Bár egyáltalán nem úgy indult, Kevin Magnussen leállásának és Charles Leclerc hatalmas balesetének köszönhetően a vasárnapi Olasz Nagydíj végül már most jó eséllyel pályázik arra, hogy a szezon legemlékezetesebb futama legyen. Az éllovasok különböző okokból nem hozták a megszokott teljesítményüket, ezért olyan dobogó jött össze, amire senki nem számított.
Már Carlos Sainz és Lance Stroll 2., illetve 3. helyezése is hatalmas meglepetésnek minősül, de a McLarennek ezen a hétvégén jó esélye volt arra, hogy ha Lewis Hamiltonnal, Valtteri Bottasszal vagy Max Verstappennel történik valami, akkor valamelyik pilótájuk vegye át a helyét a pódiumon.
Ami a Racing Pointot illeti, a Belga Nagydíjon ugyan nem teljesítettek jól, de a korábbi futamok alapján már kinézett nekik egy dobogó.
Az viszont már semmilyen, a realitást legalább nyomokban tartalmazó előzetes forgatókönyvben nem szerepelt, hogy a versenyt Pierre Gasly nyeri, megszerezve saját maga, illetve az Alpha Tauri első győzelmét. A francia pilóta, illetve a faenzai istálló ugyan egész hétvégén jól szerepelt, de ez normál körülmények között legfeljebb egy erős pontszerzésre lett volna elég. A 24 esztendős versenyzőnek azonban váratlan lehetőség hullott az ölébe, amit ő hibátlanul vezetve ki is használt, ezzel az utóbbi legalább 8, de lehet, hogy 12 év legnagyobb szenzációját okozva.
Ennek kapcsán megnéztük, hogy a Forma-1 70 éves történetének második feléből melyek voltak azok a futamok, ahol olyasvalaki lépett a dobogó tetejére, akire egyáltalán nem lehetett számítani. Talán nem is olyan meglepő, hogy listánkon kivétel nélkül minden pilóta és csapat első vagy (eddigi) utolsó győzelmét szerezte meg.
Az 1986-os év minden idők egyik legkiélezettebb csatáját hozta a világbajnoki címért. Sokáig négyen vívtak az elsőségért, de két futammal a vége előtt Ayrton Senna kiszállt a harcból, így már csak Nelson Piquet-nek és Alain Prostnak maradt esélye befogni a listavezető Nigel Mansellt. Az addigi 14 futam mindegyikét ők nyerték, és egyetlen kivétellel legalább ketten mindig felállhattak a dobogóra.
Gerhard Berger és a Benetton ezzel szemben rettenetesen küszködött. Az osztrák pilóta ugyan a szezon első három versenyén egyaránt szerzett pontot, és a San Marinói Nagydíjon begyűjtötte saját maga és csapata első dobogóját, a következő 11 futamból viszont 10 alkalommal nem tudott az első hatban végezni. Az időmérőn ugyan többször is beférkőzött az első két sor valamelyikébe, de az autó nagyon megbízhatatlan volt, így futamainak többségét nem fejezte be.
Így érkezett meg a mezőny Mexikóba, ahol Mansellnek lehetősége volt bebiztosítani a világbajnoki címet, ami győzelem esetén mindenképpen összejött volna.
Az időmérőn a 3. helyet szerezte meg, előle Senna és Piquet indulhatott, Prost viszont csak a 6. pozícióból kezdhette meg a futamot. Berger ezúttal is jól szerepelt, hiszen az éllovas mellé kvalifikált. Ráadásul mindezt úgy sikerült, hogy szombaton motorproblémák hátráltatták.
A rajtnál Mansellnek rögtön el is szállt az esélye arra, hogy már aznap világbajnok legyen, miután nem sikerült egyes fokozatba kapcsolnia, így visszaesett a 18. helyre. Az első kettő sorrendje nem változott, Prostnak viszont a verseny korai szakaszában sikerült megelőznie Bergert, így feljött a 3. pozícióba.
