Szánalmas csapatok röhejes pillanatai a világ legerősebb focibajnokságában

A Luton Town június elején olyat tett, amire még soha egyetlen csapat sem volt képes az angol futballban, vagyis az élvonalból az ötödosztályig zuhant, majd visszatért a legjobbak közé. A feljutás után érthetően nagy volt az öröm, ám a szezon első négy meccsét elbukták. A hétvégén a Wolverhampton ellen végre megszerezték idei első pontjukat, ám apró szépséghiba, hogy még sem sikerült nyerni, hogy a 39. perctől kezdve emberelőnyben játszhattak.

Rob Edwards csapata jelenleg a kiesést jelentő 18. helyen áll. A Lutonhoz hasonlóan a Burnley és a Newcastle ellen történelmi, 8-0-s vereséget szenvedő Sheffield United kezdte borzalmasan gyengén az idei bajnokságot, mindhárom együttes neve mellett egy pont csúfoskodik a tabellán, de mivel még hosszú a szezon, korai lenne leírni a Lutont - vagy épp a másik két említett csapatot - de az tény, hogyha így folytatja, akkor minden esélye megvan arra, hogy a liga történetének leggyengébb csapata legyen. Lássuk, mely csapatokkal verseng ezért a címért.

Hatalmas adósság tette tönkre az FA-kupa-győztest

A Portsmouth rendkívül rosszul kezdte a 2009/10-es szezont, ugyanis az első hét bajnokiját elveszítette, emiatt már novemberben elküldték Paul Hartot, akinek a helyére a Chelsea-t 2008-ban BL-döntőbe vezető Avram Grant vette át. Azonban az izraeli edző sem tudott csodát tenni a csapatnál.

A jelenleg harmadosztályban szereplő Portsmouth a 2000-es években stabil tagja volt a Premier League-nek, sőt 2008-ban erőn felül teljesítve megnyerte a FA Kupát. A 2009/2010-es szezon előtt már lehetett érezni, hogy gondban lehetnek, mivel a klub közel 60 millió font adósságot halmozott fel, emiatt pedig már a kizárás veszélye fenyegette. Kénytelenek voltak olyan kulcsjátékosokat eladni a nyáron, mint Peter Crouch, Glen Johnson, Niko Kranjcar vagy épp Sylvain Distin, vagyis gyakorlatilag a csapat gerince távozott. Őket viszont nem sikerült megfelelően pótolni, így valóságos rémálommá vált a szezon a Miskolc-méretű kikötővárosiak számára, amelyek fél év alatt négy tulajdonosa volt, és az újabb váltás is kevésnek bizonyult a megmeneküléshez.

A bajnokságot mindössze 19 ponttal záró Portsmouth szezonját még az sem tudta megmenteni, hogy bejutottak az FA-kupa döntőjébe, ugyanis ott 1-0-ra elbuktak Chelsea ellen. A kiesés után a klubnak sorra kellett eladnia a válogatott játékosait, a PL-be pedig azóta sem sikerült visszajutnia.

Mindig van lejjebb

A Premier League 2019/20-as idénye több ízben is emlékezetes marad, hiszen a Liverpool harminc év után tudott újra bajnok lenni, míg a Norwich City rég nem látott gyenge teljesítménnyel, mindössze öt győzelemmel kiesett az élvonalból. A lehangolóan gyenge és csalódást keltő idény után viszont meglepően gyorsan sikerült a visszajutás, így a 2021/22-es szezont ismét a legjobbak között kezdhette meg a kanárik. Azt gondolhattuk volna, hogy a Norwich tanult a hibájából, ám még a kiesését megelőző pocsék szezonját is sikerült felülmúlni. Pedig sem a mutatott játékban, sem az eredmények tekintetében nem volt magasan a léc, hiszen mínusz 49-es gólkülönbséggel zártak az utolsó helyen.

Tény, hogy a szezon során fontos játékosokat adtak el, de talán ez sem lehet mentség arra, hogy 38 meccs alatt mindössze 23 gólt sikerült szerezniük, ami a legkevesebb volt, miközben messze ők kapták a legtöbb (84-et) gólt a bajnokságban. A 22 pont pedig csupán az utolsó helyre volt elég – 16pontra voltak a bennmaradástól – ám beszédes, hogy a következő szezonban még a másodosztályban is szenvedtek, ugyanis csak a tabella hátsó felében sikerült végezniük.

