Így változott meg minden a Hungaroringen a járvány miatt - exkluzív

Szerda reggel, M3-as autópályán jövök Budapest felé. Gondolataimban ott vannak az előző évtizedek, amikor a Magyar Nagydíjra tartva minden évben az izgatottság különös érzése járta át a Hungaroringre tartó utat.

Az érzés ezúttal is megvolt, de most más miatt, ugyanis tudtam, hogy néhány óra múlva át kell esnem a videófelvételeken egyenesen borzasztónak ható PCR Covid-teszten, igen, az orrban turkálós vizsgálaton. Míg máskor kényelmes shuttlebusz visz fel a mogyoródi pálya nagy parkolójából a paddockba, addig most séta, nemcsak az újságíróknak, hanem a versenyzőket és a csapatfőnököket leszámítva mindenkinek, hiszen a biztonságos távolságtartás jegyében nem lehet összezsúfolni 6-8 embert egy mikrobusznyi helyen.

A szervezők az útfelbontásoknál jól ismert műanyag kúpokkal jelölték ki a gyalogutat, ami a pálya belső részére juttat: Kinga, a magyar aszfaltcsík kiváló munkatársa kísér fel az F1 „központi” PCR-tesztjeit bonyolító Eurofins nevű labor kirendeltségeihez, amelyek konténerekben kialakított rendelők. Egy nyilatkozat aláírása után a fiatal hölgyek már meg is jelennek a spatulával és a hosszú pálcikával. A torokból történő mintavétel okoz némi nehézséget, a veszedelmesebbnek tűnő, orron át történő mintavételezés előtt pedig kapok egy kérdést:

- Bal vagy jobb? – kérdezi a mintavételezést végző hölgy.
- Teljesen mindegy! Miért kérdezi ezt? – felelem.
- Ohh, csak azért, mert

– hangzik a magyarázat, amelytől még inkább feláll a hátamon a szőr. Ehhez képest az egész csupán néhány másodperc alatt, mindenféle fájdalom vagy kényelmetlenségérzet nélkül lezajlik és már mehetek is a dolgomra.

Persze nem a sajtóközpontba: noha az akkreditációs kártyám már a nyakamban, ezt csak akkor érvényesítik, ha már szerepel a „páciens” a rendszerben, mégpedig negatív teszteredménnyel. A permanens F1 akkreditációs kártyák „békeidőben” az összes futamon történő részvételre feljogosítanak, jelenleg a nagydíjak látogatásához plusz meghívás is szükséges a Nemzetközi Automobil Szövetségtől (FIA), illetve elengedhetetlen a negatív teszt is. Mivel ezen a napon is sokszáz tesztet bonyolítanak az F1 hivatalos tesztelői, az előre jósolt 6 óránál biztosan hosszabb ideig kell várni az eredményre, így mielőtt sarkon fordulok és távozom, bámészkodom még egy picit.

A maszk szinte az arcukra nőve, senkit nem kell figyelmeztetni a viselésére és az embernek olyan érzése van őket látva, hogy a Red Bull Ringen eltöltött hetek után talán már az lenne a furcsa, ha nem kellene viselni.

A nap vége előtt, már a komplexumon kívül egy fontos találkozó: Ariane Frank-Muelenbelt vár rám, a Magyar Nagydíj jogait birtokló, a futam szervezésében is kulcsfontosságú Ostermann Forma-1 Kft. tulajdonos-vezérigazgatója. Régi ismerősök vagyunk, a földgolyó összes kontinensén találkoztunk már a futamokon, így különösen érdekes a helyzet, hogy egymástól tisztes távolban, maszkot viselve beszélgetünk.

Amit hallok, így is szédítő: arról, hogy neki és a nagydíj szervezésében résztvevő érintetteknek milyen elképesztő munkát kellett beleraknia abba, hogy ezen a hétvégén újra F1 lehessen hazánkban, hogy milyen akadályokat kellett leküzdeni, amíg eljutottunk idáig. Oláh Gyárfástól, a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökétől már hallottam az erőfeszítésekről, a Hungaroring Sport Zrt-t irányító Gyulay Zsolt arckifejezése is arról árulkodott mostanában, hogy minden gondolata a futam körül forog, a sokat próbált és tapasztalt Ostermann-főnök szavai pedig csak ráerősítenek minderre.

Amikor március közepén lefújták az évadnyitó Ausztrál Nagydíjat, majd a világ napokon belül karanténba került és egyáltalán nem volt biztos, hogy látunk-e még valaha F1-es futamot, Ariane már azon törte a fejét, hogyan lehet versenyünk 2020-ban. Amikor erről kérdezem, csak nevet a maszk alatt, innen tudom biztosan, hogy a sejtésem nagyon közel áll a valósághoz.