Akkoriban két gumiszállítója volt a Forma-1-nek, a Pirelli és a Goodyear. A Lotus, a Williams és a McLaren pilótái az amerikai cég abroncsait használták, a Benetton viszont az olaszokkal állt szerződésben.
A későbbiekben ennek nagy jelentősége lett, hiszen az élen állók gumijai elkezdtek hólyagosodni, ezért ki kellett állniuk a bokszba.
Ennek következtében az osztrák versenyző átvette a vezetést, és mivel az ő abroncsai megfelelően bírták, nem is kellett váltania, hiszen ezt az akkori szabályok megengedték. Nem ez volt azonban az egyetlen, ami a mai szemnek furcsa lehet, a bal oldali kerekek ugyanis keményebb keverékűek voltak a jobb oldaliaknál.
Piquet és Senna gumijai olyannyira nem bírták, hogy többször is ki kellett állniuk, Prostnak viszont csak egyszer kellett a bokszba hajtania. Az akkori címvédő viszont így is elvesztette az esélyét a győzelemre, mert a kerékcsere után a hat hengerből az egyik megadta magát. Ennek következtében Berger kényelmes, 25 másodperces előnnyel megszerezte első győzelmét. Mansell csak az 5. lett, ami azt jelentette, hogy nem tudta növelni pontjainak számát, a szezonzáró Ausztrál Nagydíjon pedig emlékezetes körülmények között, egy defekt miatt bukta el a vb-címet Prosttal szemben.
Frank Williams 1996 végén annak ellenére nem tartott igényt Damon Hill szolgálataira, hogy abban az évben megnyerte a világbajnokságot. A brit pilóta az Arrowshoz szerződött, ahol emlékezetes módon kis híján megnyerte a Magyar Nagydíjat. (Ha összejött volna a diadal, akkor biztosan szerepelne ebben a cikkben.)
A következő szezonra ahhoz a Jordanhez igazolt, amely 1997-ben három dobogót is szerzett, így az 1998-as idény jóval kevésbé ígérkezett kilátástalannak, mint az Arrowsnál töltött év, amikor a hungaroringi futamot leszámítva mindössze 1 pontot szerzett. Ehhez képest az első tíz versenyen egyszer sem végzett az első hat hely valamelyikén.
Csapattársa, Ralf Schumacher sem teljesített sokkal jobban, de ő legalább Silverstone-ban a 6., Spielbergben pedig az 5. helyen ért célba. A helyzet Hockenheimben kezdett el javulni, hiszen Hill a 4., míg a német pilóta a 6. pozíciót szerezte meg. Előbbi ráadásul a Magyar Nagydíjon is meg tudta ismételni teljesítményét.
Ekkor érkezett meg a mezőny Belgiumba, ahol a brit versenyző csak a két McLarentől kapott ki az időmérőn, így a 3. helyről indulhatott. Ez még nem is volt akkora meglepetés, hiszen az előző két hétvégén szintén előkelő pozícióból kezdhette meg a versenyt. Csapattársa a 8. helyre kvalifikált.
Másnap a mezőny nagy része belekeveredett minden idők egyik, ha nem a legnagyobb rajtbalesetébe. Hill még pont el tudott menni, aminek már csak azért is volt jelentősége, mert így mind ő, mind Ralf Schumacher újra tudta kezdeni a futamot. A német versenyző ugyanis nem úszta meg a történteket,
de így mindenképpen megkaphatta a tartalékautót, és a csapatnak ezen a ponton még nem kellett fontos döntést hoznia.
Másodszorra Hill remekül rajtolt, és átvette a vezetést, mögé a két Ferrari, Michael Schumacher és Eddie Irvine zárkózott fel, miután Mika Häkkinen megpördült és kiesett a versenyből, David Coulthard pedig nagyon visszaesett.