Történelmi vereség a Manchester Unitedtől

Az Ipswich Townt aligha kell bárkinek is bemutatni, hiszen volt idő, amikor egész Európa rettegett tőle, ráadásul korábban Priskin Tamás, Fülöp Márton és Bajner Bálint is a klubot erősítette. Azonban az 1992-es feljutás után a Premier League első két szezonja igazi mélyrepülés volt nekik. Az 1994/95-ös szezont nagyon kezdték, az első 15 meccsükből 11-et elveszítettek, emiatt decemberben négy után kirúgták a kétszeres FA-kupa-győztes edzőt, John Lyallt. A klub korábbi sztárjátékosát, George Burleyt nevezték ki edzőnek, de a nem rutintalan skót nem tudott komoly változást elérni, így 27 pontot gyűjtve és 93 gólt kapva utolsóként estek ki az élvonalból. Érdekesség, hogy a klub történetének egyik legnagyobb arányú veresége is ebben a szezonban történt, amikor

– a másik legsúlyosabb vereséget 1963-ban szenvedte el a klub a Fulham elleni 10-1-es kudarc során.

Bravúr után jött a szégyen

A Kecskemét ugyan tavaly az NB I-ben megmutatta, hogy feljutóként is lehet a bajnoki címért, vagy a dobogóért harcolni, ám a realitások talaján maradva általában az újonc számára mindig a bennmaradás a minimális cél. Így volt ezzel 1999-ben a Bradford City is, amely 77 év után szerepelhetett ismét az első osztályban.

A kiscsapat elképesztő hajrát mutatott be a bajnokság végén, az utolsó négy meccséből hármat is megnyert, köztük a Liverpoolt is sikerült legyőznie, így az esélytelenséggel dacolva csodás módon bennmaradt a csapat.

A szezon végén viszont nagy csapás érte a Bradfordot, mivel a sikerek ellenére lemondott Paul Jewell azért, hogy átvegye a Sheffield Wednesday irányítását. Az új menedzser a kőművesként is dolgozó Chris Hutchings lett, aki addig másodedzőként segítette Jewell munkáját, de az ő megbízatása csupán néhány hónapig tartott a gyenge eredmények miatt (hét pont és 5-19-es gólkülönbség).

A csapatnak olyan tapasztalt gólvágókkal sem sikerült megismételnie a bravúrt, mint a korábbi utánpótlás-válogatott olasz támadó, Benito Carbone, vagy a Liverpoolban is megfordult Stan Collymore, így a 2000/2001-es idény végén mindössze 26 ponttal búcsúzott az elittől.

A 100 gólos pofon óta sem tértek magukhoz

A Bradfordhoz hasonlón a Swindon Town szurkolói is sokat vártak arra, hogy a legfelsőbb osztályban lássák csapatukat. A jelenleg az angol negyedosztályban szerénykedő klub első – és egyben máig utolsó – PL-szereplése 114 év után jött össze 1993-ban. A történelmi feljutás után viszont jött a történelmi blama. Közel három hónap nyeretlenség után sikerült megszereznie az első győzelmet, ám ez sem volt elég ahhoz, hogy lendületbe jöjjön a csapat. A 30 pont ellenére gyakorlatilag csont nélkül zuhant vissza a klub a másodosztályba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy még az utolsó előttiként végző Oldham Athletic is 10 ponttal előzte meg. A Swindonnak azért

Bár erre aligha lehetnek büszkék.

Sokba került rossz döntés

A Sunderland tipikusan az a csapat volt a 2000-es években első felében, amely a másodosztályhoz túl jó volt, de a Premier League-hez már határozottan kevés. A 2002/2003-as szezonban a vezetőség klasszikus példáját mutatta be, hogyan kell átgondolatlan döntéssel mélybe lökni a klubot. A kilencedik fordulóban az Arsenaltól elszenvedett 3-1-es vereség után megköszönték a szurkolók körében nagy népszerűségnek örvendő Peter Reid munkáját, majd a hét év után kirúgott edző helyét teljesen érthetetlen módon az a Howard Wilkinson vette át, aki ugyan 1992-ben megnyerte a PL-t a Leeds Uniteddel, de már hat éve nem edzősködött. A Sunderland ezt követően csupán két meccset tudott nyerni, a karácsonyi fordulótól kezdve csak a vereségek jöttek.

Márciusban Wilkinsont kirúgták, de az edzőváltás már túl késő volt, a csapat akkori rekordnak számító 19 ponttal és mindössze 21 lőtt góllal kiesett.

