A Belga Nagydíjjal megkezdődik a Forma-1-es szezon második fele, amennyiben a nyári szünetet tekintjük félidőnek, egyébként a 21 versenyből ez lesz a 13. A helyszín a menetrend leghosszabb, 7 kilométeres pályája, az erdős hegyoldalakkal körbeölelt legendás Spa-Francorchamps, ahol a gyors vonalvezetés és a szeszélyes időjárás rendszeresen izgalmas küzdelmet, baleseteket és vitatott manővereket teremt.
Az idei bajnokság nem szűkölködik fordulatokban, és a hétvégén simán jöhetnek az újabb csavarok a Ferrari és a Mercedes csatájában. Az Ardennekben fekvő pályán gyakran megfűszerezi a versenyt az eső, amire péntektől vasárnapig ezúttal is van esély (a meteorológia felhőszakadást nem, de enyhébb záporokat végig jósol), ráadásul
a hét eleji előrejelzés szerint a hőmérséklet alig emelkedik majd 15 Celsius-fok fölé;
ez a gumimelegítést kulcsfontosságú tényezővé emeli majd ki. A kánikulában izzadó európai szurkolók irigykedve figyelik majd a lelátókon vacogó nézőket.
Az aszfaltcsík kétarcú, a kör első és utolsó harmadában a motorerőé a főszerep, a McLaren adatai szerint ezekben összesen 41 másodpercen át nyomnak padlógázt a versenyzők. A La Source nevű első hajtűkanyartól a Les Combes (5/6/7) kombinációig padlógázzal száguldanak, áthajtva a híres és elképesztően meredek Eau Rouge kanyaron is. A célegyenesben és itt található majd a két DRS zóna, amiből ezúttal kettő lesz, miután az FIA elvetette azt a kezdeményezést, hogy a kör hátsó padlógázos, ugyanakkor gyors íveket tartalmazó szakaszán is kijelöljenek még egyet. „Néhány versenyző támogatta, hogy nyitott hátsó szárnnyal lehessen átmenni a 16-os és 17-es kanyaron, de nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet" – mondta korábban Charlie Whiting versenyigazgató.
Előzési lehetőségben azért így sincs hiány, az említett szakaszon a szélárnyékból kibújva remekül ki lehet fékezni egy másik autót az évek során többször átrajzolt Buszmegálló sikánnál (18/19). A pálya középső szektorában a leszorítóerő a kulcs a sikerhez: a tempós Les Combes után lejtő következik két viszonylag lassabb kanyarral, majd ismét lendületes ívek vezetnek rá a hátsó padlógázos részre és a célegyenesre.
A Belga Nagydíj legfontosabb statisztikái | |
Helyszínek | Spa-Franchorchamps (1950-1958, 1960-1968, 1970, 1983, 1985-2002, 2004-2005, 2007-), Nivelles (1972, 1974), Zolder (1973, 1975-1982, 1984) |
Legtöbb győzelem (pilóta/csapat) | Michael Schumacher (6) / Ferrari (16) |
Legtöbb pole pozíció (pilóta/csapat) | Alain Prost, Ayrton Senna, Juan Manuel Fangio és Lewis Hamilton (4-4) / Ferrari (13) |
Az előző öt futam győztesei | 2017: Lewis Hamilton, 2016: Nico Rosberg, 2015: Lewis Hamilton, 2014: Daniel Ricciardo, 2013: Sebastian Vettel |
Futamgyőztesek a mezőnyből | Räikkönen (4), Hamilton (3), Vettel (2), Ricciardo (1) |
„Mindenki az Eau Rouge-ról beszél, pedig a Pouhon és a Blanchimont is izgalmas, szélsebes kanyar” – mondta Nico Hülkenberg.
A csapatok nem csökkenthetik minimálisra az autókon a szárnyak dőlésszögét,
kompromisszumot kell találniuk a maximális csúcs- és a kanyarsebesség között, de összességében kis leszorítóerőt használnak.
Lewis Hamilton tavaly a Belga Nagydíjon indította azt a menetelést, amely Sebastian Vettel és a Ferrari botlásaival kiegészítve a negyedik vb-címét eredményezte. Idén nehezebb dolga lehet, hogy hasonló lendülettel teljesítse az őszt, mert úgy néz ki, a Ferrari átvette a Mercedestől a vezetést motorerőben, márpedig Spában és a jövő hétvégi futam helyszínén, Monzában a lóerők döntenek el szinte mindent.
A Ferrari utoljára 2009-ben győzött a Belga Nagydíjon, Kimi Räikkönen révén. A szezon korábbi tapasztalatai alapján a hűvös időjárás nekik kedvezhet, a Mercedes W09-nek alapvetően nem ízlik az alacsony pályahőmérséklet – ez főleg Kínában volt látványos –, bár a mérnökök Brackley-ban azóta természetesen javíthattak az autó ezen hiányosságán. A hétvégén a közepes, a lágy és a szuperlágy gumit lehet használni, melyeket alaposan megnyúzzák a gyors kanyarok. Az élmezőnyben a Mercedes kevesebb szuperlágy keveréket rendelt a Ferrarinál és a Red Bullnál, cserébe a közepessel nagyobb a mozgásterük.