Panis és Herbert diadaláról sem feledkeztünk meg
Olivier Panis 1996-os monacói, valamint Johnny Herbert három évvel később a Nürburgringen aratott győzelme egyaránt meglepetésszámba ment. Ennek ellenére ezen a listán nem szerepelnek, ugyanis nemrég a Ligier utolsó és a Stewart Grand Prix egyetlen diadaláról is részletesen írtunk. E két futamról a linkekre kattintva lehet olvasni.A vezetést nem sikerült sokáig megtartania, hiszen Schumacher a 8. körben megelőzte. Irvine-nak azonban ez nem jött össze, ehelyett megforgott és a falnak ütközött. A brit pilóta egy bokszkiállás után tudta folytatni a versenyt, de jelentősen visszaesett.
A 14. körben a két éllovas intermediate abroncsokról esőgumikra váltott, mögéjük pedig a másik Jordan jött fel, aki ezt már korábban megtette. A sorrend egészen a 25. körig nem változott, amikor az idősebbik Schumacher máig vitatott körülmények között nekiment a lekörözendő Coulthardnak, ami miatt mindketten feladták a küzdelmeket. A Ferrari bajait tetézte, hogy ugyanabban a körben Irvine is kiesett.
Innentől kezdve a két Jordan vezetett, és egy biztonsági autós fázisnak köszönhetően Ralf Schumacher utolérte Hillt. Az akkor 23 esztendős versenyző gyorsabb volt csapattársánál, és versenymérnöke, Sam Michael biztatta is, hogy nyomja minél jobban, mert megnyerheti a versenyt. A brit pilóta érezte a nyomást, és közbelépett.
Most mondok neked valamit, és ajánlom, hogy hallgasd meg
– kezdte a versenymérnökéhez intézett monológját. – Ha tovább versenyzünk, akkor könnyen lehet, hogy üres kézzel távozunk, úgyhogy a döntés Eddie [Jordan] kezében van. Meg kell mondanod neki, hogy ha nem csatázunk egymással, akkor lehetőségünk van egy kettős győzelemre. Rajtad múlik.”
A csapatfőnök úgy határozott, hogy pilótái nem harcolhatnak tovább, és utasította Michaelt, hogy közölje ezt versenyzőjével. Ralf Schumacher végül a negyedik megszólalása után reagált, hogy tudomásul vette, és valóban nem támadta tovább csapattársát. Azonban nemcsak ő, hanem bátyja is megharagudott Jordanre, és ennek fényében nem csoda, hogy 1999-ben a Williamsnél folytatta karrierjét. Ami Hillt illeti, a borzasztó kezdés ellenére végül a bajnokság 6. helyén végzett, de több győzelmet már nem szerzett, a következő idény végén pedig visszavonult.
A Jordan aztán még kétszer diadalmaskodott Heinz-Harald Frentzen révén, de azok olyannyira nem voltak meglepőek, hogy a német pilóta csak egy futammal a vége előtt vesztette el matematikai esélyét a vb-címre. A következő három szezonban viszont olyannyira visszaestek, hogy azalatt összesen nem érték el Frentzen 1999-es pontszámát.
Ha az összképet nézzük, akkor a következő idény sem alakult sokkal jobban, hiszen csak 13 egységet gyűjtöttek, ráadásul úgy, hogy abban az évben már az első nyolc helyezett kapott pontot.
A tabellán kizárólag a Minardit előzték meg, de a közvetlenül előttük végző négy istállóval ellentétben egy dolgot mégis elmondhattak magukról: volt futamgyőzelmük.
A Brazil Nagydíj időmérője után nem úgy nézett ki, hogy ebből 1-2 ponton kívül bármi is összejöhet, Giancarlo Fisichella ugyanis a 8., míg Ralph Firman a 16. helyet szerezte meg. Ráadásul közvetlenül az olasz pilóta mögül az első két futamon egy-egy dobogót elérő Juan Pablo Montoya és Fernando Alonso rajtolhatott.
