Társoldalunk:

A totális kudarcba fulladt Vettel-Ferrari-együttműködés története

2020.05.17. 09:55

Sebastian Vettel úgy távozik a Ferraritól, hogy nem érte el azt, amiért a maranellóiakhoz szerződött: nem tudott barátja és mentora, Michael Schumacher nyomdokaiba lépve saját dinasztiát építeni a legendás csapattal. De mi vezetett a szakításhoz a gyümölcsözőnek induló kapcsolatban?

Az elmúlt szűk két év történéseinek fényében alighanem igazuk van azoknak, akik úgy vélik, hogy Sebastian Vettel és a Scuderia Ferrari kapcsolata valahol a 2018-as szezon második felében kezdett el menthetetlenül robogni a szakadék felé, a gondok azonban már korábban elkezdődtek. Utánajártunk, hogyan kerültek lépésről lépésre közelebb a szakításhoz a felek.

A Ferrari történetében nem először, és valószínűleg nem is utoljára fordul elő, hogy egy világbajnok pilóta dicstelenül kénytelen távozni a Scuderiától. Csak Juan Manuel Fangio és Michael Schumacher tudott felérni a vörösökkel a csúcsra azok közül, akik már világbajnokként szerződtek Maranellóba. Vettel előtt utóbbi volt a példa, barátként és mentorként tekintett a hétszeres világbajnokra, akinek sikerei útmutatásul szolgáltak számára, és akinek munkásságát sok szempontból megpróbálta lemásolni.

Vettel gyerekként Schumacherért és a Ferrariért rajongott, felnőttként az ő sikereit próbálta megismételniForrás: Getty Images/Clive Mason

Hogy ez miért nem sikerült, annak pontos megértéséhez alighanem még évekig, vagy legalábbis Sebastian Vettel önéletrajzának megjelenéséig kell várnunk, amiben a vörösöket hat közös szezon után elhagyó világbajnok feltehetően majd némi betekintést nyújt abba, hogy mi játszódott le a színfalak mögött az utóbbi években. Sok mindent persze így is tudunk.

Egy évig tartottak a mézeshetek

Vettel és a Ferrari kapcsolata nem is indulhatott volna jobban. Előbbi a 2014-es szezon kezdete előtt felismerte, hogy abban az évben nem lesz esélye a vb-címért harcolni, miközben Fernando Alonso már a 2013-as szezon során minden követ megmozgatott, hogy a Scuderiától versenyképes csapathoz szerződhessen. A spanyol pilóta és a Ferrari között végül 2014-ben került sor a kenyértörésre, Marco Mattiacci, a Scuderia akkori csapatfőnöke inkább Vettelt preferálta, aki az idény előtt titkos találkozón nyilvánította ki Maranellóba szerződési szándékát az akkori elnök Luca di Montezemolónak. 

Mindenki jól járt, a sikertelenségbe belefáradt Alonso elhagyhatta az istállót, Vettel pedig kihasználta az alkalmat, hogy álmai csapatához szerződhessen. 

A Ferrari kapott egy sikerre éhes, motivált versenyzőt az asztalt csapkodó, frusztrált kétszeres világbajnoka helyett. Hogy mekkora terhet vett a vállára a Maranellóba szerződéssel, azt ekkor még Vettel is csak legfeljebb sejthette.

Alonso ment, Vettel érkezett a FerrarihozForrás: Getty Images/2014 Getty Images/Clive Mason

A négyszeres világbajnokról pályafutása előrehaladtával nyilvánvalóvá vált, hogy azok közé a versenyzők közé tartozik, akiknek a pályán nyújtott teljesítményére fokozottan hatással vannak a pályán kívül történtek. A Red Bullnál állandó, nyugodt, baráti hangulatú környezetet teremtettek számára, amelyben Christian Horner szavaival élve „metronómként" működhetett, és szállíthatta a futamgyőzelmeket. 

A Ferrarihoz ezzel szemben még tulajdonképpen meg sem érkezett, máris szembesülnie kellett egy vezetőváltással.  A Scuderia a 2014-es szezon végén elküldte az Alonsóval szemben őt favorizáló Mattiaccit, hogy a helyére Maurizio Arrivabenét nevezze ki az istálló csapatfőnökévé. Ezt ráadásul megelőzte Montezemolo távozása az elnöki székből, az ő helyét Sergio Marchionne vette át.

A 2015-ös szezonban ezzel együtt még minden felhőtlennek tűnt, Vettel már második ferraris versenyén nyerni tudott, ami annak tükrében volt különösen kiemelkedő eredmény, hogy erre a szezonra Maranellóban még mindenki a felzárkózás időszakaként tekintett. Ezzel szemben a németnek a szezon végéig esélye volt a második helyre az összetettben Lewis Hamilton mögött, malajziai sikeréhez pedig még kettőt hozzátett, így három győzelemmel zárta első ferraris szezonját.

Második ferraris versenyén nyerni tudottForrás: NurPhoto via Getty Images/Nurphoto

A 2016-os idényre aztán megnőttek az elvárások, célkeresztbe került a világbajnoki cím. A csapat összetételében azonban újabb változás történt, a technikai igazgató James Allison a szezon közben, felesége halála után távozott, a helyét Mattia Binotto vette át. A jelenlegi Forma-1 egyik legnagyobb koponyájaként számon tartott Allison ekkor már évek óta második korszakát töltötte Maranellóban, a 2015-ös volt az első, teljesen az ő irányítása alatt készült autó. A 2016-os modell viszont elmaradt a várakozásoktól, a Ferrari egyetlen versenyt sem nyert vele.

Jó kezdés után erős visszaesés

Vettel pajzsán a 2016-os szezonban jelentek meg az első repedések: időmérő-specialistaként nem tudta legyőzni a zeniten jócskán túllévő Kimi Räikkönent az időmérők tekintetében; egyre többet hibázott a versenyeken, miközben próbálta a pilótafülkéből kompenzálni az autó hiányosságait; a szezon végi Mexikói Nagydíjon pedig olyan kirohanást intézett Charlie Whiting versenyigazgatóhoz a futam közben, amilyet még egy négyszeres világbajnok sem engedhet meg magának. 

Vettelnek pályafutása korábbi szakaszaiban is voltak mentális sebezhetőségről árulkodó pillanatai, időről időre a Red Bull sikerkorszakában is elpattant nála valami. 

A Ferrarinál ez először Mexikóban történt meg vele, amikor a futam hevében, Max Verstappen szerinte szabálytalan manővereire reagálva nemes egyszerűséggel elküldte a búsba Whitingot.

A 2016-os szezon már egyáltalán nem sikerült olyan jól, mint az azt megelőző, Vettel itt éppen a vb-címért harcoló Rosberget üti ki MalajziábanForrás: Getty Images/2016 Getty Images/Clive Rose

Ezek egyértelműen a növekvő frusztráció jelei voltak. Az év közben rengeteg kritika érte őt főként az olasz sajtó részéről apróbb megingásai miatt, Maurizio Arrivabene pedig a szezon végén egyenesen odáig ment, hogy kijelentette: a 2017 végéig szerződéssel rendelkező pilótájának nincs bérelt helye a csapatban, ki kell érdemelnie, hogy kontraktusa lejárta után is a Ferrarinál versenyezhessen. Noha ezzel önmagában semmi probléma nincs, az ilyen nyilatkozatok aligha erősítették a csapategységet és biztosították Vettelt az istálló feltétlen támogatásáról.

Elszalasztott esélyek és a vég kezdete

Ilyen előjelekkel vágtak neki a 2017-es esztendőnek, amely az első komoly esélynek bizonyult a világbajnoki cím megszerzésére. A szabályváltozásokat kihasználva a Ferrari hosszú évek óta először épített olyan autót, amely méltó kihívója lehetett az aktuális ellenfélnek a vb-címekért folyó harcban, a szezon első felében pedig még gyorsabb is volt az azelőtt évekig legyőzhetetlennek számító Mercedesnél. Vettel remekül kezdett, megnyerte a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat, az első hat verseny során pedig egyszer sem végzett a másodiknál rosszabb helyen: három győzelem, három második hely volt a mérleg. A Monacói Nagydíj után 129 ponttal vezetett a 104 pontos Lewis Hamilton előtt.

A 2017-es Szingapúri rajtbalesetben Vettel vastagon benne voltForrás: Getty Images/2017 Getty Images/Lars Baron

Bakuban, a szezon nyolcadik futamán azonban jött az újabb mentális kihagyás: a biztonsági autós fázis során a második helyen autózva azt hitte, hogy Hamilton féktesztelte őt, ezért a Mercedes mellé hajtva fogta magát, és nekiment az Ezüstnyílnak. Tíz másodperces stop and go büntetést kapott, az előnyét azonban így is növelni tudta a bajnokságban.

