Veszélyes anyagot találtak az ivóvizekben

A per- és polifluoralkil vegyületek közé több mint 14 ezer ember alkotta vegyület tartozik. Ezek az anyagok az 1950-es években indultak hódító útjukra számos praktikus tulajdonságuknak – leginkább hő-, víz-, zsír- és porállóságuknak – köszönhetően. Ma is mindenütt megtaláljuk őket: a háztartásban a teflonedényeken, a kozmetikumokban, a rovarirtókban és a zsírpapírokban éppúgy, mint egyes speciális ipari termékekben, például a tűzoltóhabban.

Számos hasznos képességük mellett azonban van ezeknek a vegyületeknek egy komoly hátulütője:

A PFAS vegyületeket környezetvédelmi és egészségügyi problémákkal, egyebek között egyes daganatokkal is összefüggésbe hozták, ám nincs pontos képünk a veszély valódi dimenzióiról, nem utolsó sorban azért, mert mindeddig nem tudtuk, mennyi található ezekből az anyagokból az ivóvizeinkben.

Mennyi örökvegyület lehet a vizekben?

Az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem ezért világméretű kutatást indított a PFAS vegyületek szintjének felmérésére a felszíni és felszín alatti ivóvízforrásokban. A Nature Geoscience földtudományi szakfolyóiratban megjelentetett eredményeik azt mutatják, hogy a PFAS vegyületek szintje ivóvízforrásainkban szerte a világon sokfelé meghaladja a biztonsági határértéket.

„Ivóvízkészleteink jelentős részében a PFAS-ek szintje magasabb a hatósági határértéknél" – szögezi le Denis O’Carroll, az Új-Dél-Walesi Egyetem mérnök-tanára és a tanulmány rangidős szerzője. – Eleve tudtuk, hogy a PFAS-ek mindenütt jelen vannak a környezetünkben, mégis meglepett minket, hogy az ivóvízforrások mekkora hányadában mértek a megengedettnél magasabb értékeket. 

A kutatócsoport számtalan adatforrásból gyűjtötte össze a világ legkülönbözőbb részeiről származó mérési eredményeket: kormányzati jelentésekből, adatbázisokból és tudományos cikkekből. Összességében több mint 45 ezer adatpontot gyűjtöttek az elmúlt húsz évből. Tanulmányuk elsőként vállalkozott a környezeti PFAS-terhelés globális szintű felmérésére.

A kutatók hazai földön, Ausztráliában is magas PFAS-koncentrációkat találtak, amely sok helyütt meghaladta az ivóvízre vonatkozó normaértéket. A túllépések leginkább olyan területeken fordultak elő, ahol a múltban nagy mennyiségű tűzoltóhabot használtak, például katonai létesítmények és tűzoltókiképző állomások közelében.

O’Carroll professzor hangsúlyozta, hogy a mérési adatok az ivóvízforrásokból, például mesterséges duzzasztókból, nem magából az ivóvízből származnak. Az ivóvíz, mielőtt a vezetékhálózatba kerülne és a csapjainkból kifolyna, a vízkezelő állomásokon tisztítási folyamaton esik át, amelynek része a PFAS-ekhez hasonló vegyületek szintjének csökkentése. Azonban – tette hozzá O’Carroll – az ivóvíz-szolgáltatók egy része, például a sydney-i csatornázási művek, a Sydney Water, nem mérik rendszeresen a számtalan féle PFAS szintjét az általuk kibocsátott ivóvízben.

„Az ivóvizünk alapvetően biztonságos, én magam minden aggály nélkül iszom csapvizet – hangsúlyozza. – Sőt, azt sem állítom, hogy a palackozott víz bármivel jobb lenne, mert azt is pont ugyanúgy tisztítják, ahogy a csapvizet. Annyit gondolok csupán, hogy érdemes lenne a PFAS-szinteket módszeresen figyelni, és az adatokat könnyen hozzáférhetővé tenni.”

Nagyon keveset tudunk a hatásairól

Ausztráliában, és szerte a világon, a legtöbb ember szervezetében nagyon kevés PFAS található. A gond csak az, hogy a PFAS vegyületek egészségügyi kockázatairól túl keveset tudunk, és arról a kevésről sincs általános egyetértés.

Az ausztrál kormány szakértői bizottsága például úgy foglalt állást, hogy a PFAS-ek okozta egészségügyi ártalmakra nagyon korlátozott vagy semmilyen tudományos bizonyíték nem található. Ugyanakkor az USA-ban és Európában a hasonló szakmai testületek úgy vélekednek, hogy a PFAS-ekhez különböző negatív egészségügyi hatások – például alacsonyabb születési súly, emelkedett koleszterinszint, csökkent vesefunkció, pajzsmirigybetegség, megváltozott nemihormon-szintek, csökkent oltási válasz, illetve máj-, vese- és heredaganatok – köthetők. 

