Búcsúturné vagy feszült belharc lesz Vettel hattyúdala a Ferrarinál?

Felbolydult a méhkas a Forma-1-ben a múlt hét során, miután valószínűleg Sebastian Vettel hátországa kiszivárogtatta a német sajtónak, hogy a négyszeres világbajnok a 2020-as év végén távozik a Ferraritól. Erre a csapatnak is lépnie kellett, és gyorsan meg is állapodott Carlos Sainzcal, akit a McLaren ugyan szeretett volna megtartani, de Daniel Ricciardo révén a pótlására is felkészült.

Az ausztrál pilóta döntését a Renault csapatfőnöke, Cyril Abiteboul szokatlanul durva hangvételű közleményben nyugtázta, hangsúlyozva a csapategység jelentőségét anélkül, hogy megnevezte volna Ricciardót. A 30 esztendős pilóta ugyan barátságos nyilatkozatot tett a csapat felé az átigazolása bejelentésekor, de főnöke reakciója alapján sejtheti, hogy sok jóra már nem számíthat a Renault-nál.

Vettelnél és a Ferrarinál azonban első ránézésre más a helyzet: Mattia Binotto csapatfőnök, a német pilóta és Piero Ferrari, az autógyártó alelnöke is kerülte, hogy bármi rosszat mondjon a másik félre, sőt, Binotto kiemelte a négyszeres világbajnok profizmusát és emberségét, Vettel pedig azt, hogy a Ferrari megérdemli a sikert.

Szép szavak, bár angolul is annyira körmönfont megfogalmazás, hogy azok aligha hagyták el élő ember száját. A visszafogott stílustól függetlenül vajon milyen hónapok várnak Vettelre azok után, hogy koronavírus ide vagy oda, már az első verseny előtt eldöntötték, 2021-től jobb lesz különválni?

Főleg annak tudatában, amit Vettel meg is jegyzett a közleményben: „Ebben a sportban a lehető legjobb eredmények eléréséhez elengedhetetlen, hogy minden érdekelt tökéletes összhangban dolgozzon. A csapattal közösen felismertük, már nincs meg a közös szándék, hogy a jelenlegi szezon után is együtt maradjunk.”

Vissza lehet fogni egy négyszeres világbajnokot?

Mindig kínos időszak, amikor egy kulcsfigura, főleg az egyik versenyző távozik egy csapatból, ez a Forma-1 mellett minden olyan közegre igaz, ahol nagyon speciális és csak korlátozottan rendelkezésre álló tudásra van szükség. A Mercedes sikerének egyik titka, hogy Toto Wolfféktól nem nagyon mennek el emberek, és ha igen, ők is annyira hosszú felmondási idővel távozhatnak, hogy bár a szakmai felkészültségük nem kopik meg, releváns információt nem tudnak elvinni.

Ennek már a belépőkártya leadása előtt óhatatlanul is az elszigetelődés az ára, és mérnökök esetében a kilépés után is kötelező a kényszerszabadság. A pilótákkal ilyet természetesen nem lehet aláíratni, de

majd januárban a Ferrari csak a monacói pilótát delegálta az új Pirelli-gumik tesztelésére. Noha az új abroncsok bevetése csak 2022-ben esedékes, Vettelről közismert, hogy előszeretettel tesztel, és az első pillanatoktól kezdve részt akar venni a fejlesztésekben. A mellőzése jelzés volt arra nézve, hogy szerződés nélkül nem mindenbe avatják be.

Mint oly sok esetben, a történelem ezúttal is ízelítőt ad lehetséges forgatókönyvekre azzal kapcsolatban, hogy mi vár Vettelre a Ferrarinál a következő hét hónap során. Arra viszonylag nagy összegben lehet fogadni, hogy ha eddig nem sikerült világbajnoki címet szereznie a Ferrarival, akkor ez a hajó már elment.

Amikor a sztár hirtelen kiesik

Vettel gyerekkori hősét, Michael Schumachert gyakran bírálják azzal, hogy a Benettonnál és a Ferrarinál sem kellett belső ellenféllel számolnia, a csapattársai csak másodhegedűst játszhattak mellette. Ez részben így is volt, de Eddie Irvine szerint a közhiedelemmel ellentétben Schumacher ezt nem szerződések révén érte el, hanem azzal, hogy köré lehetett csapatot építeni.

A Sky Sports „Legends of F1” című riportműsorában felidézte, hogy Schumachert a Ferrarinál olyan referenciapontnak tartották, mint a tervezőzseni Adrian Newey-t a csapatainál, és ő maga is úgy vélte, ha gyorsabb tudott volna lenni a német sztárpilótánál, akkor a csapat neki kezdett volna dolgozni. Ez a narratíva eleinte Vettelnél is állt, de mára nyilvánvalóan szertefoszlott.

Irvine ugyanakkor arról is beszélt, hogy amikor Schumacher 1999-ben lábtörést szenvedett, a Ferrari azonnal kivette az autót a szélcsatornából, és annak ellenére is a 2000-es autóra kezdtek koncentrálni, hogy bőven adódott lehetőségük az 1999-es cím elhódítására is. Ezt a konstruktőri világbajnokság megnyerése is bizonyította, az egyéni siker terén viszont Schumacherért hajtottak.

A gyakori rezsimváltások közepette és vezetői hibái miatt Vettel eddig nem tudott Schumacher-szintű támasszá válni a csapatnál, és ezen már az sem változtatna, ha Leclerc elkezdené egymás után törni az autókat. A Ferrari előszezoni versenyképességét elnézve, a világbajnoki cím az idén és talán jövőre is csak ábránd marad, a Scuderia vezetői azonban állást foglaltak a Leclerc-rel közös jövő mellett.

Most már bármit tesz, Vettel ebbe a képbe nem fér bele, így várhatóan fel sem merül majd, hogy ne Leclerc kapja a kedvezőbb versenystratégiákat, vagy ne az ő autójára kerüljenek fel az új fejlesztések, hiszen most már indok sem kell ahhoz, hogy a Ferrari a monacói tehetség oldalára álljon: minden csapat jól felfogott érdeke, hogy a tudás az istállón belül maradjon, és

Az istállók eszköztárában számos lehetőség adott ahhoz, hogy a versenyzőiket szétválasszák a pályán, akár azon az áron is, hogy az egyik autójuk nem a lehető legrövidebb idő alatt jut el a rajttól a célig. A Ferrari az elmúlt évek során is többször belenyúlt a pilóták háziversenyébe azzal, hogy a kerékcserék idején az egyik vagy a másik etapot elnyújtották, így direkt csapatutasítás nélkül megcserélhették a versenyzőik sorrendjét vagy eltávolíthatták őket egymástól.

Kevésbé kiélezett motor-üzemmódok, alternatív gumitaktika vagy egy-két körrel elnyújtott etapok révén a külvilág számára szinte észrevétlenül is megnőhet a tempókülönbség az egyik vagy a másik pilóta kárára, aki ettől szépen beleszürkülhet a mezőnybe. Vettel a problémák egy részét megelőzheti azzal, ha még az első verseny előtt bejelenti a visszavonulását, de ebben az esetben sem számíthat nagyvonalúságra, ha arról kell dönteni, Leclerc vagy ő kerüljön kedvezőbb helyzetbe.

A legnagyobb legendát is sarokba szorították

A 2020-as futamokon a legjobb forgatókönyv Vettel számára az lenne, ha a Ferrari valahogy felvehetné a versenyt a Mercedesszel (ebben gyaníthatóan ő sem hisz), következetesen verné Leclerc-t (erre a tavaly látottak és a fenti hipotézis alapján kevés az esély), és korán bejelentené, hogy 2020 után (egyelőre) nem folytatja a versenyzést, így a Ferrarinál nem kellene attól tartani, hogy a titkaik a közeljövőben rossz kezekbe kerülnének.

Ez hasonló helyzetet eredményezne, mint Schumacher első visszavonulása idején. A német legenda 2006-ban az utolsó pillanatig harcban volt azért, hogy megakadályozza Alonso címvédését, pedig a Ferrari felső vezetése már korábban lemondott róla. A hétszeres világbajnok 2004 végéig érinthetetlennek tűnt, de 2005-ben nagyrészt önhibáján kívül, a szabálymódosítások és a Bridgestone-gumik miatt elvesztette a varázserejét, és mire 2006-ra minden visszaállt a normális kerékvágásba, már késő volt. Kimi Räikkönen megállapodott a Ferrarival, így Schumacher válaszút elé került: hét világbajnoki címmel felvállaljon egy belső ellenfelet vagy akassza szögre a sisakját.

