Társoldalunk:

Vannak napok, amikor Hamiltonnak a visszavonuláson jár az esze

2020.05.20. 16:11

Lewis Hamilton elárulta, hogy a koronavírus járvány alatti kényszerszünet során a rosszabb napjain a visszavonulás gondolata is foglalkoztatta.

A Forma-1-es pilótáknak nem csak fizikálisan, hanem mentálisan is meg kell birkózniuk a koronavírus-járvány jelentette kényszerszünettel, hiszen egy dolog az, hogy a testüket fitten tartják és felkészítik a közelgő szezonra, de ugyanezt meg kell tenniük az elméjükkel is. Lewis Hamilton a Mercedes által közzétett videóban őszintén beszélt arról, hogy milyen nehézségekkel szembesült ezen a téren az elmúlt időszakban.

Mentálisan is nehéz a kényszerszünetForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

Valakinek, aki az év nagy részében egyik országból a másikba utazik, közben folyamatosan versenyez és az ideje nagy részében csak a következő feladaton jár az esze, bizonyára nehéz lehet jóval kevesebb inger mellett élni az életét hónapokon keresztül. Hamiltonról köztudott, hogy a magánéletben sok mindennel szeret foglalkozni, szabadidejében zenél, divatbemutatókra jár, és a legtöbbször akkor sem otthonában ücsörög, amikor ezt megtehetné.

A hatszoros világbajnok idejéből most azonban kitelt, hogy a kényszerszünetet kihasználva tartson egy kis önvizsgálatot.

„Mentálisan tényleg arról szól az egész, hogy az ember jól legyen, megtalálja a módját, hogy szeresse önmagét és kényelmesen érezze magát a bőrében. Sokat töltöttem azzal, hogy időt szakítottam magamra, elértem, hogy értékeljem magam, felismerjem azokat a dolgokat, amiket jól csinálok, valamint azokat is, amelyekben elbuktam és nem csináltam őket valami jól. Fontos, hogy ne legyünk olyan kemények önmagunkkal."

A visszavonulás is eszébe jutottForrás: Getty Images/2020 Getty Images/Charles Coates

Hamilton őszintén vallott arról is, hogy a versenyek nélküli időszakban neki is akadtak motivációs gondjai, egy-egy ilyen pillanatban pedig még az is eszébe jutott, hogy vissza kellene vonulnia.Vannak napok, amikor felkelek és bágyadtnak érzem magam, nem vagyok motivált az edzéshez, úgy érzem, hogy »Jézus, hová megyünk? Folytatnom kell egyáltalán a versenyzést?« Ilyenekre gondolok. Aztán egy órával később ez elmúlik, és már arra gondolok, hogy imádom, amit csinálok, miért kellene valaha is azon agyalnom, hogy befejezem?"

A hatszoros világbajnok szerint az ilyen gondolatok ellen a legjobb módszer az, ha az ember lefoglalja az agyát, és nem is engedi, hogy ilyesmi jusson az eszébe. „Le kell kötni az elmét. Próbáltam olyan sokat olvasni, amennyit tudtam, valamint elkezdtem meditálni is. Izgő-mozgó alkat vagyok, számomra ez nagyon nehéz. Egy helyben ülök, közben bogarak szállnak a karomra. Nagyon-nagyon nehéz. De mint minden mással, ebben is egyre jobb lesz az ember, ahogy egyre többet csinálja."

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK