A Forma-1 70 éves történetében rendesen akadtak korszakokat meghatározó pilóták, a 2010-es években vitathatatlan, hogy a négyszeres világbajnok Sebastian Vettel és a hatszoros világelső Lewis Hamilton formálta leginkább a sportág eseményeinek alakulását. Elég az eredménytáblázatokra tekinteni: Vettel 2010 és 2013 között, Hamilton pedig 2014-től verhetetlen, eltekintve a 2016-os kisiklástól, amikor az utolsó kanyarig harcban volt csapattársával, Nico Rosberggel.
A brit pilóta 1985-ös születésű, német ellenfele 1987-ben látta meg a napvilágot. Mivel mindketten már gyermekként gokartozni kezdtek, a pályafutásuk hasonló szakaszában, kamaszként egymás ellen is megmérkőztek, miután kinőtték a nemzeti bajnokságokat. Ennek terepe a ma már nem létező F3 Euro Series volt 2005-ben, majd küzdelmük 2007 óta a Forma-1-ben folytatódik.
Gyorsan kapcsoltak a cégek, amelyek hősöket faragtak Hamiltonból és Vettelből: az akkor még gyári szinten együttműködő McLaren-Mercedes és a Red Bull is 1998-ban igazolta le későbbi világbajnokaikat, Hamilton egészen 2012 végéig, Vettel pedig (némi BMW-s kitérővel) 2014 végéig képviselte az alma materét.
Ennek köszönhető, hogy amikor 2005-ben először összeakadtak a versenypályán, már a Mercedes, illetve a Red Bull színeit képviselve tették ezt. Hamilton az életkorából is adódóan egy kicsit előrébb járt, 2004-ben a későbbi F1-es csapat, a Manor versenyzőjeként, Mercedes-motorral már szerencsét próbált a bajnokságban (összetett 5. hely), majd átigazolt az ASM (a mai ART) csapatához, amit akkoriban Frédéric Vasseur vezetett, és 2005-ben 20-ból 15 futamot megnyerve bajnok lett.
Vettel ekkor még csak újonc volt a sorozatban (amit 2006-ban szintén az ASM-nél a 2. helyen zárt csapattársa, Paul di Resta mögött), ezért az összetettben még nem tudta megszorítani Hamiltont, de az újoncok bajnokságát megnyerte. A szezon 17. futamán emlékezetes csatát vívtak a Lausitzringen, ahol a német pilóta több körön keresztül keményen védekezett gyorsabb ellenfelével szemben. Hamilton végül a 12. győzelmét ünnepelhette, de Vettel is felállhatott a dobogóra a Mücke-Mercedesszel.
A 2005-ös szezon után egy időre ismét elvált kettejük pályafutása, Vettel maradt az F3-ban, Hamilton viszont elhódította a GP2 (a mai F2) bajnoki címét, és a szezon végén bejelentették, hogy 2007-től a McLaren-Mercedes versenyzője lesz. A német pilótára sem kellett azonban sokat várni, már Hamiltonnál hamarabb, a 2006-os Török Nagydíjon részt vehetett egy F1-es szabadedzésen a BMW Sauber tesztpilótájaként, majd a ma már nem létező Formula Renault 3.5-ből beugrott Robert Kubica helyére a 2007-es USA Nagydíjon (ahol Hamilton pályafutása második nagydíjgyőzelmét érte el), a Magyar Nagydíjtól pedig ő is főállású F1-es pilóta lett a Toro Rosso színeiben.
Noha a világbajnoki címre hajtó McLaren-Mercedes és a Red Bull fiókcsapata nem volt egy szinten, mindössze öt futamra volt szükség az első összetűzésükhöz.
A Fudzsiban rendezett Japán Nagydíjon a Red Bull és a Toro Rosso a történetük legjobb eredménye felé közelített Mark Webberrel a 2. helyen és Vettellel a 3. pozícióban, amikor az ifjú német a Safety Car mögött haladva megtorpedózta későbbi csapattársát.
„Tapasztalatlan kölykök… Az ember jó munkát végez, erre ők teljesen elszúrják” – fortyogott az egyébként ételmérgezéssel küzdő ausztrál Vettel miatt, és eleinte a sportfelügyelők is Vettelt látták vétkesnek. Az ifjú német tízhelyes rajtbüntetést kapott, később viszont ezt megrovásra mérsékelték, miután egy nézői videóból kiderült, hogy Hamilton hirtelen lassított a biztonsági autó mögött, Vettel ezért nem tudta elkerülni Webbert.