A futam az eső miatt az eredeti időponthoz képest negyed órával később kezdődött, ráadásul az első körökben a biztonsági autó mögött haladt a mezőny. Amikor elindult a verseny érdemi része, többen, köztük Fisichella is úgy döntöttek, hogy kimennek a bokszba, és a futam végéig megtankolják az autót, ami az olasz versenyző esetében később kulcsfontosságúnak bizonyult.
A pálya később felszáradt, kivéve a 3-as kanyart, ahol rengetegen pórul jártak, többek között Montoya és Schumacher is ott esett ki.
Rubens Barrichello az élről adta fel a küzdelmet, miután kifogyott az üzemanyaga, Coulthardnak pedig muszáj volt a bokszba hajtania, hogy ne járjon ugyanígy. Ennek következtében Fisichella a 2. pozícióban találta magát, de csak az 54. körig, amikor megelőzte Kimi Räikkönent.
Ugyanebben a körben Mark Webber hatalmas balesetet szenvedett, ami miatt beküldték a safety cart. A két éllovas kiállt tankolni, és a 3. helyen haladó Fernando Alonso is erre készült, de mivel azzal volt elfoglalva, hogy mérnökével megvitassa a gumiválasztást, nem figyelt a sárga zászlóra, így közel 300 km/h-s sebességgel eltalálta a Jaguar leszakadó abroncsát, és az ausztrál pilótánál is jobban összetörte az autót, ráadásul még meg is sérült.
Mivel addigra már megtették a táv 75 százalékát, a versenyirányításnál úgy döntöttek, hogy leintik a futamot.
Miután Fisichella leparkolta az autót, a Jordan lángra kapott, de az olasz pilótát vélhetően sokkal jobban zavarta, hogy a szabályok szerint a két körrel korábbi állást kellett figyelembe venni, így Räikkönennek adták a győzelmet. Fisichella érthető módon csalódottan vette tudomásul a döntést.
Pár nappal később viszont kiderült, hogy az FIA műszerei hibáztak, mert nem regisztrálták Fisichella 56. körét. Mivel az 54. körben már ő vezetett, ezért módosítottak a végeredményen, és Imolában a finn versenyző át is adta neki a győzelemért járó trófeát. Ennek ellenére a később még kétszer diadalmaskodó pilóta nem tudott felhőtlenül örülni.
Szép volt [hogy Räikkönen átadta a serleget], de kár, hogy nem a dobogón kaptam meg
– nyilatkozta 10 évvel később a BBC-nek. – Szomorú, hogy az első győzelmemet nem tudtam megünnepelni a pódiumon, pedig az csodálatos lett volna. Persze ettől még nyertem.”
Sebastian Vettel hatalmas tehetségként robbant be a Forma-1-be, és első futamán, a 2007-es USA Nagydíjon máris pontot szerzett. Még ugyanabban az évben nagyon közel került egy bravúros eredményhez, ugyanis Fudzsiban a 3. helyen haladt. A biztonsági autó mögött viszont részben saját figyelmetlenségének, részben Lewis Hamilton hirtelen fékezésének köszönhetően nekiment Webbernek, így mindketten kiestek.
Bár a következő, Kínai Nagydíjon a 4. helyen intették le, sokan gondolhatták, hogy ha neki nem is, a Toro Rossónak ez egy soha vissza nem térő lehetőség volt a dobogóra.
Ehhez képest szűk egy évvel később véglegesen bizonyította, hogy a következő években számolni kell vele, az Olasz Nagydíj időmérőjén ugyanis általános megdöbbenésre megszerezte a pole pozíciót. Az eredmény ráadásul nem a semmiből jött, hiszen a Q1-ben csak Heikki Kovalainen tudta megelőzni, a Q2-ben pedig már ő autózta a legjobb időt.
Persze ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy mind szombaton, mind vasárnap esett az eső. Mégis ezen listán ez az egyetlen verseny, ahol nem lehet azt mondani, hogy a győztes csak azért nyert, mert előtte történt valami, és ez talán még inkább felértékeli a diadalt.
