Vágólapra másolva!
Hiába lett ridegebb a körítés a Forma-1-ben a koronavírus elleni intézkedések hatására, a versenyhétvégék legizgalmasabb mozzanata, a rajt előtti percek és a rajtrács-forgatag éppen olyan izgalmas volt most is a Hungaroringen, mint korábban. Pedig ezúttal tényleg csak azok mehettek az események közelébe, akiknek elengedhetetlenül fontos volt ott lenniük.

Milyen a rajtrács a vírusmentes, normál időszakban bonyolított futamokon? Durva közhelynek hat, hogy éppen olyan, mint egy hangyaboly, pedig másképp nem lehet leírni:

oda csak a legfontosabb és igazán kiváltságos emberek tehetik be a lábukat.

Azok, akiknek valóban van tennivalójuk a versenyautókon, rajtuk kívül csak a csapatok funkcionáriusai, a sportág prominens vezetői, a legfontosabb vendégek, valamint a televízió és a sajtó legmagasabb minősítéssel rendelkező munkatársai lehetnek jelen.

A bokszutca 30 perccel a rajt előtt nyit ki, és 20 perccel a kialvó piros lámpák előtt zár, a versenyzők ezen idő alatt érkeznek a rajtrácsra, ahol az istállók munkatársai elvégzik az utolsó simításokat. Ez a legkülönlegesebb félóra, azokat a pillanatokat senki nem akarja kihagyni. Hogy miért? Aki egyszer hallja a mobil áramfejlesztők, puffogó légkulcsok és más felszerelések hangzavarából jellegzetes rajtrács-hangot, azt biztosan soha nem felejti el, ráadásul a látvány is olyan, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét.

A koronavírus-járvány miatt a rajtrácson tartózkodó emberek létszámát is korlátozták, általában ugyanis még a kivételezettek is ennyire zsúfolttá teszik azt Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

Minden csapat „szertartása" precíz és pontos forgatókönyv alapján zajlik, amelyből a külvilág vajmi keveset ért: kerék fel, melegítőpaplan le, laptopok és kábelkötegek mindenfelé, sürgő-forgó mérnökök, szerelők, akiket csak akadályoz az ott lébecoló embertömeg.

Aki nem a megfelelő helyen bámészkodik vagy sunnyog, azt a létező legnagyobb profizmussal, finoman, de határozottan tessékelik el onnan, hiszen egyetlen vesztegetnivaló másodpercük sincs a csapatok tagjainak.

A pilóták az utolsó egyeztetéseiket, saját kis előkészületi rituáléikat bonyolítják: van, aki a mérnökével egyeztet és van, aki mással foglalatoskodik. Olyan is akad, aki gyorsan beiktat még egy kétbetűs kitérőt, miután felállt a rajtrácsra. Lewis Hamilton például szeret még elvonulni egy picit a pezsgésből, Valtteri Bottas általában a trénerével félre vonulva bonyolítja le a sisak, a HANS és egyéb versenyfelszerelések ellenőrzését, de immáron elmaradhatatlannak mondható az is, amit Charles Leclerc csinál: a monacói általában leül a pálya korlátja mellé, elbújik egy esernyő alá és ott hangolódik.

A védőkorlát tövében ücsörgő Leclerc megszokott látvány lett a rajtprocedúrák során Forrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

Mire eljön a távozásra felszólító kürt, öt perccel a rajt előtt, a feszültséget már szó szerint tapintani lehet. A lábatlankodó vendégeket és a kíváncsiskodó médiamunkásokat elkezdik kiterelni, a csapatok munkatársai is rohamtempóban pakolják a műszereket és a felszereléseket, hiszen nekik csupán 4 további percük maradt arra, hogy mindent elrendezzenek és távozzanak a féltve dédelgetett versenyautó mellől. A közönség a tribünökön ilyenkor már szinte extázisba esve várja, hogy elinduljon végre a felvezető kör, majd kialudjanak a piros lámpák és elkezdődjön végre a futam. Így van ez a világ minden táján, ahol F1-es futamot rendeznek – de nem most!

A koronavírus-világjárvány miatt erősen limitált a rajtrácsra küldhető csapatszemélyzet létszáma, jelenleg csak a csapatok vezetői és az autók szakszerű üzemeltetéséhez elengedhetetlenül szükséges munkatársak mehetnek oda, meghívott vendégek, médiamunkások és más látogatók egyáltalán nem.

Vasárnap a Hungaroringen is látható és érezhető volt, hogy jelenleg másmilyen ez az egész ceremónia. A rajt előtti előkészületek során a csapatok munkatársainak nem kellett nyomorognia, a tribünökről sem érkezett hangorkán, egyvalami viszont ennek ellenére sem változott: a levegőben pontosan ugyanúgy érezni lehetett a feszültséget, mint a világjárvány előtti „rendszerben".

Így festett az idei Magyar Nagydíj rajtrácsra a főépület ablakából Forrás: Mészáros Sándor

A tévések közül néhányan megközelíthették a rajtrácsot, ahol árgus szemekkel figyelték az előkészületeket. Így tettek az újságírók is, ám ezúttal kizárólag a sajtóterem ablakaira tapadva tehették ugyanezt: kémlelték az eget, hogy elered-e újra a nem sokkal korábban még szakadó eső (amely sokakban megidézte a legendás 2006-os, Jenson Button első sikerét hozó esőkáosz napjának emlékeit), de kiemelt figyelem irányult a 7. rajtkockára is, ahol a Red Bull-Honda szerelői élethalál harcot vívtak azért, hogy helyrehozzák az autót, amelyet Max Verstappen megtört az installációs körében, és közben persze a sajtómunkások maroknyi csapata nagyban spekulálta a rajt lehetséges permutációit is. Amikor az autók visszatértek a felvezető körről, a versenyzők elfoglalták a rajthelyüket és elrajtolt a viadal, onnantól minden úgy ment, ahogyan korábban.

