Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
"Ez a magyarországi látogatásom utolsó találkozója és hálás szívvel idézem fel a Duna folyását, amely összeköti és egyesíti ezt az országot sok más országgal, nemcsak földrajzi, hanem történelmi értelemben is" – jelezte Ferenc pápa a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán, ahol az egyetemi és a kulturális élet képviselőivel találkozott.
Mint mondta, a kultúra bizonyos értelemben olyan, mint egy nagy folyó: átfolyik az élet és a történelem különböző területein, összeköti azokat és lehetővé teszi, hogy az ember eligazodjon a világban, magához öleljen távoli országokat és vidékeket, csillapítja az elme szomját, öntözi a lelket és gyarapítja a társadalmat - írja a Magyar Nemzet.
"Maga a kultúra szó a »colere«, a megművelni igéből ered: a tudás mindennapi vetést jelent, amely a valóság barázdáiba hullva gyümölcsöt terem" – hívta fel a figyelmet a szentatya. Kiemelte, hogy száz évvel ezelőtt Romano Guardini egy, a vizeinek köszönhetően szép vidéken járva értékes kulturális felismerésre jutott, amikor azt írta, hogy
„ezekben a napokban jobban megértettem, mint valaha, hogy a tudásnak két formája van [...],"
„az egyik arra késztet, hogy elmerüljünk a tárgyban és annak környezetében, hogy az ember, aki a tudást keresi, megpróbáljon benne élni; a másik ezzel szemben összegyűjti a dolgokat, szétbontja őket, dobozokba rendezi őket, uralmat és birtokot szerez felettük, uralkodik rajtuk".
A szentatya kitért rá, hogy Guardini megkülönbözteti az alázatos és kapcsolatot teremtő tudást, amely olyan, mint „az uralkodás, amely a szolgálat révén valósul meg; a természet szerinti teremtés, amely nem lép át a megállapított határokon", az ismeret egy másik módjától, amely „nem megfigyel, hanem elemez [...] már nem merül el a tárgyban, hanem megragadja azt".
"Maradhat-e élet az élet? Ezt a kérdést, különösen is itt, ahol az információs technológiát és a bionika tudományát kutatják, helyénvaló feltenni. Valóban, amit Guardini felismert, az ma is nyilvánvalónak látszik: gondoljunk csak az ökológiai válságra, melynek során a természet egyszerűen csak reagál arra az eszközszerű bánásmódra, ahogyan kezeljük" – mondta Ferenc pápa.
Majd úgy folytatta, gondoljunk a korlátok hiányára, a „meg tudod tenni" szabad logikájára.
Gondoljunk arra a törekvésre is, amely nem az embert és kapcsolatait, hanem az embert mint a saját igényeire összpontosító, nyereséget hajszoló és a valóságot mohón megragadni vágyó egyént állítja a középpontba. És gondoljunk ennek folyományaként a közösségi kötelékek elsorvadására, aminek következtében a magány és a félelem, úgy tűnik, egzisztenciális élethelyzetből társadalmi élethelyzetté lesz.
Hány és hány elszigetelt, nagyon közösségi és kevésbé közösségi ember él közöttünk, akik mintegy ördögi körben a technológia vigaszaihoz folyamodnak, hogy kitöltsék azt az ürességet, amit éreznek, és egyre eszeveszettebben kergetik ezeket, miközben a kegyetlen kapitalizmus rabszolgái lesznek, és saját gyengeségeik még fájdalmasabbá válnak abban a társadalomban, amelyben a külső gyorsaság kéz a kézben jár a belső törékenységgel.
Ezzel nem akarok pesszimizmust kelteni – ez ellentétes lenne azzal a hittel, amelyet örömmel vallok –, hanem elgondolkodni a létezés és a birtoklás önhittségén, amelyet Homérosz már az európai kultúra hajnalán is fenyegetésként ismert fel, és amelyet a technokrata paradigma tovább súlyosbít az algoritmusok olyasféle használatával, ami emberség további szétesésének veszélyét jelentheti
– mondta az egyházfő.
Egy általam már többször idézett műben, A világ ura című regényében Robert Benson megállapítja, hogy „különbség van külső és belső nagyság között és hogy nagy hatású külső nem zár ki jelentéktelen belsőt" – idézte fel a szentatya. Ferenc pápa szerint ebben, a több mint egy évszázaddal ezelőtt született könyvben egy olyan jövőt írnak le, amelyet a technológia ural és amelyben a haladás nevében mindent uniformizálnak: mindenütt egy új „humanizmust" hirdetnek, amely eltörli a különbségeket, megszünteti a nemzeteket és eltörli a vallásokat.
Az ellentétes ideológiák homologizációba torkollnak, amely ideológiailag gyarmatosít; a gépekkel kapcsolatba kerülő ember egyre inkább egysíkúvá válik, miközben a közösségi élet szomorúvá és ritkává lesz.
Ebben a Benson által leírt fejlett, de komor világban, ahol mindenki érzéketlennek és érzés nélkülinek tűnik, kézenfekvő a betegek leselejtezése és az eutanázia alkalmazása, valamint a nemzeti nyelvek és kultúrák eltörlése az egyetemes béke érdekében, ami a valóságban a beleegyezés kierőszakolásán alapuló üldözéssé válik, olyannyira, hogy az egyik főszereplő megállapítja: „a világ csodálatosan élénknek látszik, de mintha minden ideges volna, mintha felforrna" – fogalmazott.
