Egyszer már majdnem porig égett a cárok kincsestára

Vágólapra másolva!

A szentpétervári Ermitázs már monumentalitásával is képes elkápráztatni a látogatókat. A múzeum ugyanis hűen tükrözi hazája jellemvonásait. Ahogy Oroszország, úgy az Ermitázs is végeláthatatlannak tűnik: 233.345 négyzetméterével a világ legnagyobb kiterjedésű múzeumai közé tartozik. Gyűjteményének gazdagsága is párját ritkítja: több, mint egymillió művészeti alkotás mellett nyolcszázezer régészeti leletet is őriznek az épületegyüttes falai között.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

Ermitázs történelem múzeum

Az Ermitázsnak ma otthont adó legelső épületet, a Téli Palotát 1754-ben Nagy Péter lánya, Erzsébet kezdte el építteteni. A cári család téli tartózkodási helyének szánt fényűző rezidencia befejezésére egészen II. (Nagy) Katalin trónra lépéséig kellett várni. A múzeum megalapozása lényegében összeforrott a cárnő nevével. A már elkészült palota mellé a későbbiek folyamán több épületet is emeltetett.

Szintén nevéhez köthető az intézmény gyűjteményének alapját képező műtárgyak megvásárlása.

Az uralkodónő az általa nem igazán kedvelt Nagy Frigyes ügynökétől vásárolta a tárgyakat, egyfajta fricskának szánva ezt Frigyes ellenében. A porosz király ugyanis annyi pénzt költött az akkor már lezárult hétéves háborúra, hogy nem engedhette meg magának a korábban megrendelt gyűjteményt, amelyet Katalin viszont készségesen megvásárolt a kereskedőtől, ezzel is mutatva a cárok páratlan gazdagságát.

Ermitázs, gyűjtés — Az Ermitázs Múzeum a Néva folyó felől
Fotó: wikipedia.org / wikipedia.org

A gyűjteményt a későbbi orosz uralkodók nem csak gondosan megőrizték, de tovább is bővítették.

I. Sándor többek között Rembrandt és Rubens műveivel gazdagította az Ermitázs termeit, amelyet Napóleon egykori feleségének örököseitől vásárolt meg. 1837-ben komoly veszélybe kerültek a cárok kincsei, ugyanis kigyulladt és három napon keresztül égett a Téli Palota. A tüzet állítólag kilométerekről is látni lehetett. A lángokat végül sikerült megfékezni és a műtárgyak többségét kimenekítették. A helyreállítási munkálatok több, mint egy évig tartottak.

A következő nagy lépés I. Miklós nevéhez köthető, aki már a nyilvánosság felé kívánt nyitni.

Megbízásából egy újabb épület készült el 1852 februárjában, amelyben már a nagyközönségnek kiállított műtárgyak kaptak helyet. Mindeközben a gyűjtemény is folyamatosan bővült; 1865-ben például Leonardo da Vincinek tulajdonított festménnyel, a Madonna Litta című képpel lett gazdagabb az intézmény. Később, az első világháború idején festmények és szobrok helyett sebesült katonák töltötték meg a Téli Palotát.

Az egykoron sokak számára már untig ismételt „nagy októberi szocialista forradalom” egyik lépéseként a bolsevikok 1917-ben elfoglalták a palota épületét és azt nyilvános múzeumként kívánták működtetni a továbbiakban.

Ám a két háború közötti szovjet vezetés nem éppen a műértéséről vagy a múzeumgyarapítás iránti elkötelezettségéről volt híres, aminek következtében több ezer műalkotást adtak el az Ermitázs kollekciójából. Olyan páratlan kincsek vesztek el ekkor az intézmény számára, mint Raphael Alba Madonnája vagy Tiziano Vénusza tükörrel. A második világégést követően ezt az űrt a Németországból zsákmányolt kincsekkel próbálták pótolni. A több tucat festmény meglétét a múzeum az 1995-ös Rejtett kincsek című kiállításával fedte fel.

Ma az Ermitázs Oroszország és a világ leglátogatottabb múzeumainak egyike.

A teljes tárlat bejárására csak a legbátrabbak vállalkoznak, ugyanis ez legalább öt órát ölel fel. A nagyközönség az állandó kiállítások között megismerkedhet az ókori Egyiptom kincseivel, de a középkori Dagesztán művészetébe is kaphat betekintést Szentpétervár grandiózus múzeumában.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.