Otto Rehhagel (Görögország)

Rehhagel 1938. augusztus 9-én született Essenben, futballpályafutását a helyi TuS Helenében kezdte, majd a város patinásabb gárdájában, a Rot-Weissben is megfordult. A Bundesligában összesen 201 bajnokin lépett pályára, ebből 53-at a Hertha BSC színeiben vívott, a többit pedig az 1. FC Kaiserslautern együttesével játszotta. Utóbbi gárdánál a magyar Lóránt Gyula is a mestere volt, és Rehhagel később többször is elmondta, nagyon sokat tanult az Aranycsapat játékosától.

Játékosként Ottót kőkemény védőként tartották számon, és edzőként is jellemző rá a szigorúság, amit először az 1. FC Saarbrückennél tapasztalhattak meg a játékosok az 1972-73-as szezonban. Tréneri pályafutása elején sehol sem töltött el hosszú időt: másfél évig volt a Kickers Offenbach edzője, mindössze két hónapig tartott első időszaka a Werdernél, majd a Borussia Dortmund, az Arminia Bielefeld és a Fortuna Düsseldorf következett.

1981 áprilisában aztán ismét a brémaiak szakvezetője lett, és ezzel egy hosszú sikersorozat vette kezdetét. Előbb kiharcolta a feljutást az együttessel, majd két évvel később már ezüstérmet szerzett a csapattal. És ez még csak a kezdet volt: 1988-ban duplázott a Werderrel, vagyis a bajnoki címet és a kupát is begyűjtötte, utóbbiból még 1991-ben és 1994-ben is szerzett egyet, az aranyérem pedig 1993-ban lett ismét a brémaiaké. Menetközben, 1992-ben pedig a KEK-trófea is Brémába került.

1995 nyarán aztán a Bayern München csábításának nem tudott ellenállni, de a bajoroknál nem találta a helyét, és még a szezon vége előtt menesztették. Nem sokáig volt munka nélkül, hiszen 1996 nyarán az élvonalból frissen kiesett 1. FC Kaiserslautern mestere lett, és előbb feljutott az együttessel, majd a német labdarúgásban egyedülálló tettként, újoncként bajnokságot nyert. Az eredmények azonban később nem jöttek, és 2000 októberében Rehhagel maga ajánlotta fel lemondását.

Közel egyéves pihenő után került a görög válogatott élére, ahol kisebb csodát tett, még ha ő nem is szereti ezt a kifejezést. Ami tény: diktatórikus stílusa, ellentmondást nem tűrő szigora rendkívül jól hatott a görög focistákra.