A mogyoródi hétvégén testközelből is láthattuk, hogy bár sok dolog megváltozott, átalakult és lájtosabb lett, de a csoda három napig tartott.

A közönség hiánya éppen olyan kínzó, mint a zárt kapus labdarúgó-mérkőzések esetén, de a sportágban élők és dolgozók által alkotott rugalmas közeg gyorsan megszokta az új intézkedéseket.

Ez a Forma-1 igazi varázsa, hogy a sava-borsa még így is megmaradt: a rajt előtti pillanatokban pontosan olyan mértékű az izgatottsági faktor, mint korábban, s bár minden egyes futam egy-egy apró lépés a túlélés felé, a versengés, a kompetitív szellemiség még így is a csúcsra van járatva. A szereplők óriási vehemenciával harcolnak egymással, de nemcsak a pályán, hanem a zöld asztalnál is: elég arra gondolni, hogy a Renault egy hét leforgása alatt másodszor is óvást intézett a Mercedes-másolással talán nem is egészen alaptalanul bemószerolt Racing Point ellen.

A Verstappen autójának rendbehozása közben az óra ellen harcoló Red Bull-szerelők voltak az idei Magyar Nagydíj rajtrácsának hősei

Fanyalgás persze biztosan van amiatt, hogy Lewis Hamilton és a Mercedes ismét földbe döngölte a mezőnyt: a brit nyolcadszor nyert nálunk, ezzel beállított egy újabb Schumacher-rekordot, az egyazon futamon aratott legtöbb diadal vonatkozásában, amely fronton eddig a német egyeduralkodó volt a Francia Nagydíjon szerzett nyolc elsőségével.

Sima győzelem volt, ez tény, de ami a végén zajlott, az mondott csak igazán sokat: a hatszoros világbajnok a biztos siker tudatában bevállalt egy extra kerékcserét, hogy friss Pirelliken megfuthassa a bónuszpontot érő leggyorsabb kört.

A nem életbe vágóan fontos kerékcsere – pláne, ha már kézzel fogható közelségben van a győzelem – mindig kockázat, akárcsak a leggyorsabb körre tett kísérlet, hiszen elég egyetlen apró túlhajtás és ugrott minden. Ennek ellenére bevállalták a mutatványt és végre is hajtották a feladatot: ezzel újfent bizonyságot kaptunk arról, hogy milyen szilárd alapokon nyugszik a csapat és a világbajnok egymásba vetett hite, amely megadta nekik azt a magabiztosságot, hogy a tűzzel is merjenek játszani egy kicsikét.

Miután szombaton pályacsúccsal szerezte meg a pole pozíciót, Hamilton eleresztett egy monológot a sajtótájékoztatón. A brit a Mercedest dicsérte, szavai viszont akkor még a kötelező, klasszikus, PR-ízű hízelgésként hatottak:

Akkor egész évben azon dolgoztunk Valtterivel, hogy felderítsük az autó hibáit és korlátait, szorosan együttműködtünk a mérnökeinkkel és a tervezőinkkel is. Nagyon sok meetinget bonyolítottunk a gyárban, tényleg minden követ megmozgattunk. Nem volt semmiféle nagyképűség, sem figyelmetlenség a mérnökök és közöttünk. Átlátható párbeszéd zajlott, minden ötletet átgondoltunk, folyamatosan dolgoztunk és egymást is inspiráltuk, a gyárban pedig a srácok ki vannak éhezve. Még magasabbra szeretnék helyezni a lécet, és abban, amit csinálnak, ők a legjobbak. Nagyon meggyőző ezt látni minden évben. Hihetetlen mértékben bízom bennük, már évek óta és minél jobban értjük egymást, minél jobban dolgozunk együtt, annál inkább erősödik a kapcsolatunk" – mondta akkor a hatszoros világbajnok, aki vasárnap délután nyomatékosította is előző napi kijelentését.

Az újságírók ezúttal csak a sajtóközpont monitorain és ablakain át nézhették az autókat, a rajtrácsra egyikük sem mehetett le Forrás: Mészáros Sándor

A régi mondás szerint almát a körtével összehasonlítani nem lehet, így nem lehet és felesleges is összevetni a Senna-McLaren és a Schumacher-Ferrari konstellációkat a Hamilton-Mercedes együttállással. Érdemes viszont belegondolni abba, hogy a maguk idejében az említett párosításokat is azzal vádolták, hogy megölik, unalomba fullasztják a sportágat, manapság viszont mindenki legendaként hivatkozik rájuk. A turbós hibridek korszakának kezdete óta legyőzhetetlen Mercedest is gyakran éri vád a dominancia miatt, pedig csupán arról van szó, hogy a valaha látott egyik legjobb, leghatékonyabb formáció írja a szemünk előtt a történelmet.

Húsz-harminc év múlva a rajongók ugyanúgy legendaként fognak emlékezni rájuk, mint a nagy elődökre.

Az eddigi három futamon már igazolták, hogy a megváltozott, felforgatott körülmények sem zökkentették ki őket a formájukból, a vasárnapi mutatványt követően pedig a Hungaroring sajtótermének maroknyi csapata már azt spendírozta, hogy talán azt is megvalósíthatják, ami eddig senki másnak nem sikerült a sportág 70 esztendeje alatt: hibátlanul, az összes futamot megnyerve lehozni egy szezont. A fölény és a magabiztosság megvan hozzá, idén ráadásul biztosan rövidebb lesz a világbajnokság, mint az elmúlt években. Mikor, ha nem most?