Vágólapra másolva!
A török külügy háttérintézetének kiadványától keresték meg, hogy nincs-e egy jó írása számukra, iránymutatást vagy véleményt sem előzetesen, sem utólag nem kapott tőlük, de egyébként sem érti, mi a baj a Magyarországot rossz színben feltüntető mondattal, hiszen az beleillik a nyugati döntéshozók véleményébe. Ezt mondta az Origónak a diplomáciai vihart kavaró cikk szerzője, Sabrina P. Ramet.
Vágólapra másolva!

Érthetetlen ez a felhajtás, ami egyetlen mondat körül zajlik egy olyan összefoglalóban, amelynek a következtetései a legjobb tudomásom szerint beleillenek a nyugati döntéshozó körök konszenzusába. Így reagált megkeresésünkre a török külügyminisztérium háttérkiadványában megjelent és diplomáciai vihart kavaró cikk írója, Sabrina P. Ramet.

A cikkben az állt, hogy Magyarországot a szó hagyományos értelmében lehetetlen demokratikusnak nevezni, és hogy az elemzés írásakor az egyébként nagy támogatottságú kormányzat egyértelműen a tekintélyelvűség felé halad. A Külügyminisztérium politikai igazgatója a török nagykövettől kért magyarázatot arra, hogyan jelenhetett meg az írás a lapban, mert "az elemzés semmiképpen sem illik az elmúlt években kiválóan alakuló, folyamatosan fejlődő magyar–török kétoldalú kapcsolatok keretébe." A nagykövet elhatárolódott az elemzés tartalmától.

Az Origo megkeresésére a tanulmány szerzője, az egyébként a Trondheimi Egyetemen dolgozó, norvég akadémiai tag Sabrina P. Ramet azt írta, azóta sem kapott visszajelzést a török kormánytól a cikkére. Az elemzés szlovén fordításban jelent meg először egy szlovén lapban, és amikor a török elemzőintézetből megkeresték őt, hogy van-e egy jó írása számukra, akkor ő azt válaszolta nekik, hogy ezt tudja felajánlani.

"Nem kaptam előzetesen semmiféle utasítást vagy elvárást, hogy mit kellene írnom. Nem emlékszem arra, hogy bármelyik korábbi munkám diplomáciai bonyodalmat okozott volna, és mivel amerikai állampolgár vagyok, nem is értem, miért lenne nekem bármi közöm a magyar–török kapcsolatokhoz" írta lapunknak Ramet. Hozzátette: a cikk nem Magyarországról, hanem az egész posztszocialista klözép- és délkelet-európai régióról szól, az írás fő következtetéseit összefoglaló néhány pontban ráadásul nem is említi az országot.