Alig érthető tankönyveket bifláznak a gyerekek

Magyarországon a szülők és tanárok egyre többször panaszkodnak amiatt, hogy nehezen érthető a tankönyvek szövege. A túl sok és túl nehéz ismeretanyagot tartalmazó tankönyv túlterheli a tanulókat, kudarcélményt és frusztrációt okoz - vélik nevelési tanácsadók. Egy közelmúltban közzétett vizsgálat többek között a tankönyvek szövegeiben levő idegen szavak, szakkifejezések megszámolásával, a mondatok hosszúságának vizsgálatával próbálta felmérni a kritikák jogosságát, illetve összehasonlította a különböző tankönyveket.

A legtöbb tanulási problémát a szakszavak szokták okozni a tanulóknak. Az általános iskolai tankönyvekben mondatonként átlagosan másfél-két szakszó fordul elő. Van olyan biológiakönyv, amely mondatonként csaknem három szakkifejezést tartalmaz. A vizsgálat tapasztalatai alapján többnyire jellemző, hogy a természettudományi tárgyak tankönyveiben sokkal több szakszó fordul elő, mint például a történelemtankönyvekben.

A középiskolai tankönyvekben mondatonként átlagosan 2-3 szakszó van, a különböző kiadók könyvei között azonban nagy a különbség. Az egyik biológiakönyvben mondatonként csaknem négy szakkifejezés szerepel. A legfeltűnőbb adatok a középiskolás biológia tankönyveknél láthatók, ahol tízoldalnyi szövegben több mint 300, egy esetben pedig több mint 400 speciális szakszó található.

A tanulást az idegen szavak ismétlődése is elősegíti, a speciális szakszavak többsége azonban legtöbbször egyszer vagy kétszer fordul elő a szövegekben, pedig általában ezek jelentik az új ismeretet a tankönyvi leckékben. A középiskolai történelemtankönyvek például, bár viszonylag kevesebb szakkifejezést használnak, azokat azonban mindössze egy vagy két alkalommal. A történelemkönyvek között van olyan, amelynek a kiegyezés témakörének elmagyarázásához 88 szakszóra van szüksége, míg más tankönyveknél ez az érték 40 körüli. Az előbbi tankönyv 44, a többi mindössze 10-14 évszámot rendel a kiegyezéshez.

A magyarázó részeket spórolják ki

A vizsgálat vezetője, a Commitment Pedagógiai Intézet főigazgatója, Kojanitz László szerint a szerzők sok esetben túlértékelik a diákok szövegértési képességeit, nem alkalmazkodnak az életkori sajátosságokhoz. "Gyakorta előfordul, hogy a tanulói terhelés könnyítése érdekében a tankönyvszerzők igyekeznek rövidebbre fogni a tankönyvi leckéket. Ezt azonban a magyarázó vagy kiegészítő információk elhagyásával valósítják meg. Ilyenkor nemhogy könnyebb, inkább nehezebb lesz a tanulók dolga" - írja Kojanitz a tanulmányban.

A vizsgálat során a mondatok hosszúságát is vizsgálták. "Lehet nehezen érthető szöveget írni úgy is, hogy kevés benne az ismeretanyag, de a mondatok túl hosszúak" - magyarázta Kojanitz. A magyar tankönyvek esetében a 100 betűhelynél hosszabb mondatokat már nehéznek számítanak. Ennek jelentőségét a tankönyvszerzők is érzékelik Kojanitz szerint, de több tankönyv használ 120 betű körüli hosszúságú mondatokat. Nagy különbségek vannak az illusztrációk mennyiségében is, amelyek könnyebbé teszik a megértést.

Kojanitz szerint a tanulók teljesítményével összevetve lehetne megválaszolni a kérdést, hogy oldalanként hány szakszó az, amely felett már a diákok többségének szövegértési problémái adódnak. "Nem ugyanaz, ami a tanórán történik és ami a tankönyvben van" - mondta Kojanitz.

Még a "pék" szót is meg kellene magyarázni

Az [origo] által megkérdezett nevelési tanácsadók egyetértettek abban, hogy "szükségtelen és káros a tankönyvekben az idegen szakszavak tömkelege". "Ha azt éli meg a gyerek, hogy folyamatosan nem érti a tankönyv szövegét, az súlyos frusztrációt, teljesítményszorongást okoz" - mondta Bátorné Páhoki Zita pszichológus. Szerinte ezt a helyzetet a helyes tankönyvválasztással meg lehet előzni. A pedagógusnak meg kell tudni ítélni, hogy melyik tankönyv tanítható - vélte.

Radnóti Emőke nevelési tanácsadó hangsúlyozta, hogy a tanulási nehézségekért nem kizárólag a tankönyvek tehetők felelőssé. A tankönyvi szövegekkel felmerülő problémák szerinte többnyire kiküszöbölhetők, ha szabadon lehet kérdezni a tanártól, ha a diák nem ért valamit. "Nem minden tanár szereti azonban, ha kérdéseket tesznek fel a gyerekek" - vélte Radnóti. Fehérné Csikós Zsuzsa nevelési tanácsadó úgy fogalmazott: ha a gyerek nem tudja, mit jelent a "pék" szó és megkérdezi, még azt is el kell magyaráznia a pedagógusoknak.

A tankönyvekben az utóbbi időben egyre több adat szerepel, aminek részben az az oka, hogy a legújabb tudományos eredményeket is beépítik az anyagba. Kojanitz László szerint a tankönyvek funkciója is megváltozott: a szerzők inkább kínálatot, hátteret akarnak adni az órai anyaghoz. A tanárok azonban ezt úgy értelmezik, hogy egyre több a kikérdezni való anyag. A tankönyvszerzőt ma már nem köti a szigorúan kidolgozott tanterv sem - tette hozzá Kojanitz.