Sosem volt még ennyire szexi a tenisz

Vágólapra másolva!

Luca Guadagnino azon kevés európai rendezők egyike, aki meg tudta vetni a lábát Hollywoodban, sőt csak tovább növelte a renoméját. Nem állt be a blockbuster-gyárosok táborába, inkább több műfajban kipróbálta magát. Igen sajátos stílussal bír, melyet a Challengersben is előszeretettel megvillant.

Péter Zsombor

Vágólapra másolva!

Challengers sport Guadagnino szerelmi háromszög Zendaya

Art (Mike Faist) és Patrick (Josh O’Connor) gyermekkori barátok, együtt teniszeznek, nyerik a kisebb tornákat, de a cél, a profivá válás. Megismerkednek a szintén szakmabeli, feltörekvő Tashi-val (Zendaya) és egy görbe este mindhármuk életét megváltoztatja.

Challangers — A Challengers a hibái ellenére remek darab.
Forrás: MGM Pictures

A Challengers ritka madár, ugyanis eredeti ötlet alapján készült. A tavalyi év egyik legszebb filmjét, az Előző életeket jegyző Celine Song férje, Justin Kuritzkes írta. A remek szkriptet öntötte végleges formába Guadagnino és nem mélázik holmi expozícióval, egyből a lovak közé csap.

Furcsa felütés, mely elsőre összezavarhatja a nézőt, ám szépen lassan körvonalazódik a koncepció. Egy már meglévő konfliktusba csöppenünk, ahol kialakult ellentétek, neheztelések, sérelmek övezik hőseink útját. Mindezt egy teniszmeccs keretébe foglalva látjuk úgy, hogy a szerepek egyáltalán nem világosak.

Márpedig valakinek drukkolni kell. Ez a Challengers egyik fő erénye. Megvan a dinamikussága, de pont úgy adagolja az információkat, hogy a cselekmény mindig meg tudjon újulni. Így változik az eredmény az összecsapáson is, ezáltal allegóriaként használja a sportot, ami szintén zseniális húzás. Ahogy arra számítani lehet rendre visszaugrunk az időben, így építve fel a szituációt, s egyben a szerelmi háromszöget.

Egészen parádés, ahogy folyamatosan módosul a néző megítélése a karakterek felé, akik nem mellesleg végtelenül komplex figurák.

Patrick laza, tipikus rosszfiú alkat, tehetséges, ám nem veszi elég komolyan a versenyt. Tisztában van a hibáival, de nem akar megváltozni. Art sokkal földhözragadtabb, befolyásolhatóbb, eltökélt és hajlamos köpönyegforgató lenni. Tashi igazi jelenség, bármit megtenne a sikerért és szereti érvényesíteni az akaratát, nem csak a pályán. A kezdeti „édeshármas” felállás túl szép, hogy igaz legyen, hamar viszályt szül, még ha egyelőre csak a felszínen is. Rendszeresen ugrálunk az idősíkok közt, részesei vagyunk a játszmáknak sportban, szerelemben egyaránt. Trent Reznor és Atticus Ross zenéje pulzáló energiával tölti meg a képeket, érezni a feszültséget, de még mindig nem rajzolódik ki a végleges kép hőseinkkel kapcsolatban. Szerelemben, háborúban mindent szabad, tartja a mondás, ez pedig a Challengersben sincs másképp. Mindhárom főszereplő kimutatja a foga fehérjét, de nehéz pálcát törni bárki feje felett. Patrick talán a legazonosulhatóbb, ám a rossz döntései, attitűdje sokszor bosszantóvá teszik. Art báránybőrbe bújt farkas kisugárzása ellenszenvre sarkall, ugyanakkor elesettsége empátiát ébreszt az emberben. Tashi igéző tünemény, s el is hangzik, hogy nem lehet nem szeretni, manipulatív, rideg perszónája azonban erősen árnyalja az összképet. A rendszeres adok-kapok a zárásban csúcsosodik ki, ami kicsit talán el lett nyújtva. Hajlamos a kelleténél teátrálisabb lenni, a zárás hirtelen érkezése pedig biztosan meg fogja osztani a nézőket, még ha van is benne egy frappánsság.

A Challengers a hibái ellenére remek darab, mi több különleges és egyedi élmény. Technikailag kifogástalan, a vágás, az operatőri munka egészen káprázatos, a szexjelenetek annyit mutatnak, amennyit kell és profin érzékiek.

A színészek fantasztikusak, mindhárom főszereplőt ki lehet emelni, de a prímet Zendaya viszi.
Ne lepődjünk meg, ha jövőre az Oscar jelöltek közt találkozunk vele. Guadagnino pont annyit csavart a zsáneren, hogy ne hasson elcsépeltnek, a sport beemelése koncepcionálisan is pazar lépésnek bizonyult, mégis a változatos karaktertablók miatt kiemelkedő a műve. Ritkán látni ennyire immerzív szerelmi háromszöget, ahol úgy kapkodjuk a fejünket, mint egy teniszmeccsen.