Ez mindenképpen hozzájárult ahhoz, hogy Sebastian hátulról nekem ütközzön, mert [Hamilton] nyilvánvalóan nem úgy vezetett, ahogy kellett volna
– idézte Webbert a Guardian. – Felszólalt a versenyzői eligazításon arról, hogy mennyire helytállóan járt el, de pont az ellenkezőjét tette, de legalább tudjuk, hogy legközelebb mire számítsunk. Szarul vezetett” – mondta a szókimondó pilóta.
A két versenyző közötti status quo 2008-ban is fennmaradt, hiszen a McLarennel Hamilton a világbajnoki címért küzdhetett, Vetteltől viszont a legjobb napjait idéző teljesítményre volt szükség ahhoz, hogy (az átcímkézett Red Bullt használó) Toro Rosso színeiben futamgyőzelmet érjen el az esős Olasz Nagydíjon.
Vettel akaratlanul mégis kulcsfontosságú szerepet játszott a szezonzáró Brazil Nagydíjon, mert a verseny utolsó szakaszában Hamilton elé került a nedves pályán, és kishíján ellehetetlenítette, hogy a brit pilóta elegendő pontot szerezzen a világbajnoki cím eléréséhez. Hamilton végül az utolsó kanyarban megelőzte a lelassuló Timo Glockot, ám enélkül lehetséges, hogy Vettel még jobban szúrná a Hamilton-szurkolók szemét.
Hamilton első világbajnoki címe után fordult a kocka, hiszen a 2009-től bevezetett nagy szabályváltozásokra a McLaren-Mercedes nem reagált jól, a Red Bull viszont élt a lehetőséggel, és középcsapatból a Brawn GP (a későbbi Mercedes) kihívójává lépett elő. A csomag még nem volt eléggé kiforrott, így Vettel kénytelen volt beérni a világbajnoki pontverseny 2. helyével, de négy versenyt megnyert, miközben Hamilton csak kettőt, és mindössze egyszer álltak együtt a dobogóra.
Bár a McLaren 2010-től elkezdett kimászni a gödörből, a továbbiakban csak alkalomszerűen tudtak borsot törni a Red Bull orra alá, Hamilton ráadásul erős csapattársat kapott Jenson Button személyében, aki rendszeresen elvett tőle pontokat, 2011-ben az összetett pontversenyben is megelőzte honfitársát. Vettel közben szárnyalt a Red Bullnál, zsinórban négy egyéni és konstruktőri világbajnoki címet szereztek, 2011-ben és 2013-ban ráadásul elsöprő fölénnyel. A német pilótát már „baby Schumiként” emlegették, hiszen sorban döntögette a rekordokat: cikkünk írásáig ő szerezte a legtöbb dobogós helyet egy adott szezonban (2011 – 17), a legtöbb győzelmet (2013 – 13), a legtöbb pole pozíciót (2011 – 15), ő tette meg a legtöbb kört az élen (2011 – 739), ő érte el zsinórban a legtöbb futamgyőzelmet és szerezte a legtöbb győzelmet pole pozícióból (2013 – 9). Ez rámutat, hogy
Vettellel nemigen találkozott senki a pályán, maximum lekörözés közben. A Red Bull versenyzője akkoriban fejlesztette tökélyre, hogy a pole pozícióból meglépett a mezőnytől, majd okosan menedzselte a távolságot az üldözőihez képest.
Ritkán csúszott hiba a számításba, de azért előfordult ilyen is: 2010-ben a Kínai Nagydíjon szép csata alakult ki Hamilton és Vettel között, ami szokatlanul még a bokszutcában is zajlott, és a szerelők segítségével dőlt el a Red Bull-pilóta javára, de nem sokáig, mert Hamilton nem sokkal később visszaelőzte ellenfelét a pályán, és végül a 2. helyen ért célba, míg Vettel csak a 6. lett a pole pozícióból indulva.
Szintén Hamilton javára dőlt el a párharc a 2012-es USA Nagydíjon, amit először tartottak az austini pályán. Vettel ismét a pole-ból indult, egy körön legyőzte ellenfelét, de a McLaren versenytempója jobb volt, és Hamilton először Webbert, majd Vettelt is levadászta, így Indianapolis után Austinban is győzött.
Ekkor már eldőlt, hogy a brit versenyző a gyári Mercedes színeiben folytatja a pályafutását, ő maga és a közvélemény is számított arra, hogy Hamilton legalább egy évig kiesik az élmezőnyből, és ez 2013-ban így is történt.
Vettel hatalmas fölénnyel újra világbajnok lett, ezzel kiváltotta Hamilton ellenérzését is, akit a helyzet Michael Schumacher uralmára emlékeztetett.
„Akkoriban délelőtt felkeltem, hogy megnézzem a versenyt, de a rajt után visszafeküdtem aludni, és akkor ébredtem csak fel újra, amikor már vége lett, mert tudtam mi fog történni. Gondolom, sokan most is így vannak ezzel” – utalt Hamilton ellenfele győzelmi sorozatára, majd szokása szerint a Twitteren szépítette az elhangzottakat.
„Olvastam néhány cikket a Sebbel kapcsolatos megjegyzéseimről. Úgy érzem, tisztáznom kell, hogy mire gondoltam. Seb nagyszerű bajnok, ráadásul kiváló ember, aki mókás és szerény is. Minden sikert megérdemel!” – írta. – Elismerem az elhivatottságát és a képességét, hogy folyamatosan, hibák nélkül szerepel. Ezek az igazi bajnokok vonásai. Hálás vagyok, hogy olyan korszakban versenyezhetek, amikor ilyen sok kiváló pilóta vesz körül.”
Twitter-csatorna híján Vettel nem reagált az ügyre, a következő versenyen azt mondta, szerinte ő Schumacher győzelmeinél szorosabb küzdelmeket vívott, Hamilton szavait pedig elismerésként fogadta.
„Nyilván jó érzés ilyet hallani, csak viszonozni tudom. A versenyzők között tisztelet uralkodik. Sok mindent írnak és mondanak az emberek, de a legfontosabb, hogy amikor kiállunk egy másik pilóta ellen, érezzük-e a tiszteletet vagy sem. Szerintem ez megvan köztünk. Lewis jelenleg az egyik legjobb pilóta a Forma-1-ben, mostanában elég jól kijövök vele.”
Néhány kivételtől eltekintve a modoros udvariaskodás a következő évek során is megmaradt a két pilóta között, az érdekellentét viszont nyilvánvalóvá vált, mivel 2014-től Hamilton ugyanolyan lehengerlő formába lendült a turbós Mercedesszel, amit Vettel is élvezett a V8-as korszak végén.
A Red Bullnál töltött utolsó évében Vettel csak árnyéka volt korábbi önmagának, ritkán került a Mercedesek és Hamilton közelébe. A 2015-ös második futamon, már a Ferrari színeiben úgy tűnt, változhat a helyzet, hiszen a Malajziai Nagydíjon az Ezüstnyilak nyomában maradt és a boksztaktika révén meg is előzte őket, de a test-test elleni küzdelemre még várni kellett.
Eltelt egy évtized úgy a Forma-1-ben, hogy a generáció két kimagasló tagja fejenként már 3-4 világbajnoki címnél járt, de egyiket sem úgy szerezték, hogy közvetlenül a másikat kellett legyőzniük.
Szimbolikus volt, hogy 2017-ben pont a másikon keresztül vezetett a két pilóta útja a világbajnoki címig, és sokáig úgy tűnt, akár a szezon hajrájáig is kitarthat a küzdelem. Hamilton és a Mercedes azonban lépésről lépésre bedarálta az ígéretesen kezdő Vettel-Ferrari párost, olyannyira, hogy a német pilóta részéről megsokasodtak a vezetői hibák és a megkérdőjelezhető manőverek.
Vettelt általában nem kell kétszer kérni, hogy agresszívan támadjon vagy védekezzen, Hamilton ellen is többször próbált erőt demonstrálni, általában mérsékelt sikerrel. Barcelonában először még le tudta terelni ellenfelét a pályáról, de Hamilton kivárt, és a szélárnyékot kihasználva simán átvette a vezetést, Bakuban viszont a Safety Car mögött haladva a német pilóta teljesen rosszul mérte fel a helyzetet, és azt feltételezte, hogy az élen haladó ellenfele féktesztelni akarta őt.
Ebből feldúlt mutogatás, egy ügyetlen koccanás és Vettel megbüntetése következett. Úgy tűnt, elpattan a húr a két rivális között,
és bár a színfalak mögött rendezték a konfliktust, Hamilton ha addig nem is, ekkor bizonyosan rájött, hogy folyamatos nyomással Vettel megtörhető. A Mercedes pilótája a nyár folyamán fölénybe került, Vettel utolsó igazi esélye a Belga Nagydíj volt, hogy fordítson a helyzeten, de Hamilton remekül taktikázva visszaverte ellenfele támadásait és nyert (érdekesség, hogy egy évvel később ugyanott pont fordított volt a helyzet).