„Nagyon nehéz bármilyen előrejelzést tenni Spára – jelentette ki Toto Wolff.
Az idény tanulsága, hogy nincsenek pályaspecifikus favoritok és nem mindig a leggyorsabb autó nyer.
Az erősorrend pályáról pályára hullámzik.”
Ami szintén a Ferrari malmára hajthatja a vizet, hogy a hibrid rendszerek feltöltése körülményes Spában, igazán kemény féktávból például csak három található rajta, a fékek terhelése enyhe. Több megfigyelés arról árulkodik, hogy a vörösök autói nem önmagában a magas végsebességgel, hanem a hatékonyabb rásegítéssel nyernek sokat az egyenesekben.
Egyelőre mindkét helyen kitartanak a versenyzők egyenrangúsága mellett, bár az elmúlt futamokon megjelentek az első jelek, hogy Hamilton és Vettel kedvezményezett szerepet élvezhet a csapatán belül. Ez logikus is, hiszen valljuk be, általában valamelyest magasabb szinten teljesítenek csapattársaiknál, ráadásul fokozatosan megléptek tőlük a tabellán is, az összesítésben 2. és 3. ferrarisok között már 43 pont a különbség, míg Räikkönent 14 egység hátrányból üldözi Valtteri Bottas.
Wolff korábban konkrét pontkülönbség említése nélkül azt mondta, a szezon utolsó harmadában-negyedében jöhet el a csapatsorrend alkalmazásának ideje, de simán előfordulhat, hogy a racionalitást előtérbe helyezve előbb rákényszerülnek egy kényes döntésre. A hétvégén inkább talán a Ferrarinál várható ilyesmi, mert Räikkönen jól szokott szerepelni Spában.
Egy darabig nem lehetett kihúzni a világbajnoki egyenletből a lepattanókat ügyesen szedegető Red Bullt, kilenc verseny után például ugyanannyi győzelmet számláltak, mint a Ferrari és a Mercedes. A nyár közepétől azonban
a frissített Renault V6-os ellenére látványosan megnőtt a lemaradásuk,
és hirtelen már az is kisebb csoda lenne tőlük, ha valamelyik pilótájuk felállna a dobogóra.
Mivel motorerőt igénylő pályák következnek a naptárban, nem rózsás a helyzetük, általános káosz nélkül könnyen lehet, hogy két héten belül elhamvasztják a világbajnoki álmaikat – jóllehet, az előző évekhez képest tovább tartották életben. A pálya középső szektorában vélhetően jól fognak teljesíteni, de erősen kérdéses, hogy ezzel ellensúlyozni tudják-e a padlógázos szakaszokon elszenvedett hátrányt.
A csapat figyelmét mostanában amúgy pályán kívüli dolgok kötötték le: a nyári szünetben Daniel Ricciardo bejelentette a távozását, őt jövőre a jelenleg a Toro Rossónál vezető Pierre Gasly fogja váltani.
Az idény végéhez közeledve az összes istálló el szokta kezdeni átcsoportosítani a kapacitásai bizonyos százalékát a tervezőasztalon lévő következő autójára, de
mivel a 2019-es aerodinamikai szabályok használhatatlanná teszik az idei alkatrészek és ismeretek jelentős részét, több csapatnál már teljesen a jövő évi modellre koncentrálnak.
A Haas és a Sauber közéjük tartozik, a Renault azonban nem, ők a hétvégére új padlólemezzel és egyéb frissítésekkel készülnek. „Muszáj tovább fejlesztenünk – jelentette ki Nick Chester kasztniért felelős technikai igazgató. – A tizenötödik vagy a tizenhatodik verseny után talán átgondoljuk a helyzetet. Túl szoros a küzdelem. Ha jön egy, az ausztriaihoz hasonló eredmény, elfogy az előnyünk [a Haas előtt].”
Utóbbi istálló egyik pilótája sajátos módon veti magát a küzdelembe. „Csináltam egy képzeletbeli bajnokságot a fejemben a három élcsapat kihagyásával, hogy motiváljam magam – mondta Kevin Magnussen, aki a külön ligában a valódi ponttáblán második, 7 egységgel lemaradva Hülkenbergtől. – Ezt akarom megnyerni.”
Amikor legyőzöm a többieket ebben a csoportban, az olyan érzés, mintha futamot nyernék.
A McLaren és a Williams nem teheti meg, hogy sutba dobja csalódást okozó autóját, megpróbálnak rájönni, mi siklott félre vele, hogy jövőre ne kövessék el ugyanazokat a tervezési hibákat. Ebben Belgiumban az első tréningen Lando Norris fog segédkezni a McLarennél, aki másfél órára elfoglalhatja az év végi visszavonulását bejelentő Fernando Alonso autóját, a fiatal tehetségnek ez lesz az első bevetése nagydíjhétvégén.