Csak a 9. helyről rajtolhatott a világbajnoki címvédő Lewis Hamilton a Bahreini Nagydíjon, miután kiderült, hogy már az Ausztrál Nagydíjon is alig ért célba a sebességváltójából szivárgó olaj miatt. A Mercedes előre tudta, hogy Hamiltonnal taktikázni kell és pénteken szokatlanul sokat foglalkoztak a közepes keverékű gumival, készülve a brit pilóta egykiállásos stratégiájára.
A Pirelli szerint papíron ez volt a lassabb, de Hamilton öthelyes rajtbüntetése miatt a Mercedes számára a kézenfekvőbb megközelítés. A 3. helyről rajtoló Valtteri Bottas esetében nem volt ilyen nyilvánvaló a választás, főleg azután, hogy a finn pilóta a rajtnál honfitársa, Kimi Räikkönen elé került és tudta tartani a lépést Sebastian Vettellel.
Bár Max Verstappen okozott néhány hajmeresztő pillanatot Hamiltonnak az első körökben, a felzárkózás során, a Red Bullok gyors kiesése nagyon jól jött neki. Két komoly ellenfél híján gyorsan feljött a 4. helyre Räikkönen mögé, ezzel a gyenge rajthelye ellenére ő is játékba került a győzelemért folyó csatában, igaz, 15 másodperces hátránnyal. A Red Bullok miatt életbe léptetett
korai VSC-fázis az Ausztrál Nagydíj után megint segíthetett Vettelnek, de ezt akkor még valószínűleg ő sem tudta.
A Pirelli előzetes számítása szerint a leggyorsabb stratégia az volt, ha a pilóta 15 kör után lecseréli a szuperlágy gumikat, Vettel viszont a virtuális Safety Car miatt nyert három kört. A Ferrari így csak a 18. körben hívta ki az első, és mint később kiderült egyetlen kerékcseréjére. Ezzel három kört elcsentek az extrém hosszúra nyújtott, 39 körös, lágy gumival megtett etapjából.
A Ferrari biztosra ment az első etap végén. Vettelt két körrel Bottas előtt hozták ki, így elkerülték az elévágás lehetőségét, amit Räikkönennel megpróbáltak megjátszani a következő körben. A Mercedes is kapcsolt és Bottast a 20. körben hívták ki a boxba. A sorrend változatlan maradt, ami rossz hír volt Vettelnek, hiszen a későbbi körök során Räikkönen lassabb volt nála, így feltarthatta volna Bottast.
Hamilton közben kivárhatott, hiszen lágy gumikon kezdett a 26. körig, majd a közepes keverékre váltott, ami a gumigyártó számítása szerint mindössze csak a harmadik leggyorsabb kombináció. Valószínűleg a Mercedesnél sem számoltak azzal, hogy a címvédő ilyen gyorsan feljön Räikkönen mögé a 4. helyre.
A kerékcsere után viszont zűrzavar alakult ki a Mercedesnél, mert a Ferrarihoz hasonlóan ők is arra vártak, hogy az olaszok később lecserélik a lágy gumikat még egy szett szuperlágyra.
Räikkönen balul sikerült és a kieséséhez vezető kerékcseréjénél látszott, hogy tényleg ezt akarták, pedig elméletben a szuperlágy-szuperlágy-lágy kombináció gyorsabbnak ígérkezett, ebben az esetben azonban előre elvágták volna magukat a Vettellel végül is győzelemre vitt vészforgatókönyvtől, hiszen 39 kört szuperlággyal biztosan nem bírtak volna ki. Hamilton közben azonban erről mit sem sejtett.
„Nem igazán tudtam, hogy mennyire erőltethetem a gumikat a kezdeti fázisban – mondta Hamilton a második etapról. – Az egyik pillanatban úgy tudtam, hogy a [Ferrari] srácai kétszer állnak ki és kizárt, hogy egy cserével eljutnak a végéig. Ezért spórolni kellett az abroncsaimmal, hogy amikor a végén [Vettel] elkezd utolérni, még mindig küzdhessek vele.”
„Vagy kezdjem el üldözni őt, amíg a gumik még jól bírják és minden tőlem telhetőt megtéve zárkózzak fel, mert csak egyszer állnak ki. Nem kaptam erről információt, úgyhogy sokáig csak a senki földjén vezettem. Ezen még dolgoznunk kell. A rádió nem működött rendesen és a pillanat hevében [a mérnökök] is nehezen döntik el, hogy miket mondjanak el. Ők nem is hallottak engem.”
A helyzetet tovább árnyalja, hogy Toto Wolff, a Mercedes-Benz Motorsport igazgatója már a leintés után a Sky Sportsnak elismerte, hogy Bottast sem járatták csúcsra a második etapban, mert attól tartottak, hogy a lágynál egy fokkal tartósabb, közepes keverékű abroncsaik sem bírják majd végig, amiket ráadásul Vettelnél 2 körrel később szereltek fel az autóra.
Eleinte próbáltam ráérezni a közepes keverékű gumikra
– mondta Bottas. – Jó visszajelzéseket adtak, de aztán [a teljesítményük] elkezdett kissé visszaesni és tudva, hogy ezekkel kell célba érnem, az etap közepén egy hangyányit visszavettem, hogy a végére tartalékoljak. Sok időt vesztettem a lekörözésekkel is, szerintem Sebastiannál többet – mondta Bottas. – Két körrel a vége előtt már én is küszködtem a gumikkal.”
Wolff az etap elején meg is nyugodott, amikor Bottas lila, vagyis abszolút legjobb első szektoridőket futott, majd a 22. körben, amikor már felmelegedtek az abroncsai, a verseny leggyorsabb körét is elérte 1:33.740-nel.
„Úgy gondolom, már azzal megnyertük a versenyt, hogy közepes keverékkel mentünk ki Sebastian mögött akkora hátránnyal, amit képesek lettünk volna ledolgozni, tudva, hogy a Ferrari vagy kimegy még egyszer vagy elfogynak az abroncsaik, ha sietni kezdenek – nyilatkozta Wolff az Autosportnak. – Ekkor azt gondolom, hogy 90%-os esélyünk volt, hogy nyerünk és mégis elbuktunk.”
Hamilton az egyéni legjobbját az 51. fordulóban érte el, 25 körrel a kerékcseréje után, ráadásul mindössze 2 tizeddel volt lassabb Bottas legjobbjánál, amit rögtön a saját cseréje után teljesített. A négyszeres világbajnok valószínűleg tényleg sokáig spórolós üzemmódban ment a gumikat kímélve, a Ferrarik elmaradt utolsó rohamára készülve, és csak a végén próbálta menteni a menthetőt, amikor már világos volt, hogy Vettel nem jön ki többet.
Hamilton spórolását egy gyors elméleti játék is részben alátámasztja.
Hamilton 6 körrel később kapott friss gumikat Bottasnál. Ha a brit versenyző köridőihez hozzáadjuk a 6 környi üzemanyagmennyiség különbözetét, azt kapjuk, hogy a címvédő +10 kg-nyi üzemanyagot cipelt volna, ha Bottasszal egyszerre cserél kereket. Ez a Renault szerint Bahreinben körönként 0,31 másodpercet jelent a köridő terén. Vagyis, ha Hamilton kerékcsere utáni köridőihez hozzáadunk 3 tizedet (kivéve a Sergio Pérez lekörözése miatti kiugrást), úgy tűnik, hogy a kerékcsere utáni első 18 kör alatt Hamilton összesen alig 1 másodperccel lett volna gyorsabb Bottasnál. A finn pilóta utána fokozta a tempót és a célig hasonló köröket autóztak, pedig ekkor valószínűleg már mindkét pilótának nyilvánvaló lehetett, hogy Vettel nem fog még egyszer kiállni.
„Talán 15-20 körrel a vége előtt kaptam az információt, hogy [Vettel] biztosan egyszer áll csak ki és valószínűleg szenved majd a végén – idézte Bottast a Racefans. – Előtte úgy 80%-ig biztosak voltunk abban, hogy kétszer áll ki. Még meg is kérdeztem a csapatot az etap elején, hogy elkapjam-e vagy vigyázzak-e a gumikra. Aztán szóltak, hogy két kiállás lesz, úgyhogy nem siettem az etap elején.”
Räikkönen balesetbe torkolló kerékcseréjéig úgy tűnt, hogy Vettel is ugyanazt a kétkiállásos stratégiát követi, mint a csapattársa, a 36. körben történt váratlan esemény azonban átírta a Ferrari terveit. Az nyilvánvaló volt, hogy Vettel kerékcseréjét minimum el kell halasztani, amíg a csapatnál rendezik a sorokat, de végül egyáltalán nem kerítettek sort erre.
„Nem ez volt az első vagy a második tervünk – ismerte el Vettel. – Először át kellett nekem is gondolni, de aztán rájöttem a lényegre, majd ránéztem egy eredményjelzőre és láttam, hogy [Pierre] Gasly volt a 4. helyezett. Sejtettem, hogy elég nagy lehet a hátránya, úgyhogy nem volt veszteni valónk. Ráhajtottunk az egy kiállásra, de elsődlegesen nem erre törekedtünk.”
Vettel azt mondta, „huszonvalahány” körrel a leintés előtt szólhattak neki a változásról,
de Räikkönen kerékcseréjének időpontja miatt szinte biztosan nem pontos, mert a finnt a 36. körben hívták ki, így Vettel leghamarabb a következőben jöhetett volna. „Még 15 körrel a vége előtt is nagyon kényelmesen mentem, aztán úgy 10 körrel a vége előtt a gumik hirtelen elszálltak és az utolsó 5 kör nagyon nehéz volt” – ismerte el.
A német pilótának lett volna még egy szuperlágy szett a tarsolyában, amit legkésőbb a 44-45. körig tudott volna bevetni úgy, hogy esélye maradjon a győzelemre, az előnye ugyanis a 43. kör végén volt a legnagyobb (8,1 másodperc) Bottas előtt. Így 12-13 köre maradt volna körülbelül 15 másodperc ledolgozására, hiszen Bahreinben nagyságrendileg 21-22 másodperc a nettó időveszteség egy boxkiállásnál, de át kellett volna verekednie magát Hamiltonon is.
A Mercedesszel ellentétben azonban a Ferrari gyors és határozott döntést hozott
és nem rágódtak azon Vettel kapcsán, hogy spórolásra vagy sietségre intsék a pilótájukat. Attól tarthattak, hogy Vettel bármilyen gyors is lenne új gumikon, Hamilton megelőzésével sok időt vesztett volna, ami Bottasnak adta volna a győzelmet. Ha néhány körrel elszámolják magukat és elfogynak a gumik, akkor a rizikós kerékcsere nélkül is ugyanez történt volna, ám a 6,5 másodperccel később érkező Hamiltontól így már nem igazán kellett félniük.
Vettelnek tehát utólag jól jött, hogy a verseny elején nyert néhány kört az első kiállással a VSC miatt, a kezére játszott, hogy a Mercedesnél nem tudták pontosan, hogy mennyit bírnak a közepes keverékű gumik és a Ferrari kerékcseréire számítva spóroltak az abroncsokkal, ráadásul nem csak a Ferrari, a Mercedes szerelőcsapata is hibázott, ami szintén Bottas győzelmébe kerülhetett.
A szimpatikus Francesco Cigarini sérülése után az interneten felmerült, hogy minimum időt kellene bevezetni a kerékcserék során. A tankolások betiltása óta szinte szempillantásnyira redukálódott a négy kerék lecseréléséhez szükséges idő és a csapatok között ritka a lényegi eltérés. Bahreinben pont a később hibázó Ferrari első kerékcseréje volt a leggyorsabb, 2,24 másodperc, míg őket a Williams (2,40) és Hamilton autója esetében a Mercedes (2,53) követte.
Látható, hogy a két élpilóta kerékcseréje között alig 0,3 másodperc különbség alakult ki. Szoros állásnál ez persze elég lehet ahhoz, hogy helycsere történjen a pályán, de talán nem elegendő előny a potenciális személyi sérülések felvállalásához. Minimális szintidő bevezetése viszont elvenné a stresszt, ami olykor kisebb, de a versenyt szintén eldöntő hibákat eredményez.
A boxutcában töltött teljes idők áttekintésével látható, hogy Bottas esetében is pont ilyen kisebb hiba történhetett. Míg Vettel a kerékcseréje alkalmával összesen 24,524 másodpercet tartózkodott a boxutcában (2,24 mp-es kerékcsere), a lassabb kerékcsere (3,87 mp) miatt Bottasnál 26,105 másodpercre változott ez az érték, vagyis a finn pilóta másfél másodpercet bukott ezen az akkor még nem sorsdöntőnek tűnő cserén, míg Hamilton csak 24,302 másodpercet (2,53 mp) töltött a boxutcában.
Azt utólag nehéz megmondani, hogy ez az elvesztegetett 1,5 másodperc a végén mire lett volna elég Bottas és Vettel csatájában, de a Mercedes pilótája e nélkül legalább 1 körrel hamarabb utolérhette volna a még nála is sokkal jobban küszködő Vettelt, aki minél többet védekezik, annál nagyobb terhelésnek teszi ki az abroncsait és akkor a plusz kör alatt legalább még két támadást kell átvészelnie.
Figyeltem őt, hogy nyitva hagyja-e valahol az ajtót és számít-e arra, hogy próbálkozom
– mondta Bottas az egyetlen valamirevaló előzési kísérletéről. – Már a fékezés előtt elkezdte [védeni az ívet] és felkészült a blokkolásra, úgyhogy elfogadtam, hogy nincs lehetőségem. Mindig be lehet próbálkozni, összekoccantani a kerekeket, ütközni, de úgy gondolom, ez túl messzire ment volna. Pár méterre voltunk, meg lehetett volna próbálni, de túl messzire mentem volna.”
Az előszezoni tesztek eredményei alapján nem sokan számítottak arra, hogy Vettel és a Ferrari rögtön két győzelemmel kezd és két forduló után 17 ponttal vezet Hamilton előtt az egyéni világbajnokságban. Melbourne-ben a hatalmas mázli mellett ehhez az is kellett, hogy a Mercedes már akkor hibázzon a tempójuk menedzselése terén és ezt a bakit Bahreinben is megismételték.
A formaidőzítés a futamokon egyelőre gyenge pontnak tűnik a világbajnoki címvédő istállónál,
ráadásul Bottas elismerte, hogy a sivatagi futam 80%-a során gondot okozott nekik a gumik hőfokának kordában tartása, így elképzelhető, hogy a Ferrari melegben megtartotta az előnyét. Mindazonáltal, még mindig csak két futam telt el, és a hétvégi, sanghaji forduló megint egy kevésbé érdes aszfalttal borított, a Mercedesnek kedvező helyszínnek ígérkezik.