Az értelmetlen háborúban már az oldalak is összefolynak

Amerikában polgárháború dúl. Texas és Kalifornia államok szakadárként összefognak az ország többi része ellen és Washingtonba készülnek, hogy megdöntsék a regnáló elnök hatalmát. Lee (Kirsten Dunst) haditudósítóként ott akar lenni, amikor ez megtörténik, így három kollégájával útra kelnek, ami ilyesfajta helyzetben igen kockázatos vállalás. 

Garland munkásságát ismerve mindenképp lehet számítani némi tartalmi többletre, holott témáját tekintve eleve végtelen potenciált rejt magában a Polgárháború. Valóban akadnak különlegességek, elsősorban a perspektívák tekintetében. Aki tömény háborús filmet és nonstop akciót vár, biztosan csalódni fog. Tény, hogy akadnak fegyveres összetűzések, illetve a komplett záróakkord egy nagy ostrom, a fókusz azonban nem a katonákon, hanem az újságírókon van. 

Lee sokat látott, érzelmileg teljesen kiégett, ám vérprofi tudósító, társa Joel (Wagner Moura) adrenalinfüggő és szereti a veszélyes helyzeteket. Hozzájuk csapódik a veterán mentor, Sammy (Stephen McKinley Henderson) és a fiatal, ambiciózus Jessie (Cailee Spaeny). Ők négyen szelik át a feldúlt országot ebben a nyomasztó road movieban, mely szó szerint és szimbolikusan is beleillik ebbe az alműfajba. 

A Polgárháborúban ugyanis a szereplők végigmennek az úton, hogy végül eljussanak egy pontra, ami megváltoztatja sorsukat. Ez főleg Lee és Jessie kapcsolatára igaz, melynek fordulatát előre ki lehet következtetni, de dramaturgiailag indokolt lépésnek bizonyult. 

A bizalmatlan légkör, a megosztottság átragad a nézőre, így kényelmetlenné, kiszámíthatatlanná téve egyes jeleneteket. Jóval kétélűbb kard, hogy Garland nagyon kevés kapaszkodót ad. Nem derül ki miért tört ki és mióta tart a háború, csupán utalások vannak rá, hogy az amerikai dollár kvázi értéktelen, nincs közösségi média, sőt a politikai háttér nemkülönben másodlagos. 

Vannak nézőpontok, ideológiák, de az író, rendező tudatosan elmossa a két oldalt. Ítélkezés helyett sokkal inkább egy sötét képet vizionál, mely bármikor valósággá válhat. Nem kellenek okok, egyszerűen a «ha rám lőnek, visszalövök» effektus érvényesül. 

A Polgárháború aktuális és Amerikán kívül is érthető üzenetet közöl. A fotóriporterek középpontba helyezése kiváló elképzelés ehhez a közeghez, elvégre a globális konfliktust a kisember nézőpontjába állítja. 

A színészek, a látvány, a technikai kidolgozottság kifogástalanok, illetve a paranoiahangulat és az akciók tekintetében sem lehet okunk panaszra. A kikövetkeztethető karakterutak és a kevés fogódzó azonban már nem mutatnak olyan szépen. 

Ebben a témában, egy ilyen kaliberű filmestől élesebb mondanivalót várna az ember, provokatívabbat, bicskanyitogatóbbat. A végeredmény ettől függetlenül egy jó film, mely felér egy baljós hangulatú figyelmeztetéssel, még ha az igazi katarzis most el is maradt.