Riporterből Bundesliga-játékos, újrahasznosított kapusedző

A szombati Hannover-St. Pauli német bajnokin a kamera a második félidőben egyre gyakrabban pásztázta a vendégek kispadját, ahol valaki élvonalbeli bemutatkozására várt. A hamburgiaknál a cserék között ült a harmincéves Hauke Brückner is, aki korábban sohasem játszott a Bundesligában, ráadásul a szezon előtt még csak nem is tartozott a St. Pauli első keretéhez. A sok sérült miatt azonban Holger Stanislawski őt is nevezte, amihez azonban a klub sajtófőnökének, Christian Bönignek is hozzá kellett járulnia. Brückner ugyanis főállású gyakornok a St. Pauli sajtórészlegén, a futballt jelenleg csak amatőr szinten űzi.

Gyakornok a kispadon

Persze ne gondoljuk azt, hogy Stanislawski edző egy kezdővel pótolta ki a keretet, még ha a megoldás kétségkívül kuriózum is. Brückner ugyanis profi volt, sőt a St. Pauliban is szerepelt: a 2002-2003-as idényben tíz mérkőzésen lépett pályára a másodosztályban, majd négy szezonon keresztül játszott a harmadik vonalban, 2006 áprilisában a német kupa elődöntőjében is kapott húsz percet a Bayern München ellen.

A legutóbbi évadban a Holsten Kielben játszott a harmadosztályban, de időközben megkezdte civil életének felépítését is: elvégzett egy újságíró-iskolát, és a nyáron a hamburgiaknál kezdte meg gyakorlatát. Rendszeresen interjút készített a klub magazinja számára, miközben azért a játéktól sem szakadt el, hiszen a St. Pauli amatőrcsapatában hétről hétre pályára lépett.

Brückner élvonalbeli debütálása elmaradt, azonban a Bundesliga történetében arra már volt példa, hogy egy korábban sportújságíróként dolgozó játékos gólt szerezzen. A hamburgi születési Marinus Bestert fiatalon nagy tehetségnek tartották, az 1992-93-as idényben a HSV színeiben 17 bajnokin háromszor volt eredményes. A nagy áttörés azonban nem jött össze neki, pedig próbálkozott a Werder Bremennél és a Schalkénál is: 1990 és 1995 között összesen 37 élvonalbeli meccsen játszott. Huszonhat évesen aztán úgy döntött, hogy befejezi profi karrierjét, és kapcsolatait kihasználva az egyik televíziós társaságnál kapott állást.

A pálya széli riporter is betalálhat

Hamarosan odáig jutott, hogy ő készíthette a pálya szélén az interjúkat, vagyis minden jel arra mutatott, hogy valóban újságíró lesz belőle. Munka mellett amatőr szinten azért futballozott, nem is rosszul: az 1999-2000-es idényben a Lüneburger SK színeiben a harmadosztályban 25 találattal gólkirály lett.

Ez feltűnt a Hamburg akkori edzőjének, Frank Pagelsdorfnak, aki elkezdte kapacitálni Bestert: próbálja ki ismét magát a profik között. A 32 esztendős családapa sokat vacillált, de végül elfogadta a HSV ajánlatát: a klub amatőr szerződést kínált neki, és azt a lehetőséget, hogy az első csapattal edzhet, ahogyan a munkája engedi.

Marinusnak volt ideje tréningekre járni, mert a munkaadója éppen elveszítette a Bajnokok Ligája közvetítési jogát, a 2000-2001-es bajnokság első fordulójában be is cserélték. A szezonban 11 meccsen játszott, két gólt is szerzett: a 31. fordulóban a Hansa Rostock ellen győztes találatot fejelt, ami gyakorlatilag a bennmaradást jelentette a HSV-nak.

Másnap az egyik német újság címlapon hozta: "Az újságíró megmentette a Hamburgot!." A csatár a következő szezonban még a profi keret tagja volt, de már csak négyszer vetették be, és 2003-ben másodszor, immár végleg is befejezte karrierjét. De felhagyott az újságírással is, hiszen a Hamburg alkalmazta, jelenleg ő a csapat menedzsere.

Schumacher kapusedzőként lett bajnok

A legendás német kapus, Harald "Toni" Schumacher karrierje során két bajnoki címet szerzett a Bundesligában. 1978-ban még a Kölnnel volt első, sokáig úgy tűnt, hogy ez lesz az egyetlen aranyérme, elvégre 1992-ben, 38 esztendősen befejezte pályafutását.

Utolsó klubja a Bayern München volt, amely rögtön kapusedzői állást kínált neki, Schumacher tehát trénerként folytatta, majd ezt a pozíciót töltötte be a Borussia Dortmundnál is. A BVB az 1995-96-os idényben már az utolsó forduló előtt bebiztosította elsőségét, ezért Ottmar Hitzfeld úgy döntött, hogy megjutalmazza Tonit: a Freiburg ellen nevezte őt, majd a 88. percben be is cserélte Wolfgang de Beer helyére (aki egyébként szintén csak ezen az egy meccsen védett). Schmumacher a közönség nagy ovációja közepette bekocogott a kapuba, de védenie egyet sem kellett.

Nem így Veréb Györgynek, aki 1968 és 1988 között 286 élvonalbeli találkozón állt a DVTK kapujában, majd 39 évesen visszavonult, és a csapat kapusedzője lett. Amikor a Diósgyőr 1998-ban visszakerült a legjobbak közé, a másodosztályban az utolsó fordulóban az Eger ellen őt is becserélték, a következő szezonban azonban a NB I-ben még több szerepet kapott.

A Diósgyőr az utolsó fordulóra bebiztosította bennmaradását, viszont mindkét kapusa, Julius Nota és Rácz Róbert is sérült volt, így Tornyi Barnabás rávette Verébet arra, hogy vállalja a játékot. A veterán kapus ekkor 49 esztendős volt, s bár egy gólt kapott, akadt pár bravúrja is, majd a 68. percben jelezte, hogy cserét kér. Helyére a fiatal Dávid állt be, akit azonban nem sokkal később kiállítottak, így a mezőnyjátékos Kiser László húzta fel a kesztyűt, és rögtön ki is védett egy tizenegyest.

Kiser büntetőt véd

www.global-soccer.eu