Ezek az egyértelműen barátságtalan lépések azonban nem akadályozták meg, hogy Schumacher és a Ferrari 2006-ban még a címvédésért küzdhessen, de ehhez közösen elért sikerek, a felek részéről bizonyos fokú belátás és lojalitás, valamint az kellett, hogy a versenyző részéről akkor még ne fenyegesse a csapatot az átigazolás veszélye.

Vettel esetében ezek többé-kevésbé megvannak, de egyik szempontból sem áll olyan jól, mint annak idején Schumacher, ráadásul már jóval azelőtt elkezdett célozgatni hőse mercedeses visszatérésére, hogy bejelentették a szakítást a Ferrarival.

„Igen, abszolút – felelte a Sport Bild kérdésére márciusban, amikor arról faggatták, hogy el tudja-e képzelni, hogy a Ferrari után egyik másik csapat színeiben versenyezzen az F1-ben. – Ha jól emlékszem, volt is egy német, aki elment máshova a Ferrari után” – utalt Schumacherre.

Egy kényelmetlen címvédés

Nagyon szokatlan helyzet a Forma-1-ben, hogy egy versenyző egy teljes szezont eltölt a csapatánál úgy, hogy tudja, utána egy másik istállóhoz szegődik majd. Sainz és Ricciardo lépése ettől függetlenül nem példátlan, Alonso 2006-os esete megmutatja, akár még világbajnoki címet is lehet úgy nyerni, hogy tudják, az éllovas a szezon végén távozik.

Alonso 2005-ben a Renault színeiben lett először világbajnok, majd decemberben a McLaren váratlanul nyilvánosságra hozta, hogy 2007-től a spanyol sztár náluk versenyez. A két időpont között ott volt még 2006, amire Alonso érvényes szerződéssel rendelkezett a Renault-val, és ki is töltötte azt, a visszavonuló Schumachert legyőzve újra világbajnok lett.

A Ferrarinál egy hasonló helyzetet ezúttal mindenképpen el akartak kerülni: felmerült, hogy Ricciardóval már az előző télen opciós szerződést kötöttek, és a The-Race.com úgy tudja, az előző szezon után Sainzcal is elkezdtek tárgyalni az együttműködés lehetőségéről. Amennyiben ez így történt, a Ferrarinál már régóta arra készültek, hogy elköszönnek Vetteltől.

Ha jót akar magának, beáll a sorba

A német pilóta számára Alonso sok szempontból tanulságos példa, és Vettel van olyan intelligens, hogy le is vonja a megfelelő következtetéseket. Noha a kétszeres F1-es világbajnokot generációja legjobb pilótájaként tartják számon, Alonso hiába tagadja, lényegében minden csapatával összerúgta a port. Ezzel elérte, hogy nyilvánvaló tehetsége ellenére kiszoruljon az összes komoly F1-es istállótól.

Feltéve, hogy vannak még legalább középtávú F1-es tervei, a legrosszabb dolog, amit Vettel most tehet, hogy még jobban hagyja eluralkodni az évek óta gyülemlő frusztrációját, újabb vezetői hibákat követ el és nem működik együtt a bokszfalon ülő mérnökökkel. A Red Bullnál és a Ferrarinál is akadt példa arra, hogy elvesztette a fejét, és arra is, hogy ellenszegült a csapatutasításoknak.

Épp ezért nem várható, hogy Vettel és a Ferrari kapcsolata nyilvánosan is elmérgesedjen, ő és a csapatvezetés is elég rutinos ahhoz, hogy tudják, egy ilyen helyzetben hogyan kell kezelni a megváltozott lehetőségeket és elvárásokat.

sokkal sanszosabb, hogy 2014-hez hasonlóan méltóságteljes, de az eredmények terén nagyobb fellángolások nélküli levezetés jön majd Vettel részéről, ami elég lesz a konstruktőri világbajnokság 2. helyéhez. Számára a következő hónapokat nem az a kérdés határozza majd meg, hogy a négyszeres világbajnok nyer-e az idén ötödik címet, hanem az, hogy lesz-e folytatás a számára, és ha igen, mikor, milyen formában. A sportág és a szórakozás érdekében remélhetőleg igen, hiszen a formában lévő Vettel és Alonso nélkül egyértelműen szegényebb a Forma-1 mezőnye.