni. Ugyanis az ún. publikus lehetőségek csupán az álláspiac 20-25 százalékát fedik le. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy hirdetésre rajtunk kívül 20-30 vagy akár 100-an is jelentkeznek, ennél fogva 20-30-100-szoros a túljelentkezés. Ezzel szemben a rejtett álláslehetőségek igénybevételénél (ilyen lehetőségek 1. személyes kapcsolatépítés, 2. a direkt célcsoportos álláskeresés) rajtunk kívül maximum 2-3 esetleg 4 jelölt lesz.

Mik ezek a nem publikus álláskeresési lehetőségek? Ha valakinek nincsenek kapcsolatai, a nem publikus álláshirdetésekre, hogyan tud rátalálni? (Gorfi)
Pintér Zsolt: A nem publikus lehetőségek közé soroljuk azt a módszert például, amikor a munkáltató a meglévő dolgozóit kéri meg arra, hogy egy megüresedő munkakörbe ajánljanak valakit. Ergo ha én minél több embert ismerek s minél több embernek jutok az eszébe, egy-egy ilyen lehetőségnél figyelembe fog engem venni, tehát nem protekcióra és meglévő hatalmas kapcsolatrendszerre kell gondolni hanem folyamatos hálózatépítésre, amit az ember egész élete során csinál. A másik hasonló lehetőség, az ún. célcsoportos direkt álláskeresés, vagyis amikor úgy próbálunk bejutni egy céghez, ha az adott lehetőség még nincs meghirdetve, vagy csak most merül föl, hogy ilyen munkakört kialakítsanak. Hasonlóan nem publikus lehetőség amikor munkaközvetítő, személyzeti tanácsadó, és - közép-felsővezetői pozíciók esetén - fejvadász cégek adatbankjába kerülünk be, megküldve nekik önéletrajzunkat.

Mit tanácsolsz azoknak, akik bár jelentős tapasztalattal rendelkeznek, kapcsolatok hiányában nem találnak állást? (NincsMelo)
Pintér Zsolt: Építsék ki a kapcsolatrendszerüket, majd folyamatosan ápolják azt. Ez egy életre szóló tevékenység, jómagam folyamatosan kapcsolatokat építek és ápolok, reptereken, vonaton, társadalmi összejöveteleken. Ez a hálózat működteti a társadalmat, a gazdaságot, és segíthet üzleti kapcsolatok, álláslehetőségek megszerzésében.

Mi a véleménye a hazai felsőoktatásban megtalálható HR-es képzésekről? Színvonalasnak tartja-e valamelyiket vagy ezt a területet érdemes inkább külföldön tanulni? (kalmanzita)
Pintér Zsolt: Ismereteim szerint a három fő képzési intézmény a pécsi egyetem Felnőttképzési és Emberi Erőforrásfejlesztési intézete, a budapesti közgazdaságtudományi egyetem továbbképzési intézete, illetve a gödöllői Szent István Egyetem emberi erőforrás-gazdálkodási képzése tart HR-képzést. A fenti intézmények közül bármelyiket nyugodt lelkiismerettel merem ajánlani, lévén hogy jó nevű intézmények állnak mögöttük, az oktatás megfelelő színvonala biztosított, mindamellett hasonlóan több más egyetemi oktató kollégám véleményéhez azt kell hogy mondjam, hogy a humán erőforrások ismerete alapvetően posztgraduális jellegű, tehát pl. valaki elvégez egy műszaki, közgazdasági vagy bölcsészettudományi főiskolát vagy egyetemet, bizonyos mértékű munkahelyi tapasztalatokra tesz szert, majd továbbképzi magát a humán erőforrás szakirányban.

Francia, német, amerikai vagy magyar céget választana munkahelyül ha választhatna, és miért azt? (aldair)

Pintér Zsolt: Pályakezdőként inkább először külföldi vagy multinacionális céget választanék, illetve ha magyar céget, akkor inkább nagyobbat, ugyanis itt jobbak a képzési, továbbképzési lehetőségek. A munkahelyen belüli tanulási lehetőségek, adott esetben biztosított a rotáció, vagyis a munkakörök közötti csere és átmenet (ami akár külföldet is jelenthet), végül de nem utolsósorban pedig egy jó nevű vállalat később jól mutat az önéletrajzban. Ami a nemzeti hovatartozást illeti, a jelöltek visszajelzései alapján talán az amerikai cégek azok, amelyeket a magyar munkavállalók szívesebben választanak. Közép-felsővezetői szinten az elmondások szerint a francia kollegákkal nehezebben jönnek ki a magyar munkavállalók, bár ez az EU-s csatlakozással remélhetőleg javulni fog. Szintén meghatározza a választást a nyelvismeret is, hiszen például a németek, bár jól tudnak angolul, szeretik ha a kolléga beszéli a nyelvüket, a franciák pedig még inkább így vannak vele, bár angolból ők is igyekeznek felzárkózni.