A sepak takraw egy 500 éves múltra visszatekintő maláj csapatjáték, melyet régen bambuszból font labdával játszottak, a szó jelentése: rúgd a rattant!
Az 1984-es bemutatkozó torna óta műanyagból készült labdát használnak. A labdát - hasonlóan a lábtoll-labdához - a kéz kivételével minden testrésszel lehet érinteni - áll a Wikipédián.
A láb mellett a játékosok a fejüket is sokszor használják a labda továbbítására, de leginkább a föladásra. A sepak takraw egy akrobatikus labdajáték, a játékosok kb. 2 méter magasra ugranak, jóval a 150 cm magas háló fölé, és onnan rúgják el a labdát.
Közkedvelt és hatásos támadórúgások az olló, egy hátra szaltóval egybekötve, tengelykörüli forgással való labdaleütés, a leglátványosabb és leghatásosabb azonban a vízszintes pörgéssel történő leütés. Ezeket a látványos támadási technikákat az ázsiainál jóval merevebb európai ember jobbára csak csodálattal figyeli, de alkalmazni nem tudja.
A csapat három tagból áll: egy adogat, egy irányítószerűen begyűjti és elosztja a labdákat, míg a harmadik feladata, hogy elementáris erővel átbombázza az ellenfél térfelére a játékszert. Az ő neve beszédes: ő a csapat gyilkosa.
A sepak takraw-nak igen rövid múltja van hazánkban. A sportágat hobbi szinten itthon is űzik a heki játékosok. Az első verseny, melyen magyar játékosok is részt vettek, 2005 júniusában zajlott az Olaszországban található Seveso-ba. Azóta a magyarok folyamatos résztvevői az európai versenysorozatnak, és több dobogós helyezéssel is büszkélkedhetünk. Az 1. Magyar Sepaktakraw bajnokság 2006. november 11-én került megrendezésre. A széles körű meghirdetés ellenére csak az Újszászi VVSE lábtoll-labdázói vettek részt a versenyen.
A Magyar Szövetség testülete a 2006. november 11-i versenyen alakult meg. Célként tűzte ki a sportág hazai népszerűsítését, több hazai verseny megrendezését, és az európai versenysorozat egyik fordulójának lebonyolítását.