Bár a PFAS-eket számos egészségügyi problémával gyanúba keverték, ez nem jelenti azt, hogy erős bizonyítékok támasztanák alá az oki szerepüket ezekben a betegségekben. Sokkal inkább arról van szó, hogy mivel felmerült ezeknek a kockázatoknak a lehetősége, az pedig ismeretes, hogy a PFAS-ek nem bomlanak le soha, a szabályozó hatóságok jobbnak látták a PFAS-ek használatát megszigorítani és egészségügyi határértékeket bevezetni az ivóvízben található maximális mennyiségükre nézve.

Eltérő határértékek

„A PFAS-ek két konkrét formájával, a PFOS és a PFOA vegyületekkel kapcsolatban már húsz éve megfogalmazódtak aggályok – mondta el O’Carroll. – Ezeket a vegyületeket a világ különböző tájain eltérő szigorral szabályozzák. Az USA-ban például a PFOS és a PFOA ivóvízbeli koncentrációjának felső határértéke literenként négy nanogramm.”

Ausztráliában egy harmadik PFAS-t, a PFHxS-t is szabályozzák. Itt a PFOS és a PFHxS együttes koncentrációja nem haladhatja meg a literenkénti 70 nanogrammot – ami jóval engedékenyebb korlát az USA-belinél. A PFOA-ra pedig még ennél is lazább regula vonatkozik: „A PFOA ajánlott ausztráliai korlátja 560 nanogramm literenként, vagyis két nagyságrenddel magasabb, mint az USA-beli” – emelte ki O’Carroll.

Az USA-beli szabályozás az ausztrál lazaság fényében drákóinak tűnik, ám a kanadai szigor mindkettőt messze maga mögé utasítja. Kanadában ugyanis ahelyett, hogy egyes konkrét PFAS-ek szintjét írnák elő, mind a 14 000-féle PFAS-re vonatkoztatott összesített határértéket szabtak meg, ami literenként 30 nanogramm.

A tanulmány megállapította, hogy a Föld szennyezőforrásoktól távoli talajvízmintáinak 69 százaléka elbukik a kanadai egészségügyi határérték szerint, míg az USA-beli veszélyküszöböt csak 32 százalékuk lépi át.

„Jól láthatóan vita van akörül, mi lenne a PFAS-ek megfelelő határértéke – fűzte hozzá O’Carroll. – Ausztráliában jóval magasabb a limit, mint az USA-ban, de kérdés, hogy miért van ez így. Mindkét egészségügyi szabályozó hatóságnak megvannak a maga érvei, és nem látszik, hogy egyhamar erős egyetértés rajzolódnék ki a témában.”

Szennyezettebbek lehetnek a vizek, mint hittük

A cikk azt sugallja, hogy a Föld ivóvízbázisainak PFAS-szennyezettsége magasabb lehet a vártnál. Ez egyfelől abból adódhat, hogy a 14 000-féle PFAS-nak csak egy elenyésző hányadát figyeljük és szabályozzuk, másfelől abból, hogy a kereskedelembe kerülő termékekben több PFAS lehet, mint gondoljuk.

„Ténylegesen nincs valós képünk a környezetünkben jelen lévő PFAS-ek mennyiségéről – jelentette ki O’Carroll. – Az olyan kereskedelemben kapható termékek, mint a vízálló ruhák vagy az élelmiszer-csomagolások, sokkal több PFAS-t tartalmaznak, mint amiről tudomásunk van. 

O’Carroll professzor és csapata a soron következő kutatásuk során azt próbálják meghatározni, hogy ezekből a kereskedelmi termékekből mennyi PFAS jut a környezetbe. De olyan technológiák kifejlesztésén is dolgoznak, amelyek segítenének a vizekbe került PFAS-ek lebontásában, illetve olyan modelleket is szeretnének készíteni, amelyek megjósolják, hová kerülnek a környezetbe kibocsátott PFAS-ek. „Ennek részét képezi például az, hogy kiderítsük, miként kötődnek a PFAS-ek a környezet különböző elemeihez és a testünk alkotóihoz, például a fehérjéinkhez” – magyarázta O’Carroll.

„Egy egész csomó vegyületet gyártunk és forgalmazunk anélkül, hogy teljesen felmértük volna az egészségre gyakorolt lehetséges befolyásukat. Érdemes lenne megfontoltan bánnunk ezekkel a vegyületekkel: csak azért, mert hozzájuk lehet jutni, még nem biztos, hogy ténylegesen élnünk is kell velük.”