Az életbe léptetett óvintézkedéseket Ausztriában kipróbálták és kicsiszolták, onnan pedig egyenesen hozzánk érkeztek. Az Ostermann-fővezér megerősíti, amit már szakmai forrásokból, más, ismerős promóterektől is hallottam: a Magyar Nagydíjra készített Covid biztosítási tervnek olyan szintű az elismertsége, hogy a szezon hátralevő részében futamot rendező helyszínek közül többen is átveszik majd néhány elemét.

Az esti órák a Magyar Nagydíjak idején szokásos tevékenységgel telnek: az FIA egyes munkatársai azért hívnak, hogy jó éttermet ajánljak nekik, brit újságírókat sokadszorra is nyugtatnom kell, hogy zökkenőmentesen, gond nélkül érkezhetnek csütörtök reggel az országba, más külföldi kollégák egyfajta hangulatjelentést kérnek.

Csütörtökre még nem ért át az eredmény

Mivel éjjel semmilyen jelentés nem érkezett az FIA Covid-delegáltjától arról, hogy a tesztem eredményével gond lenne, ezért csütörtök reggel útnak indulok a pályára. Normál időkben az F1-es hétvégék legérdekesebb, legizgalmasabb napja a sajtónap: olyankor már rajongók portyáznak a környéken, kézzel fogható a nagydíj körüli vibrálás, de még mindenki laza, nyugodt, a pálya pedig a legszebb arcát mutatja. Ehhez képest

sehol senki, csak a főbejáratnál szolgálatot teljesítő biztonsági emberek jelenléte sugallta, hogy itt bizony készül valami. A nagyparkolóból séta fel, egyenesen a paddock-bejárathoz, ahol az akkreditációs kártyám szokásos lehúzása után a beléptetőkapu szirénája ordít, a kijelzőn pedig megjelenik az „invalid zone”, jelezve azt, hogy rossz helyen járok.

Az F1-es futamok biztonsági feladatait ellátó cég munkatársa a segítségemre siet és jelzi: gondok adódtak a rendszer frissítésével, nem minden Covid-teszteredményt sikerült rögzíteni, de már dolgoznak rajta. Tizenöt percnyi várakozás után jelzik, hogy szabad az út, a kártya lehúzása után elhangzik a jól ismert pittyegés, így a gyalogos alagúton át indulhatok be.

Normál esetben az alagút végén jobbra fordulunk és belevetjük magunkat a paddock sűrűjébe, ezúttal azonban szó sem lehet ilyenről. A szigorú szabályzat a sajtót sem kíméli, más buborékban vagyunk, éppen ezért az FIA F1-es sajtóirodájának vezetője, Tom Wood kora reggel mailben emlékezteti a húsz kiváltságos újságírót: senkinek ne jusson eszébe a paddockba merészkedni, az ugyanis az akkreditáció azonnali visszavonásával jár.

Nem morfondírozok a szabályok megszegésén, de az alagútból kiérve oldalra pillantani nem tilos és már abból is érzem, hogy ez az élmény bizony letaglózó lesz. Ez az érzés sokszorosára erősödik, amikor a Hungaroring épületének harmadik emeletén található sajtóterem teraszáról, a magasból először rápillantok a paddockra. A csapatok ugyanolyan konténerépületeket használnak itt is, mint Ausztriában, de míg az onnan érkező fotókon, felvételeken látottakkal könnyen megbarátkoztunk, addig – bár tökéletesen tudtuk, hogy itt sem lesz másképp - az ember szíve mégis elszorul. Hogy miért? Mert óhatatlanul is előtörnek az elmúlt évek, évtizedek emlékei a pompázatos motorhome-okkal, a nyüzsgő tömeggel, a semmi máshoz nem hasonlítható hangulattal, amihez képest első pillantásra ez a látvány kétségkívül sokkoló. A traumából egy francia kolléga térít magamhoz:

– mondja, a kijelentésével pedig nem tudok nem egyetérteni.

Az élet kora délután beindul: a videokonferenciás sajtóérkezleteket már volt alkalom megszokni az első két futam idején, jönnek sorra George Russelltől Lewis Hamiltonig és jókat mondanak Magyarországról, a Hungaroringről és a Magyar Nagydíjról. Szeretnek idejönni, de a tapasztalat számukra is új: nem valamelyik belvárosi luxuszállodában töltik az éjszakákat, hanem mint a régi idők nagyjai, kint a pályán, lakóbuszokban – na, persze a Fan Zone területén kialakított, hermetikusan elzárt, számukra elkülönített alkalmi lakóparkban nem az átlagturisták által elképzelt lelakott lakókocsikat kell elképzelni.

Az F1 rugalmas közeg, a benne élők hamar megszokják az új dolgokat, még akkor is, ha olyan szürreális dolgokról van szó, mint amiket ez a mostani pandémia szül. A Red Bull Ring után a Hungaroringet is belakták, péntektől pedig már száguldás van a pályán: ideje sem lesz senkinek ilyesmiken fennakadni.