Az embert helyettesítő gép és a művészet kapcsolatát kutatja évtizedek óta

Csütörtökön nyílik az óbudai Kiscelli Múzeumban Vera Molnar kiállítása. A már több mint 70 éve Párizsban él, és már az ötvenes-hatvanas években foglalkoztatta a machine imaginaire, azaz az embert helyettesítő gép és a művészet összefüggésének a kérdése. Nemcsak az első (női) komputerművészek egyike, hanem

Művészetében elsősorban a kutatás foglalkoztatja, a rend, a struktúra, illetve a rendetlenség összekapcsolásának lehetősége.

A művész szorosan véve nem tartozik sem a konkrét, sem a geometrikus absztrakt irányzathoz, alkotásai nem felelnek meg egyik kategória szigorúan vett kritériumainak sem. Mértéktartóan, de eltökélten rúgja fel a konkrét absztrakt merev szabályait, de nem formákkal dolgozik, hanem vonalakkal, ezek formálódnak keze alatt egyszerű geometriai idomokká. Vera Molnar a számítógép használatával is képes olyan alkotásokat létrehozni, amelyek nem személytelen, mechanikus, rideg művek, hanem emberközeliek, magukon hordozzák a művész gazdag képzelőerejének, kreativitásának és fáradhatatlan kísérletező kedvének a nyomait.

Vera Molnar már az 1940-es évek végétől készített hommage-okat, gyakran valamely személyes élmény hatására. Korai hommage-ai (Dürer, Klee) egyaránt jelzik művészi hivatkozásait, illetve a szisztematikus képi gondolkodás megjelenését. Molnar rendszerint geometriai alapformák (négyzet, téglalap) segítségével, minimális vizuális események beiktatásával írja át saját nyelvére választott mesterei – Dürer, Theo van Doesburg, Monet, Cézanne, Klee, Malevics, Naum Gabo – műveit.

a mostani tárlat az életművet meghatározó három nagy hommage-ciklus (Dürer, Cézanne, Klee) műveiből válogat. A struktúrát és a véletlent ötvöző szisztematikus művei az alapelemek arányának, illetve elrendezési módjának apró változtatásaiból, a művész szavaival az „1 százalék rendetlenség” hozzáadásával adódnak. A képhez és a szöveghez való sajátos viszonyról a művész livreimage-ai árulnak el a legtöbbet. A szóhasználat olyan, gyakran csak egy-egy példányban megjelent, „lapozható képekre” utal, amik a művész szavaival nem olvastatják, hanem láttatják magukat. Monográfusa, Vincent Baby a livrimage-ok négy típusát különböztette meg: négyszögek, vonalak, kontrakockák (Tatlin kontrareliefjei után), valamint kézírást imitáló művek.

A négyzet mint alapforma a kezdetektől meghatározó jelentőségű Vera Molnar művészetében. Molnar a geometrikus elemek arányainak, elrendezésének kis mértékű megváltoztatásával variációs sorokat dolgoz ki a számítógép segítségével. E programozás eredményeképpen a sorozatok tagjai között olykor látványos különbségek mutatkoznak, amelyet a művész plasztikai eseményne nevez.

Az elmúlt években sikerült Vera Molnar egy-egy művét a Kiscelli Múzeum - Fővárosi Képtár gyűjteménye számára megvásárolni. Ezzel egy időben vetődött fel egy Vera Molnar kiállítás rendezésének ötlete a Szöllősi-Nagy - Nemes-gyűjteményből, ahol egy szinte a teljes életművet felölelő műtárgyanyag található. Ezek mellett először láthatóak a múzeumi új szerzemények. A kiállítás kurátora Róka Enikő és Cserba Júlia, a tárlat 2020. március 15-ig látható a Kiscelli Múzeum - Fővárosi Képtárban.