Ami döbbenetes, hogy a 2005/2006-os idényben ennél is rosszabbul sikerült számukra, ugyanis mindössze 3 meccset tudtak megnyerni, 29-et elveszítettek, így csak 15 pontot szereztek az egész szezonban. Nehéz eldönteni, hogy tragikus, vagy inkább komikus, hogy három góllal lehet valaki házi gólkirály, de a francia Anthony Le Tallec-nek sikerült ez a bravúr.

Fájóra siketült első búcsú

Martin O'Neill irányításával az Aston Villa a 2000-es évek végén még folyamatosan a top 4-be kerülésért küzdött, ám az északír edző 2010-es távozását követően mélyrepülésbe kezdett a briminghami csapat.

2015 nyarán eladta a klub a két legnagyobb sztárját, az angol válogatott Fabian Delph-t és a Liverpoolba igazoló Christian Bentekét. Leginkább a belga támadó góljai hiányoztak az Aston Villa játékából, ugyanis a helyére szerződtetett Jordan Ayew nem igazán tudta őt pótolni. A bukdácsoló együttes sorozatban hatodik elszenvedett veresége után már októberben edzőváltással próbálkoztak a vezetők, de az Olympique Lyon korábbi sikeredzője, Rémi Garde sem tudta meghúzni lejtmenetben zuhanó csapatnál a vészféket.

különösen akkor, amikor a francia tréner rövid időre száműzte a csapattól a Manchester Cityvel azóta már angol bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyerő Jack Grealish-t.

Garde irányítása alatt lejátszott húsz mérkőzésből csupán kettőt nyertek meg a birminghamiek, így márciusban ismét edzőváltás következett, ami teljesen megpecsételte a csapat sorsát. A kiesés már áprilisban eldőlt, miután Marcus Rashford parádés találatával a MU 1-0-ra legyőzte az Aston Villát az Old Traffordon.

Mindössze három győzelmet aratva szégyenszemre a tabella utolsó helyén zártak 17 ponttal, ami egyben azt is jelentette, hogy a klub története során először esett ki, így azóta is

Tündérmese után rémálom

Hosszú évek kínkeserves küzdelme után 2017-ben visszajutott az élvonalba a Huddersfield Town, ebben nagy szerepe volt egy rejtélyes edzőnek, David Wagnernek, aki korábban még nem volt felnőtt csapat edzője, Angliában soha nem járt, de másfél év alatt Premier League-csapatot csinált a Huddersfield Townból.

A feljutás meglehetősen meglepő volt, mivel a negyedik legalacsonyabb költségvetéssel még a Championshipben is kiscsapatnak számított a klub, ám ami még ennél is nagyobb meglepetésként szolgált, hogy újoncként sikerült kiharcolnia a bennmaradást. Viszont a második idényben már nem sikerült megismételni a tündérmesét és tejfog módjára pottyant ki a klub a Premier League-ből. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy a „hurrá-hangulat" közepette nem sikerült egyben tartani a csapatot a nyáron, és ahelyett, hogy erősödtek volna, inkább gyengültek.

A 2018/2019-es idényt a Manchester City elleni 6-1-es zakóval kezdték, és a folytatás sem alakult fényesebben: az egész idényben csupán a Fulhamet és a Wolverhamptont oda-vissza tudták legyőzni. Mindössze 16 ponttal a tabella utolsó helyén zártak, és a kiesés óta sem tudtak a Premier League közelébe kerülni.

Három vezérigazgató, két edző és egy győzelem

Nagyjából így lehetne röviden összefoglalni minden idők eddigi legrosszabb Premier League-idényét, amely a Derby County nevéhez fűződik. Sokan nem értették, hogy miért vásárolta ki 2006 nyarán a Derby County Billy Daviest a prestoni szerződéséből, de a skót tréner gyorsan bebizonyította, hogy rátermett a feladatra és feljuttatta a csapatot az élvonalba.

A Derby döntetlennel rajtolt, majd jött a hatodik fordulóban a csapat szezonbeli egyetlen győzelme a Newcastle United ellen, majd ezután két ikszre futotta, így végül Daviesnek novemberben távoznia kellett. A skóttal

Nos, úgy tűnik, fel van adva a lecke a Luton Town, a Burnley és a Sheffield United számára, ha nem akarják, hogy egy lapon említsék őket a valaha volt legrosszabb PL-csapatokkal.