Ferenc pápa elmondta, hogy a kultúra és az egyetem szerepe ebben a kontextusban érvényesül a legjobban.
Az egyetem, amint azt már a neve is jelzi, az a hely, ahol a gondolat születik, növekszik és érlelődik, nyíltan és összhangban. Ez az a „templom", ahol a tudás arra hivatott, hogy kultúrává váljon, vagyis „művelése" legyen az embernek és az őt megalapozó viszonyoknak: a természetfelettivel, a társadalommal, a történelemmel, a teremtéssel – húzta alá. Kiemelte, hogy a II. Vatikáni Zsinat ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy „a kultúrának a személyiség teljes tökéletesedését, a közösség és az egész emberi nem javát kell szolgálnia".
Éppen ezért úgy kell kiművelni a szellemet, hogy fokozódjék benne a képesség a csodálatra, a lényeglátásra, a szemlélődésre, az önálló ítéletalkotásra, továbbá a vallási, erkölcsi és szociális érzék kifejlesztésére. Ebben az összefüggésben nagyon nagyra értékelem szavaitokat
– hangoztatta Ferenc pápa. Kitért az egyetem rektorának szavaira, amelyek szerint „minden igazi tudósban van valami az írástudóból, a papból, a prófétából és a misztikusból" és „nemcsak érteni vágyunk a tudomány segítségével, hanem helyesen cselekedni is, vagyis emberséges, szolidáris civilizációt, fenntartható kultúrát, környezetet építeni. Csak alázatos szívvel mehetünk fel nemcsak az Úr, de a tudomány hegyére is."
A kultúra elvezet minket önmagunk megismeréséhez. Erre emlékeztet a klasszikus ókor gondolkodása, amelynek soha sem szabad elhalványulnia. A delphoi jósda híres szavai jutnak eszünkbe: Ismerd meg önmagad! Ez az egyik kulcsgondolat, amelyet búcsúzóul rátok szeretnék bízni − mondta a szentatya, majd feltette a kérdést:
de mit is jelent megismerni önmagadat?
Azt jelenti, hogy fel kell ismernünk a határainkat és ebből következően meg kell fékeznünk az önelégültségben gyökerező önhittségünket. Ez hasznos számunkra, mert elsősorban azáltal, hogy magunkat teremtményként ismerjük fel, válunk alkotóvá és merülünk el a világban, ahelyett, hogy uralnánk azt. És miközben a technokrata gondolkodás a határokat nem ismerő haladást hajszolja, az ember valójában törékeny és gyakran épp a határain érti meg, hogy Istentől függ, és hogy össze van kapcsolva másokkal és a teremtéssel − mondta a pápa.
Szerinte a delphoi jósda felirata tehát egy olyan ismeretre hív bennünket, amely a korlátok adta alázatból kiindulva fedezi fel csodálatos lehetőségeit, amelyek messze túlmutatnak a technológia lehetőségein.
Önmagunk megismerése máshogy fogalmazva arra szólít fel, hogy egy erényes dialektikába integráljuk az ember törékenységét és nagyságát. Ennek az ellentétnek a csodájából születik a kultúra: soha nem megelégedett, mindig kereső, nyugtalan és közösségi, végességében fegyelmezett és az abszolútumra nyitott. Kívánom, hogy az igazság ezen izgalmas felfedezésének művelői legyetek! − mondta Ferenc pápa.
A másik kulcsgondolat pedig épp az igazságra utal. Jézus Krisztus azt mondta: „az igazság szabaddá tesz titeket". Magyarországon egymást követték azok az ideológiák, amelyek igazságként mutatkoztak be, de szabadságot nem adtak – emlékeztetett Ferenc pápa. Felidézte, hogy ez a veszély ma sem szűnt meg, gondolva a kommunizmusból a konzumizmusba való átmenetre.
Mindkét „izmus" közös vonása a szabadság hamis eszméje; a kommunizmus „szabadsága" olyan „szabadság" volt, amelyet rákényszerítettek az emberekre, amelyet kívülről korlátoztak, amelyben mások döntöttek; a konzumizmus „szabadsága" pedig egy szabadelvű, hedonista, önelégedett „szabadság", amely a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesz bennünket
– húzta alá a szentatya.
Milyen könnyű eljutni a gondolkodásra mért korlátoktól, ami a kommunizmusé, a saját magunk korlátok nélküli elgondolásához, ami a konzumizmusé! – tette hozzá. Mint mondta, ezekből kínál Jézus kiutat, mondván, hogy az az igazság, ami az embert a függőségekből és a bezártságból kiszabadítja.
Ennek az igazságnak a kulcsa a szeretettől soha el nem szakadó, kapcsolatban maradó, alázatos és nyitott, konkrét és közösségi, bátor és alkotó megismerés.
Ez az, aminek a művelésére az egyetemek hivatottak és amit a hitnek táplálnia kell – rögzítette a szentatya. Ezért azt kívánta, hogy minden egyetem az egyetemesség és a szabadság központja, a humanizmus termékeny műhelye és a remény laboratóriuma legyen. – Szívemből adom áldásomat és köszönetet mondok azért, amit tesztek: Köszönöm szépen! – zárta beszédét Ferenc pápa.
