Mercedes' British driver Lewis Hamilton drives ahead of Ferrari's German driver Sebastian Vettel during the first lap of the Belgian Formula One Grand Prix at the Spa-Francorchamps circuit in Spa on August 26, 2018. - (Photo by EMMANUEL DUNAND / AFP)
Vágólapra másolva!
A megszerezhető összes pontot begyűjtötte Lewis Hamilton és a Mercedes, miközben Sebastian Vettel csúnyán leszerepelt. Négy éves szünet után ismét megszavaztattuk a magyar F1-es szakújságírókat a legutóbbi szezon legjeiről!
Majer Dániel(GPhírek)
Versenyzők
1. Hamilton 2. Alonso 3. Verstappen
Hamilton csak a szezon második felében gyújtotta be a rakétákat, az idény elején közel sem volt meggyőző, a Silverstone-ban kapott hatalmas pofon után tett sértődött megjegyzései pedig nálam az idényének mélypontját jelentik. A Ferrari gyorsasága mentálisan kicsit mintha megviselte volna, a hockenheimi ajándékgyőzelem és a Magyar Nagydíjon a Mercedes kezére játszó eső után azonban hozzá került a momentum, a nyári szünet után pedig azt a Hamiltont láttuk, akinél eddig jobbat még soha. Nyoma sem volt a szezon elejére jellemző kihagyásoknak és esetenkénti visszafogottságnak, kegyelmet nem ismerő magabiztossággal nullázta le Vettelt és a Ferrarit.
Alonso frusztráltságához az idén sem férhetett kétség, a mérgezett hegyű nyílként a McLaren szívébe fúródó verseny közbeni megjegyzései aligha javítottak a csapategységen, és noha ezek a legkevésbé sem voltak szimpatikusak, valahol mégis meg tudom érteni a kétszeres világbajnokot. A wokingiak alapvető tervezési hibákat vétettek az autóval, innen pedig év közben már amúgy sem volt visszaút, Alonso azonban ennek tudatában, 37 évesen is úgy küzdött, mintha éppen újoncidényében akarná megmutatni a világnak, hogy nem véletlenül került be a Forma-1-be. A 21-0-s időmérős mérleget a korábban generációja egyik legjobbjának tartott Vandoorne ellen pedig senkinek sem kell magyarázni.
Galéria: Alonso és az első 300 - Galéria
2/61
2003 - A Renault egy évnyi tesztelés után előléptette versenyzővé, ő pedig a szezon 2. versenyén, a Malajziai Nagydíjon megszerezte élete első pole pozícióját az F1-ben. Alonso 21 évesen és 236 naposan ezzel minden idők legfiatalabb versenyzője lett, aki az élről kezdhetett meg egy futamot. A rekordot azóta Sebastian Vettel megdöntötte.
Verstappent a szezon eleji sorozatos hibák után sokan leírták, utána azonban képes volt összekapni magát, az idény végére pedig teljesen elhomályosította az év elején fölé kerekedő Ricciardót. A tapasztalat hiányával már egyáltalán nem takarózhat a többiekhez képest még mindig szemtelenül fiatal holland, a kivételes gyorsaságához pedig ezelőtt sem fért kétség, engem azzal győzött meg, hogy képes volt (még ha segítettek is neki) egyet hátralépni, és elfogadni, hogy a görcsös akarás nem vezet eredményre. Ez nála sokkal idősebb és rutinosabb pilótáktól is elismerésre méltó lett volna.
Csapatok
1. Mercedes 2. Sauber 3. Red Bull
A Mercedes egyértelműen a csapategység tekintetében kerekedett a Ferrari fölé 2018-ban, pedig a szezon közepén a legtöbben nem rájuk fogadtak volna. Ahogyan a vörösök 2000-es évek eleji dominanciája után a sikercsapat tagjai közül többen is elmondták, mentálisan sokszor nehezebb éveken át a csúcson maradni, mint először felérni oda. Toto Wolff ebből a szempontból is remek munkát végez és képes motiválni a világbajnok istállónál dolgozókat. A szezon előtt és egy ideig közben is a Ferrari végezte a jobb munkát, képes volt eltüntetni a technikai hátrányát a 2017-es szezon vége óta, az őszi hibáikat azonban kíméletlenül használta ki a Mercedes, és a vörösökkel ellentétben nem osztogatott ajándékokat a riválisnak.
