Demeter Szilárd elmondja, milyen embernek tapsolt a Spinoza ház

MP tulajdonképpen nem mond semmi érdemlegeset, vagyis hogy mire lenne képes kormányfőként, azt leginkább az eddig nyilvánosságra került tetteiből lehet megítélni.

Kezdjük talán ott, hogy konjunktúralovag, aki azt gondolja, hogy a kiemelten magas fizetés neki alanyi jogon jár. Vagyis miniszterelnökként ahhoz a hatalmi központhoz csatlakozna, amelyik a legtöbbet fizet neki, Magyarország szuverenitását kilóra adná el.

Aztán folytassuk azzal, hogy áruló, tehát van az a mennyiségű ezüstpénz, amiért még a magyar embereket is kiárusítaná élősúlyban.

MP világában nem létezik tisztelet és becsület, hasonszőrű gumigerincű életművészekkel rakná teli az államigazgatást, vagyis MP országában nem működne semmi, még a villamos is csak akkor járna, ha tömegeket kell szállítani MP öndicsőítő rendezvényeire, látnánk itt személyi kultuszt turbófokozaton.

MP világában az önérdek kanyarban előzi a közérdeket, csak nézné a háztulajdonos, ahogy feje fölül elbontják a tetőt Ács Feriék, mert kell a saját grundjukra. Nem lenne biztonságban senki és semmi, MP világa az erősebb és aljasabb kutya világa, bizony.

MP világában ez nem szégyen, hanem egyenesen elvárás, változhat úgy a konjunktúra, hogy felhasználhassunk bármit saját előnyünkre.

Hegyi beszéd helyett titokban rögzített hangfelvétel.

A szeretet nyelve helyett zsarolás.

MP világában a lelki terror bevett gyakorlat, képzeljünk el egy ilyen oktatást. Inkább ne képzeljük el.

Olyan országban élnénk, ahol a kormányfőnek egyetlen üzenete lenne a választópolgárok számára: ti nem értek semmit. Ne dumáljatok, inkább mossátok ki a szátokat. Buták vagytok, tré a rokoni és baráti körötök. MP világában nincs szólásszabadság, a sajtót is rekcumolná ezerrel, szilenciumra ítélne minden újságírót, aki néki nem tetszőt mer írni.

Nekünk ilyen ellenzéki messiás adatott, mert ilyen az ellenzéki értelmiségünk: a feltámadásból csak a támadást értik, a megváltásból kizárólag a váltást. 

Ezért vágják maguk alatt az ágat, le akarnak szállni bármi áron az életfáról. Progresszívék képesek a zuhanást is repülésnek nevezni, szivárványszín pávatollakkal csapkodva emeletenként összevigyorognak, hogy „szárnyalunk”. Csak hát a vége nagyon nem mindegy.

A valóságban nincs védőháló, a becsapódást nem tompítja semmi.

Demeter Szilárd véleménycikke a Mandineren jelent meg.