A Mercedes azonban a folytatásban rákapcsolt, és az Olasz Nagydíj után már Hamilton vezetett. A Ferrari és Vettel sorsát a Szingapúri Nagydíjon történt rajtbaleset pecsételte meg, ahol a német pilóta ahelyett, hogy a pole pozíciót kihasználva visszavette volna az elsőséget a pontversenyben, újabb komoly hibát elkövetve Kimi Räikkönent, valamint Max Verstappent is kiütötte az első métereken. A szöget a koporsóba a Malajziában és Japánban bekövetkezett műszaki hibák verték be, Hamilton negyedszer is világbajnok lett. 

Egy újabb csalódást keltő éven voltak tehát túl a felek, a kudarc azonban közös volt, az év végi megbízhatósági problémákat nem lehetett Vettel számlájára írni. 

A folytatás azonban legalább biztosítva volt, 2017 nyarán Vettel három évvel meghosszabbította szerződését. Mostanra kiderült, hogy ez volt az első, egyben utolsó hosszabbítása a Ferrarival.

Vettel teljes agóniában 2018-as hockenheimi kiesése utánForrás: Getty Images/2018 Peter J Fox/Peter J Fox

A 2018-as szezonban gyakorlatilag megismétlődött, ami egy évvel korábban. A Ferrari ismét jó autóval rukkolt elő, Vettel tíz verseny után négy győzelemmel a tarsolyában vezette a pontversenyt, a Német Nagydíjon azonban minden félresiklott, 16 körrel a vége előtt senkitől sem zavartatva hibázott és kiesett. Innen pedig nem volt visszaút, Vettel mentálisan elindult a lejtőn. A szezon második felében olyan sok hibát követett el, ami még egy újonctól is aggasztó lenne, nemhogy egy négyszeres világbajnoktól.  Monzában Hamiltonnal koccant, Szuzukában Verstappennel, Austinban pedig a Daniel Ricciardo elleni csata közben pördült meg.

Nem segítette a Ferrarin belüli hangulatot és a világbajnoki hadjáratot az sem, hogy a Magyar Nagydíj előtt elhunyt Sergio Marchionne. Noha Arrivabene azt állította, hogy a Mercedes elleni vereségen az elnök jelenléte sem változtatott volna, hiszen a zsákutcának bizonyuló fejlesztéseket már a halála előtt eltervezték, Marchionne mellett aligha kezdődhetett volna belháború a csapatfőnök és a technikai igazgató között. Nem nehéz párhuzamba állítani Vettel sorozatos hibáit a csapatkohézió megbomlásával.

Arrivabene és Binotto belháborúja Vettelre is hatással voltForrás: Picture-Alliance/AFP/Hz

Persze azoknak a véleménye is érthető, akik elvárják egy négyszeres világbajnoktól, hogy nyomás alatt is teljesítsen, de Vettel egyszerűen másként működik. Alonsóval ellentétben őt nem motiválja, ha totális ellenszélben, az egész csapatot egyedül a hátán cipelve kell valahogy sikereket elérnie, hanem maga alá temeti a nyomás.

Az utolsó szög a koporsóba

A helyzetet nagyban javíthatta volna Arrivabene 2018 végi távozása. A sokak szerint nyers, a hibázó csapattagokkal kíméletlenül bánó vezető helyét a sokkal nyugodtabb légkört teremtő Binotto vette át. Ez kedvezhetett volna Vettelnek, megérkezett azonban a csapathoz Charles Leclerc. 

Mindenki, még a Ferrari vezetése is arra számított, hogy az egyszezonnyi tapasztalattal bíró monacói szépen beáll a négyszeres világbajnok mögé, ahogy korábban Felipe Massa tette ezt Michael Schumacher szárnysegédjeként, 

majd amikor Vettel Schumacherhez hasonlóan visszavonul, átveszi a helyét.

Leclerc azonban ajtóstul rontott a házba, és az első perctől kezdve Vettel sarkában loholt, a 2019-es szezon második versenyén pedig a csapatutasításra fittyet hányva megelőzte kollégáját, hogy végül csak a lerobbanó autója akadályozza meg a győzelemben. Vettel eközben mit csinált? Megpördült, miközben Hamilton támadásait igyekezett visszaverni.