A Sauber a Ferrarival ellentétben megmutatta, hogy milyen az, amikor egy csapat mindent kihoz a lehetőségeiből. A Scuderia nem csak a fejlesztések elbaltázásával, – amiben nem is a vakvágányra futás, hanem a rossz irányhoz való makacs ragaszkodás volt különösen fájdalmas – hanem a monzai töketlenkedésével a csapatsorrend kérdésében (miközben a Mercedes szó nélkül beáldozta Bottast), valamint a Japánban felszínre bukkanó belviszály miatt is rászolgált az idei vereségre. A Sauber ezzel szemben sziporkázott, a fejlesztések korai leállítása ellenére a középmezőny elején zárta a szezont és megmutatta, hogy a megfelelő vezetővel és hatékony pénzköltéssel mire lehet menni.
A Red Bullnak olyan szempontból könnyű dolga volt, hogy a gyengécske Renault-motor miatt nem nyomta a vállát az esélyesség terhe, hátrafelé pedig soha nem kellett figyelnie, akkora a szakadék a három élcsapat és a többiek között. Viszont nekik legyen mondva, hogy nem kényelmesedtek bele ebbe a szerepbe, fejlődtek a szezon második felére, és azokon a pályákon (plusz Ausztriában), ahol előzetesen esélyesek voltak a győzelemre, ki is használták a kínálkozó lehetőséget.
Versenyek
1. Brit Nagydíj 2. Azerbajdzsáni Nagydíj 3. Kínai Nagydíj
A szezon egyik klasszikus helyszínén, a tempós kanyarokkal tűzdelt Silverstone-ban a Ferrarik és a Mercedesek páros csatája olyan látvány volt, amire bárki csak csettintene, aki szereti a Forma-1-et. A rajtbalesettel, biztonsági autós fázisokkal, nagy bukással, taktikai csatával és Hamilton felzárkózásával fűszerezett futamon minden volt, mi szem-szájnak ingere, majd mint egy jó akciófilmben, a végére maradt a legizgalmasabb jelenet, a döntés az első hely sorsáról.
Amennyiben a silverstone-i futam akciófilm volt, a bakui verseny inkább thrillernek illett be Räikkönen és Ocon rajt utáni ütközésével, a féloldalas autóval a bokszba visszaevickélő Alonsóval, és az egymást körökön keresztül ütlegelő, majd egymásba rohanó Red Bullokkal. A csattanó itt is a végére maradt, Grosjean amatőr hibája felvezette Vettel, majd Bottas drámáját, ami szezon egyik legszívszorítóbb pillanata volt.
Galéria: Vettel silverstone-i győzelme képekben
2/28
A Forma-1-es Brit Nagydíj, Lance Stroll
Közös mindhárom versenyben, hogy legalább egyszer mindegyiken pályára hajtott a biztonsági autó. Kínában már azt megelőzően is volt izgalom bőven, a két Ferrari és Bottas csatája a Mercedes finnjének legjobb formáját idézte, a show azonban a Safety Cart jól kihasználó Red Bullok révén teljesedett ki. Ricciardo megmutatta, hogy miért is tartják az egyik legjobb előzőnek a mezőnyben, miközben Verstappen áldozatául esett szezon eleji akarnokságának, és közben Vettelt is magával rántotta.
Rajtok
1. Verstappen – Mexikói Nagydíj 2. Hamilton – Olasz Nagydíj 3. Räikkönen – USA Nagydíj
Mexikóban a minden idők legfiatalabb rajtelsőjének járó elismerésről hajszállal lecsúszó Verstappen nem is az elrugaszkodásával, hanem az azután történtekkel került a listám első helyére. A Red Bullnál joggal aggódtak a mögülük induló, a hosszú célegyenesben az erőfölényüket érvényesíteni igyekvő Ferrarik és Mercedesek miatt, Ricciardo a pole-ból pedig megmutatta, hogy egy rossz rajt milyen következményekkel járt volna Verstappen esetében. Ő azonban jól indult, és bár Hamilton így is elment mellette az első kanyar felé menet, a holland mélyet fékezve visszabújt mellé, és a könyökét kitéve átvette a vezetést.
Hamilton monzai produkciójában szintén nem maga a rajt volt a kivételes, a szűk monzai célegyenesben a Ferrarik jól zártak össze előtte, a Mercedes britjének azonban így is résen kellett lennie, hogy a Rettifilóban ne menjen neki az élesen forduló Vettelnek. A Roggia felé menet sem tűnt úgy, hogy esélye lenne az előzésre, az egymásra figyelő Ferrarik azonban tettek neki egy szívességet, amit ő könyörtelenül el is fogadott, hajszálpontosan manőverezve az autóját kívülről bevetődött Vettel mellé, ezzel hibába hajszolva a németet.
Galéria: A legjobb képek a Mexikói Nagydíjról
16/62
Red Bull's Dutch driver Max Verstappen (L) and Mercedes' British driver Lewis Hamilton (C) fight for the lead during the start of the F1 Mexico Grand Prix at the Hermanos Rodriguez circuit in Mexico City on October 28, 2018. (Photo by Rodrigo ARANGUA / AFP)
Räikkönen austini rajtjában nagy szerepe volt az ultralágy gumiknak, amelyek a gyorsítás második fázisában nyújottak szemmel látható előnyt neki Hamiltonnal szemben, azonban ezzel együtt is be kellett bújnia a belső ívet lezárni igyekvő Mercedes mellé, majd el kellett fordulnia a szűk első kanyarban. Ez a rajt kulcsfontosságú volt abban, hogy a finn meg tudta nyerni a versenyt, a korábbi jó rajtjaival ellentétben pedig ki kell emelni, hogy meg is tudta tartani a megszerzett helyet, ami például Ausztriában nem sikerült neki.
Az év pillanata
Egyértelműen Räikkönen második ferraris pályafutásának első, egyben utolsó győzelme nálam a szezon legemlékezetesebb momentuma. A 2014-es borzasztó ferraris visszatérése után évről évre javult a teljesítménye, 2017-ben már többször is régi önmagát idézte, a tavalyi monacói futam után pedig mindenképpen kijárt neki legalább egy győzelem. A monzai dobogón látszott rajta a csalódottság, lehet, hogy akkor ő is azt gondolta, az utolsó lehetőség csúszott ki a kezei közül a sikerre, Austinban azonban kárpótolta őt a sors. Külön öröm, hogy nem az ölébe hullott az első hely, hanem komoly csatában győzte le Hamiltont és a többieket, a futam kulcsmomentumaiban a maga javára fordítva a küzdelmet.
Az év csalódása
Vettel és a Ferrari. Azért nem választanám külön a kettőt, mert nem lehet, a Forma-1 abból a szempontból is csapatsport, hogy a versenyző hibái kihatással vannak a csapatra, de ez fordítva is igaz, Vettel tehát nem véletlenül kerülhetett rossz spirálba az ősszel. Lehet, hogy sosem tudjuk meg, pontosan mi zajlott és zajlik jelenleg is a háttérben a vörösöknél, a fejlesztések félresiklása elkerülhetetlen volt-e, vagy a belső konfliktusok következménye. Kívülről mindenesetre az látszott, hogy az utóbbi évek magasan legjobb Ferrarijával sem tudtak a szezon végéig versenyben maradni a vb-címekért, miközben Austinban az autó még úgy is jó volt a futamgyőzelemre, hogy hónapokat pazaroltak el a fejlesztési versenyben.
A Ferrari az idén csapatként vallott kudarcot, és ha az őszi kisiklást nem is feltétlenül tudták volna elkerülni a nyáron elhunyt Sergio Marchionnéval, a kármentésben szinte biztosan hatalmas segítséget jelentett volna a néhai elnök-vezérigazgató jelenléte.
Mi lesz jövőre?
Marad a kétcsapatos világbajnoki csata, a Red Bullnál bármennyire is pozitívan állnak a Hondához, egy teljes szezonon át nem fogják tudni tartani a lépést a Ferrarival és a Mercedesszel, de többször megnehezíthetik Hamiltonék dolgát, mint az idén. A legnagyobb kérdőjelet a maranellóiak jelentik, de mielőtt elkezdenénk azon izgulni, hogy Vettel mire megy Leclerc-rel, előbb azon érdemes, hogy a Ferrari meg tudja-e oldani az Arrivabene és Binotto közötti nézeteltéréseket, és a szezon elejétől versenyben tud-e lenni a Mercedesszel.
A négyszeres világbajnok valószínűleg az első futamtól kezdve minden idegszálával azon lesz, hogy legyőzze a fiatal monacóit, Leclerc pedig tudja, hogy nagy esélyt kapott, annál pedig érettebb, hogy az első, számára kedvezőtlen döntésnél rárúgja az ajtót Arrivabenére. Tudja, hogy előbb-utóbb el fog jönni az ő ideje. A Red Bullnál már nem lesznek ennyire hidegvérűek, Gasly Brazíliában mutatott viselkedése alapján nem csodálkoznék, ha hamar feszültté válna a viszony közte és Verstappen között.
A Mercedesnél ilyesmitől nem kell tartani, én azonban nem írnám le Bottast, szerintem erősen fogja kezdeni az évet, kérdés, hogy mikor fogy ki (ha kifogy) a mentális energiából, és kapitulál Hamiltonnal szemben. Még egy ekkora mélyrepülést nem engedhet meg magának, mert akkor már szezon közben leválthatják az addigra a csapatot és az autót is az utolsó csavarig megismerő Oconra.
Cikkünk következő oldalán Mészáros Sándor (Autósport és Formula Magazin, F+1 Blog) szavazatait és szöveges indoklását találja!