A Mexikói Nagydíjon újabb balesetbe keveredtek, a rajtnál Hamilton először Max Verstappent támadta, majd Vettel nekiment, a Mercedes defektet kapott, de így is visszaküzdötte magát a 9. helyre, amivel bebiztosította a világbajnoki címet Vettellel szemben.
A 2018-as szezon során az F1 történetében először két négyszeres világbajnok szerepelt a mezőnyben, ráadásul ismét Hamilton és Vettel küzdött a végső sikerért.
A szezon első fele hasonlóan is alakult, a Német Nagydíjig úgy tűnt, Vettel ura a helyzetnek, azonban a hirtelen erősödő esőben a Ferrari versenyzője az élről a falnak ütközött, és feladta a versenyt, ráadásul a 14. helyről rajtoló Hamilton némi sportfelügyelői jóindulattal megnyerte a futamot és nagy lépést tett az ötödik világbajnoki címe felé.
A kudarc meghatározta Vettel későbbi pályafutását is: bár ő maga azt mondta, kis hibáért fizetett nagy árat, mentálisan mintha sohasem jött volna ki a gödörből, amibe a hockenheimi baki taszította.
A vezetése a korábbiaknál is görcsösebb lett, az eredménykényszerrel párosulva rendszeressé váltak a balesetek, megpördülések és a rossz helyzetfelismerések. Ezek egy része Hamiltonnal csatázva jöttek elő, de nem kifejezetten a brit pilótának szóltak.
Monzában Vettel meglepetésre kikapott csapattársától, Kimi Räikkönentől az időmérőn, majd a 2. helyről rajtolva nem tudta megtartani a pozícióját Hamiltonnal szemben. Támadást intézett a Mercedes-pilóta ellen, de a sikánban ő húzta a rövidebbet, egy koccanás után a mezőny végén találta magát.
Hiába vonta kérdőre ellenfelét a rádión, egyértelmű volt, hogy a brit versenyző nem hibázott az esetben. Egy hónappal később, Szocsiban Vettel azzal váltott ki nagy felhördülést, hogy kétszer is jobbra mozdulva a betonfalhoz szorította Hamiltont, akitől nagy lélekjelenlétre volt szükség az ütközés elkerüléséhez, majd türelemre ahhoz, hogy pár kanyarral később maga mögé utasítsa őt.
Az gyorsan kiderült, hogy 2019-ben a Ferrari nem annyira versenyképes, mint az előző két szezon során volt,
de Bahreinben felcsillant a reménysugár a maranellói istálló számára. Vettel és ifjú csapattársa, Charles Leclerc az élen kezdte a futamot, de meglepetésre a monacói pilóta faképnél hagyta a négyszeres világbajnokot, aki később Hamilton ellen is védekezni kényszerült. A Mercedes sofőrje ezúttal is felülkerekedett, lényegében lezárta az előzést, amikor Vettel még az Ezüstnyíl mellett haladva megpördült, majd az elkopott gumik miatt vibráció keletkezett és az első szárnya is leszakadt. A furcsa hiba később Monzában is megismétlődött.
Előtte viszont a Kanadai Nagydíjon ismét összecsapott a két pilóta, amikor Hamilton a verseny végéhez közeledve egyre keményebben támadta a győzelemért az élen álló Vettelt. Olyannyira, hogy a Ferrari versenyzője kicsúszott a fűre, majd a pályára visszatérve a Mercedes útját állta. A kockás zászlót elsőként érte el, a sportfelügyelők viszont megbüntették, így a dobogó legfelső fokára már Hamilton állhatott fel.
Vettel tüntetőleg megcserélte az 1-es és 2-es számot jelző táblákat a parc fermében, viszont elutasította, hogy a közönség kifütyülte a szerinte vétlen Hamiltont.
Miután a Scuderia bejelentette, hogy Vettel a 2020-as év végén távozik a csapattól, a másfél évtizede tartó küzdelem utolsó felvonása következhet az idei futamokon. A négyszeres világbajnok visszavonulása esetén Hamilton további pályafutása sem lesz már ugyanolyan, hiszen a Forma-1 egyre inkább Max Verstappenről, Leclerc-ről, George Russellről és Lando Norrisról fog szólni, talán akkor is, ha a brit pilótában marad még lendület az idén várható hetedik világbajnoki címe után is.
Ha viszont az évtized rivalizálása után a Mercedes felvállalná az évtized kockázatát is, és Hamilton oldalán mentőövet dobnának honfitársuknak, aranybetűs oldalakkal folytatódhatna a sportág történetének egyik emlékezetes fejezete.