Mert hogy Vettel megnyerte a másnapi versenyt, méghozzá szinte hibátlan vezetéssel.
A német pilóta a biztonsági autós rajt után elhúzott Kovalainentől, és előnyét csak akkor vesztette el, amikor kiállt kereket cserélni. Végül 12 és fél másodperccel előzte meg a finn pilótát, és lett minden idők legfiatalabb futamgyőztese – nem sokkal azután, hogy a legifjabbként rajtolhatott az élről.
Ennek következtében a Toro Rosso korábban nyert futamot, mint a Red Bull, bár az is igaz, hogy az autó meglehetősen hasonlított a nagycsapatéra. Emellett a Ferrari győzelmeit leszámítva máig ez az egyetlen alkalom, hogy valaki a maranellóiak motorjával diadalmaskodott. Továbbá vasárnapig a Toro Rosso volt az utolsó csapat, amely feliratkozhatott a futamgyőztesek listájára. Ha kevésbé vagyunk szigorúak, akkor pedig máig az utolsó, ugyanis az Alpha Tauri csak nevében és megjelenésében jelent másik istállót.
A Williams 2011-ben története addigi legpocsékabb szezonját produkálta, hiszen Rubens Barrichello és Pastor Maldonado mindössze 5 pontot tudott szerezni a csapatnak. Ehhez képest a 2012-es idény már sokkal jobban kezdődött a grove-i istálló számára, igaz,
a melbourne-i nyitóversenyen még nem szereztek pontot, de a venezuelai pilóta a 6. helyen haladt, amikor az utolsó körben összetörte az autóját.
A következő futamon mind ő, mind a Barrichello helyére érkező Bruno Senna megszerezte első pontjait, amivel máris sikerült túlszárnyalni az előző évi teljesítményt. Ezzel együtt a Williams tempóját tekintve még mindig a középmezőnybe tartozott.
Éppen ezért volt hatalmas meglepetés, hogy a Spanyol Nagydíj időmérőjén Maldonado megszerezte a 2. helyet. Pedig előző nap még semmilyen jel nem utalt erre az eredményre, hiszen az első szabadedzésen a 13., míg a másodikon a 17. helyen végzett. A harmadikon viszont már csak Vetteltől kapott ki, úgyhogy sejteni lehetett, hogy a kvalifikáción is jól fog szerepelni.
Nem sokkal az időmérő után ráadásul a legjobb időt autózó Hamiltont kizárták, mivel a McLarenben nem maradt elég benzin, így nem tudott kellő mennyiségű üzemanyagmintát szolgáltatni az FIA-nak.
Már a kvalifikáció végén is látható volt, hogy valami nincs rendben, mert a levezető körön a csapat arra kérte a pilótát, hogy állítsa le az autót.
Ennek következtében Maldonado indulhatott a pole pozícióból, de Alonso lerajtolta őt, és a venezuelai versenyzőnek nem sikerült visszaszereznie a vezetést. Egészen a második kiállásokig, amikor is a Williams pilótája két körrel korábban teljesítette kerékcseréjét Alonsónál, és remek kivezető körének, valamint a Ferrarit feltartó Charles Picnek köszönhetően újra élre állhatott.
A hátralévő időszakban a kétszeres F1-es világbajnok hiába támadta, nem tudta megnyerni hazai nagydíját, így Maldonado személyében a szezon ötödik futamát is különböző versenyző nyerte, ráadásul különböző autóval. Később felmerült, hogy a diadal valójában egy bundaversenyen született, és ez magyarázatot adhat a futam után kiütött tűzre a csapat garázsában. Ami tény, hogy a következő tíz versenyen Maldonado egyetlen pontot sem szerzett, bár hozzá kell tenni, hogy Valenciában dobogós helyezést bukott el, amikor nekiment Hamiltonnak.
a későbbiekben
