Fordulatos versenyt hozott a múlt hétvégén rendezett Bahreini Nagydíj, amelyet a 2. rajtkockából kezdő Lewis Hamilton nyert meg, legyőzve a pole pozíciót megszerző Max Verstappent. A futam fontos eleme volt, hogy bár mindkét pilóta közepes keverékű gumikon rajtolt, Hamilton hamarabb kereket cserélt és két közepes szett helyett két keményet használt.
Hamilton az első kerékcserék után az élre került a sikeres elévágásnak köszönhetően és ellenfele végül nem is tudta őt megelőzni. A Mercedes hasonlóra készült a második kerékcserék alkalmával a végül 3. helyezett Valtteri Bottasszal is, de a finn pilóta lemaradt, mert
a jobb első légkulcsot működtető szerelő hibázott, és csak körülményesen tudták leszerelni a kerekét a bokszban.
James Allison, a Mercedes technikai igazgatója a csapat szokásos kérdezz-felelek videójában elárulta, a verseny előtt úgy ítélték meg, hogy bár egy kicsit lassabb, mégis érdemes a kemény keverékű gumikat használni, mert hosszabb az élettartamuk. Ez a kerékcserék pontos időzítésével nyerő húzásnak bizonyult.
„Emlékeznünk kell arra, hogy alig néhány hónappal ezelőtt jártunk ezen a pályán, és úgy ítéltük meg, hogy a tempókülönbség a közepes és a kemény között elég kicsi lesz ahhoz, hogy a hosszabb élettartamot többre értékelhetjük, mint az árnyalatnyi extra tempót, amit a közepes gumi biztosít. Arra készültünk, hogy ezt az extra élettartamot arra használjuk majd, hogy bátrak lehessünk a kerékcseréink időzítésével.”
Tudtuk, hogy Bahreinben az egyik legerősebb az elévágás, elég volt, hogy körülbelül 2 másodpercen belülre kerüljünk az elöl lévő autóhoz képest, és ha egy körrel hamarabb állunk ki, akkor átugorhatjuk őt.”
„Ha tudjuk, hogy az új kemény gumiszettel sokáig elmehetünk a versenyen, akkor az magabiztosságot ad ahhoz, hogy az elévágás érdekében már korán bevetődjünk a bokszba. Ha a közepes keverékű gumit használtuk volna, és valaki más jött volna mögöttünk keménnyel, akkor aggódtunk volna, hogy elénk vág, tudva, hogy nekünk is csak közepeseink maradtak a garázsban, hiszen túl korán cserélünk kereket, és megszenvedhették volna az abroncsok, ha túl hosszú etapot futunk velük. Az etapok hosszára helyeztük a hangsúlyt, és utána ezt használtuk fel elég extrém módon ahhoz, hogy ebből előnyt kovácsoljunk. Ez lehetővé tette, hogy először megcsináljuk az elévágást, aztán védekezzünk egy elévágási kísérlettel szemben, miután megszereztük a vezetést a nagyon-nagyon agresszív, korai kerékcserével és hosszú utolsó etappal, amely révén Lewis megszerezte a győzelmet.”
Allison kijelentette, bár a verseny során kívülről úgy tűnt, hogy három kerékcserére is szükség lehet, ez a Mercedesnél egyáltalán nem merült fel. Úgy fogalmazott, a három kiállásos taktika „hirtelen halál” lett volna ezen a pályán és egy grafikon segítségével mutatta be, hogy ez a megközelítés a teljes versenyidő szempontjából egyértelműen lassabb lett volna.
Egy nézői kérdésre felelve azt is elmondta, hogy Bottast nem akarták a második kerékcsere után mozgó útakadálynak használni Hamilton javára, abban gondolkodtak, hogy miként tudják a lehető legjobb eredményt elérni a finn pilótával.
„A kiálláshoz választott kör az volt, ami Valtteri számára a legjobb esélyt biztosította ahhoz, hogy Max elé kerüljön. Valtterinek volt egy jó kis kemény keverékű szettje a garázsban, ahogy Maxnak is, de a Red Bull nyugtalannak tűnt a hosszú etapokkal kapcsolatban, akkor is kint maradtak, amikor Lewis a verseny elején [Verstappen] elé vágott. Tudtuk, azáltal, hogy Valtterit kihozzuk, akkor, amikor terveztük, Maxot dilemma elé állítjuk.”
„Ha jól sikerült volna a kerékcseréje, Valtteri ment volna néhány kört az új gumikon, és már fenyegette volna Maxot az elévágással, és be kellett volna jönnie, hogy védekezzen a Valtterivel szemben. Ha Max továbbra is a Red Bull által tanúsított nyugtalanságot folytatta volna az etap elnyújtásával kapcsolatban, akkor Valtteri megelőzhette volna egy elévágással. Valtteri ezzel Max elé került volna a pályán, és hasonló esélye lett volna védekezni Max ellen, mint amennyi Lewisnak volt a verseny végén. Ez persze nem jött össze, mert a kerékcsere túl lassú volt, ami szomorú Valtteri szempontjából, mert addig remek tempót diktált és később, felzárkózás közben is jól ment. Végül a leggyorsabb kör is az övé lett. Kár, hogy esélye sem volt megmutatni, hogy mi lett volna a stratégia végkifejlete.”