Leclerc érkezése nem segített egyenesbe jönni VettelnekForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Lars Baron

Ez csupán az első komoly hiba volt a négyszeres világbajnok részéről. Ahogy Leclerc egyre erősebb lett, Vettelen úgy nőtt a nyomás. Közben nyilvánvalóvá vált, hogy zsinórban harmadszor már nem lesznek harcban a vb-címért, a 2019-es autó alapjaiban elrontott koncepcióján év közben nem fognak tudni változtatni. Vettel pedig tovább roskadozott a Leclerc jelentette nyomástól és a sikertelenség miatti frusztrációtól. A Brit Nagydíjon belerohant Verstappen Red Bulljába, Monzában pedig ismét senkitől sem zavartatva pördült meg, miközben Leclerc a két Mercedes támadását visszaverve megnyerte a tifosi előtt a versenyt. Megtörtént az őrségváltás. A szezon hátralevő részében ugyan Vettelnek összejött egy győzelem, de azt is a Ferrari kettős sikert szem előtt tartó taktikájának, mintsem magának köszönhette. Emellett Szocsiban ellenszegült a csapatutasításnak, Brazíliában pedig ütközött Leclerc-rel, ami mindkettejük kieséséhez vezetett.

Kiváló teljesítményét látva a Ferrari a szezon után 2024 végéig szerződést hosszabbított Leclerc-rel, ezzel kinyilvánítva, hogy kivel képzeli el a folytatást hosszú távon. Vettel jövője körül egészen mostanáig hatalmas kérdőjel villogott. Majd amikor felszállt a füst, kiderült, hogy nincs tovább.

A tavalyi Olasz Nagydíjon, a tifosi szeme láttára ismét amatőr hibát követett elForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Charles Coates

Számot vetve eddigi ferraris karrierjéről – hiszen ne felejtsük el, még egy szezonja hátravan a vörösökkel – azt ki lehet jelenteni, hogy Vettel nem hozta azt a szintet, amit egy négyszeres világbajnoktól várna az ember. 

Fernando Alonso idejében Maranellóban hozzászokhattak, hogy a világbajnok pilótájuk azt is kisajtolja az autóból, ami nincs benne. Vettel erre nem volt képes. 

Elég csak megnézni, hogy Alonsónak milyen óriási fölénye volt Kimi Räikkönennel szemben 2014-ben, majd a finn világbajnok mennyivel közelebb tudott kerülni a spanyolt váltó némethez. Nem véletlenül szivárogtak olyan hangok a csapat háza tájáról a 2018-as szezont követően, hogy azzal az autóval Alonso megnyerte volna a világbajnoki címet. Sokan valószínűleg tényleg így is gondolták a Ferrarinál.

Nem tudta hozni azt a teljesítményt, amit Alonso, de ebben nem csak ő a hibásForrás: AFP/Douglas Magno

Ugyanakkor ezzel együtt sem lehet Vettel nyakába varrni mindent, hiszen sok szempontból sokkal alkalmasabb jelöltnek tűnt a spanyolnál arra, hogy sikerre vezesse a vörösöket, és az is lehetett volna, ha a Ferrari biztosítja számára a stabilitást és a megfelelő környezetet, amit a Red Bulltól éveken át megkapott. Az pedig még egy többszörös világbajnokkal szemben sem lehet alapelvárás, hogy egyedül cipeljen a hátán egy csapatot, és a pályán és azon kívüli sorozatos rossz döntéseket kompenzálva egymaga győzzön le egy olyan, az évek során szinte tökéletesre csiszolt gépezetet, mint a Mercedes. A Forma-1 elvégre csapatsport. A világ legjobb csatára is képes lehet sorozatosan rossz döntéseket hozni a fontos helyzetekben, ha nem érzi az edző bizalmát. Persze van, akit az ilyen légkör jobb teljesítményre sarkall, akinek ha a nyakára hoznak egy fiatal posztriválist, megrázza magát, és kettesével kezdi el termelni a gólokat. Vettel nem ilyen, és valószínűleg soha nem is volt.

Az igazságot tehát alighanem valahol félúton kell keresni: sem Vettel, sem a Ferrari nem tudott felnőni a feladathoz. A különbség, hogy utóbbi tovább próbálkozhat, előbbinek azonban véget ért az út.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK