Megáll az idő: retrobuli a Toldi moziban

"Legszívesebben el sem jöttem volna, de nagyon hívtak - mondja Gothár Péter, a film rendezője, miután elhalkult a taps. - Valószínűleg lelki okokra hivatkoztam volna" - tette hozzá Gothár.

Pótelőadás, dupla ház. Az utolsó metró már rég elment, a tömeg mégsem oszlik, a vetítőteremben türelmesen hallgatja Gothárt, nem nézi az óráját. "Féltem, hogy felzaklat a film. Még sosem bírtam végignézni, ez volt az első alkalom. Minden eszembe jutott, melyek a hazug mondatok, s melyek az igazak" - mesélte Gothár.

A Megáll az idő külföldön már híres film volt, amikor itthon a pécsi filmszemlén végül bemutatták. "Átcsusszant a cenzúrán" - teszi hozzá a dramaturg Kelecsényi László. Csak ketten jöttek el az alkotók közül. Az operatőr Koltai Lajos vagy a társíró Bereményi Géza sincs a színpadon, utaznak, dolgoznak, nincsenek itt. Pedig Koltai elmesélhetné, miért választottak piszkos színeket az 1956 és 1968 között zajló történethez. Vannak, akik már rég meghaltak, vannak, akik egyszerűen csak eltűntek. "Mi lett a lánnyal, aki Szukics Magdát játszotta?" - kérdezi valaki a hallgatóság soraiból. "A forgatás után felhívott, hogy neki ebből ennyi elég, nem állt többé kamera elé" - válaszolja Gothár, aki szerette volna, ha azért legalább egy-két pályán maradt színész most meghajolt volna a nézők előtt.

A rendező hangján érződik, nem csak szavak, hogy érzelmileg az egyik legfelkavaróbb élmény lehetett a Megáll az idő forgatásának huszonkilenc napja. Nemcsak neki, mindenkinek, aki részt vett benne. De nemcsak az alkotótársak tűntek el, hanem sok minden a régi világból. Az iskolákban ma már nem kell kék csomagolópapírba kötni a füzeteket, Elvis lemezei bármelyik boltban kaphatók, már elfelejtettük, mi a káderképzés, a gyorsérettségi, a politikai megbízhatóság. Igaz, kék csomagolópapír már a nyolcvanas évek elején sem igen volt, mikor a film készült.

A beszélgetés végén egy néző veszi a bátorságot, s megkérdezi, Gothár mely mondatokat talál ma hazugnak a filmben. "Mindazokat, amelyek leesnek a vászonról. Mindazokat, amelyek igazak lehetnek, de még sincs helyük ebben a filmben" - mondja Gothár. De nem árulja el magát, erre az igazságra mindenkinek magától kell rátalálnia. Már semmi más nem maradt hátra, mint a parti. Igaz, a kötelezően előírt hatvanas évekbeli göncöket senki sem kapart elő a szekrényből. A tömeg szabadon, leplezetlenül fogyaszthatja a kapitalizmus italát.