Anyagi helyett szakmai csőd Dortmundban

A dortmundi gárda a katasztrofális pénzügyi helyzet miatt három éven keresztül szinte egyáltalán nem igazolt új játékosokat, de a csapat a holland Bert van Marwijkkal a kispadon így is tisztességgel helytállt a Bundesligában, hiszen 2005-ben és 2006-ban is hetedik lett. Tavaly nyáron ugyan távozott az egykori bajnokcsapat két utolsó nagy sztárja, Tomás Rosicky és Jan Koller, de a klub végre vásárolhatott is új futballistákat, és olyan, nemzetközi szinten ismertnek számító játékosok érkeztek, mint a dél-afrikai Steven Pienaar, a svájci Alexander Frei, a paraguayi Nelso Haedo-Valdez és a brazil Tinga.

Ez alapján érthető volt az elvárás az együttessel szemben, hogy harcolja ki a nemzetközi porondon való részvételt, amihez a Bundesligában legalább a hatodik helyen kell végezni. Az eredményekre nem is lehetett komoly panasz, 15 forduló után az együttes éppen ezt a pozíciót foglalta el, ám a szurkolóknak az már nem tetszett, hogy a pontok többségét idegenben szerezte a BVB: első nyolc otthoni találkozójából csak kettőt nyert meg a gárda, azokat is 1-0-ra, ami távol áll a dortmundi fanatikusok által elvárt látványos támadójátéktól. A Signal Iduna Park átlagnézőszáma alig haladta meg a 70 ezret, ami arrafelé nagyon alacsonynak számít...

Van Marwijkot a klubvezetés rúgta ki...

Így aztán hiába állt jó helyen a csapat, december elején a vezetőség bejelentette, hogy Van Marwijk nyáron lejáró szerződését nem hosszabbítja meg. Ettől pedig egy csapásra romlottak az eredmények: a hátralévő két 2006-os mérkőzésen egyaránt kikapott a csapat, ráadásul ebből az egyik vereség éppen az ősi rivális Schalke 04 ellen következett be. Így aztán a BVB "csak" a kilencedik helyen zárta az évet, az elnökség pedig azonnali hatállyal kirúgta Van Marwijkot. A vezetők legszívesebben az egykori sikeredzőt, Ottmar Hitzfeldet nevezték volna ki a helyére, de ő nemet mondott a dortmundiaknak, így Jürgen Röber került a kispadra - akivel a szezon végéig kötöttek szerződését.

Ez egyben azt jelentette, hogy Dortmundban hosszú távon nem vele képzelték el a munkát, neki "csupán" az lett volna a feladata, hogy a tavasszal lehetőleg minél jobb eredményeket érjen el - hogy aztán más érkezzen a helyére. A jól értesültek egyébként biztosra vették, hogy a következő idénytől már Thomas von Heesen irányítja majd a gárdát, aki a tavaszi szezon rajtján még az Arminia Bielfeled mestere volt. Röber mindenesetre nem panaszkodott a faramuci helyzet miatt, hanem tette a dolgát: elődjével ellentétben nem a 4-3-3-as hadrendet forszírozta, hanem 4-4-2-es felállással küldte pályára együttesét, a középpályán rombusszal, vagyis egy kifejezetten védekező és egy kifejezetten támadó felfogású labdarúgóval. A tavaszi nyitány jobban nem is sikerülhetett volna, a Bayern Münchent otthon 3-2-re verte a BVB, és mindenki optimistán várta a folytatást - amely viszont katasztrofális volt.

A Bayern elleni diadalt három vereség követte, majd a Borussia Mönchengladbah elleni győzelem után megint három pont nélküli találkozó következett. Röber egészen a legutóbbi, VfL Bochum elleni idegenbeli mérkőzésig ragaszkodott a 4-4-2-höz, de az egyes posztokon (részben kényszerűségből) többször is változtatott: a balhátvéd Dedé sérülését követően Florian Kringe volt kénytelen visszahúzódni a védelem bal oldalára, így a helyére a védekező középpályás pozíciójában előbb Tinga, majd a sérüléséből felépült Sebastian Kehl került. Hasonlóan gyakran változott a játékmester személye is, megfordult ezen a poszton Pienaar, Nuri Sahin és Tinga is. A Bochum ellen aztán (részben Frei betegsége miatt, részben azért, hogy a gyenge lábakon álló hátsó alakzat nagyobb támogatást kapjon) Röber a 4-5-1-es taktikát választotta, két védekező középpályással, de ezzel csak annyit ért el, hogy a támadójáték még rosszabb lett, a dortmundiak egyetlen kapufáig jutottak, és 2-0-s vereséget szenvedtek.

...Röber viszont önszántából intett búcsút

Ez az eredmény egyben azt jelentette, hogy a Borussia visszacsúszott a 13. helyre, és már csak egy pontnyira van a kiesést jelentő 16. pozíciótól. Röber pedig a jelek szerint nem akarta, hogy a csapat vele essen ki, inkább lemondott posztjáról.

A klub ügyvezetője, Hans-Joachim Watzke egy nap alatt megtalálta a szenzonbéli harmadik edzőt Thomas Doll személyében - a 40 éves szakember szerződése 2008-ig szól. Más kérdés, hogy hogy a vezetőségnek, de még a szurkolóknak sem ártana elgondolkozniuk: nem vártak-e túl sokat az idény előtt a gárdától, és érdemes volt-e meneszteni Van Marwijket. Bár az utóbbi két kérdésre a válasz az eredmények tükrében elég egyértelmű...