Anettka magasra repült

Anettka végrehajtotta a tervezett repülését. Az eseményre december 14-én délelőtt, egy Mig-31-es vadászrepülőgéppel került sor. Az eddigi híradások szerint feltehetőleg valamivel 30 km feletti magasságot ért el a gép, de a pontos adatok titkosak, mivel az eseményt kísérleti repülésnek nyilvánították. A pálya legmagasabb részén Anettka beszámolója szerint az égbolt teljesen feketének mutatkozott, a repülés pedig közel egy órán keresztül tartott.

Korábbi információk

Az "Anettka Space Project" néven ismertté vált programban Anettka a világűrt kívánja megközelíteni. A napjainkban létező űrturizmus keretében a Föld körüli pályára igen nehéz feljutni (lásd az egyhetes, 20 millió dolláros Szojuz-repüléseket). Anettka lényegesen egyszerűbb módon próbál eltávolodni a földfelszíntől.

Repülésének részleteiről sokat nem lehet tudni, de a nyilvánosságra hozott hírek alapján olyan magaslégköri utazásra kerül sor, amelynek keretében néhányszor 10 km-rel emelkedik majd a felszín fölé. A legvalószínűbb, hogy ezután kb. 30 km magasból zuhan majd vissza egy speciális repülőgéppel. A zuhanás alatt egy ideig a súlytalanság állapotába kerül, a magasból pedig bolygónk sokkal nagyobb részét szemlélheti majd meg, mint amit a felszínről vagy akár egy hagyományos repülőgép fedélzetéről láthatunk.

Mind az űrutazások, mind a magaslégköri repülések, de még az "egyszerű" vadászgépekkel történő utak is komoly felkészülést igényelnek. Erre természetesen Anettka esetében is sor került, méghozzá a Kecskeméti Repülőkórházban.

Anettka az eredetileg tervezett október 23-a helyett november 6-án, az oroszországi Nyizsnij Novgorod melletti katonai támaszpontról startol egy speciális MIG-típusú repülőgéppel, amely elméletileg feljutattja az említett 30 km-es magassságba. Az új gépről eddig nem sokat tudni, mindössze annyit hoztak nyilvánosságra, hogy Anettka társa két pilóta lesz az úton.

A repüléssel kapcsolatban érdemes tisztázni néhány alapfogalmat, mivel magát a súlytalanság állapotát is gyakran hibásan értelmezik. Fizikailag a súlytalanságban lévő test szabadeséssel zuhan a rá ható gravitációs térben, azaz nincs súlya, és mozgásában semmilyen külső kényszerítő erő nem akadályozza. Súlytalanság lépne fel például bármely leejtett testen, ha nem hatna rá a légellenállás. A Föld körül keringő űrhajóban ez is történik: folyamatosan zuhan bolygónk felé. Eközben nagy sebességgel kering is. Mivel bolygónk gömbölyű, ha kellően gyors a keringés, a zuhanás egységnyi ideje alatt annyit megy a Föld kerülete mentén, hogy az alatta lévő görbült földfelszíntől mért magassága nem változik. Ekkor azt mondjuk, hogy kering a Föld körül, a kritikus sebességet pedig első kozmikus sebességnek nevezik, amely bolygónk esetében 7,91 km/s.

Az űrhajózásban több fogalmat is használnak a rakétákkal és speciális repülőgépekkel magasan a Föld felszíne felett végrehajtott utazásokra. A hagyományos értelemben vett űrutazás során a gyorsítást és fékezést leszámítva súlytalanság uralkodik az űrhajóban, miközben az általában bolygónk körül kering, legalább 200-300 km magasan. A világűrben nincs közegellenállás, ezért az űrhajóra nem hat semmilyen kényszerítő erő.

Ezzel szembe űrugrásnak (avagy szuborbitális repülésnek) azt nevezik, amikor a felbocsátott eszköz nem kezd el bolygónk körül keringeni, ugyanis sebessége nem éri el az első kozmikus sebességet. Ehelyett a légkör magas tartományába vagy e fölé jut, majd "visszaesik". Pályájának magas szakaszán súlytalansági állapot lép fel rajta. Nagy magasságban ugyanis olyan ritka a légkör, hogy az alig fékezi a zuhanást, ezért minimális a fent említett kényszerítő erő. Ilyen űrugrást hajtott végre pl. Shepard és Grissom 1961-ben két Mercury-űrhajóval, vagy a közeljövő szélesebb körű űrturizmusát tavaly megalapozó Space Ship One. Minderre jelenleg repülőgépek nem képesek, csak rakétákkal felbocsátott eszközök.

Mindezeken kívül elkülönítik még a súlytalansági repülést. Ez egyszerűen fogalmazva az űrugráshoz hasonló, de annál alacsonyabban és repülőgéppel végrehajtott művelet. A légkör sűrűbb, 50-70 km alatti tartományában zajlik, ahol a légellenállás miatt a kényszerítő erő már érzékelhető. Utóbbi hatása azonban ellensúlyozható azzal, ha a zuhanó repülőgépet pont a megfelelő mértékben gyorsítjuk előre, illetve kicsit lefelé. Ilyen súlytalansági repülésen vettek rész nemrég például magyar diákok is, amelyről korábbi cikkünkben beszámoltunk.

Hasonló eseményre, de nagyobb magasságban kerül sor Anettka tervezett repülésénél is. Gépe nem kerül ki az űrbe, de közel 30 km-el jut a felszín fölé. Innen lefelé zuhanva - és közben enyhén gyorsítva a gépet - hosszú percekig súlytalansági állapot lép majd fel. Bár egy vadászgép kabinjában nem lehet kipróbálni, milyen a mozgás a súlytalanságban, az emberi szervezet ettől függetlenül érzékeli a sajátos állapotot. Ehhez hasonlót nagyon rövid ideig a vidámparkban, szabadesés közben is átélhetünk.

A gépről lenyűgöző látványt nyújt majd bolygónk felszíne, amelynek feltehetőleg a görbülete is érzékelhető lesz, a légkör alsóbb részei pedig látványos színekben tündökölnek majd. Ha a repülés nappal zajlik, a pálya legmagasabb pontjáról nézve az égbolt feketés, mélykék színű lesz, csillagokat azonban csak keveset látni. A sok halvány csillag megfigyeléséhez szemünknek alkalmazkodnia kell a sötéthez, ehhez pedig általában hosszabb idő szükséges, mint ameddig egy ilyen súlytalansági repülés tart.

Függetlenül attól, hogy Anettka pontosan hány kilométer magasra repül és minek nevezzük is az utazást, egy biztos: a gép messze a felhők szintje felett lesz, ahonnan bolygónk lenyűgöző látványt, az út pedig egy életre szóló élményt ad majd.