Szürreális befutót hozott az F1 őrült monacói túlélőtúrája

Forma-1, 1996 Monacói Nagydíj, Olivier Panis
Olivier Panis with arms aloft climbs from his #9 Equipe Ligier Gauloises Blondes Ligier JS43 Mugen-Honda 3.0 V10 to celebrate victory at the Grand Prix of Monaco on 19th May 1996 on the streets of the Principality of Monaco in Monte Carlo, Monaco.(Photo by Pascal Rondeau/Getty Images)
Vágólapra másolva!
Az 1996-os Monacói Nagydíj annyira megszitálta a mezőnyt, hogy aki ténylegesen célba ért, a dobogón ünnepelhetett. A nagy sztárok egyike sem jutott el idáig különböző okokból, és a győztes kiléte annyira váratlan volt, hogy az illető majdnem kellemetlen helyzetbe került a leintés után.

A kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül a rajongók: az M4 Sport élőben kommentált közvetítéssel leadja több klasszikus verseny teljes felvételét a kimaradó futamok napján. Az 1993-as és 1999-es Európa, az 1996-os Spanyol, valamint a 2007-es Kínai után az 1996-os Monacói Nagydíj került képernyőre.

Furcsa helyzetet teremt a tudósítóknak, hogy 1996-ban a Spanyol Nagydíj a monacói után következett, idén azonban fordított sorrendben jöttek volna a naptárban, s mivel közel negyedszázada mindkettő emlékezetesre sikerült, be is kerültek az űrkitöltő műsorba. Szerkesztőként nehéz volt úgy tálalni a barcelonai eseményeket, hogy maradjon csemege a monacóiakhoz is ebben a sajátos időparadoxonban, és a monacóiaknál is nehéz megtalálni az ideális ívet az ismétlések törmelékmorzsái között.

No de hagyjuk az újságírók lelki civódását. Anélkül talán, hogy nagy poénokat lőnénk le, a két héttel ezelőtti barcelonai megemlékezésünkben már rámutattunk, mitől volt kimagasló az 1996-os Williams, amelynek pilótái, Damon Hill és az újonc Jacques Villeneuve nyerték a Monacói Nagydíj előtti öt futam mindegyikét.

Hill vezette a pontversenyt a Monacói Nagydíjra érkezve Forrás: Getty Images/Ben Radford

Az akkori erőviszonyok hasonlítottak a közelmúltéra abból a szempontból, hogy három istálló kiemelkedett a többi közül, de tartósan a Williams a volt a legjobb, mögötte pedig a Benetton és a Ferrari marakodott. A Ferrarinál nyögvenyelősen kezdő Michael Schumacher azonban a szűk utcai pályán megcsillogtatta tudását,

az időmérő legvégén bámulatos kört rántott elő és fél másodperccel megverte Hillt.

„Ez nagyon meglepett" – ismerte el a német. Olyannyira, hogy a levezető körén nem figyelt az érkező Gerhard Bergerre, akinek az alagút végén félre kellett rántania a kormányt a sétáló Ferrari miatt. „Azt hittem, vége az időmérőnek, integettem a közönségnek. – nyilatkozta Schumacher. – Mire megláttam a tükörben, már túl késő volt. Próbáltam elég helyet hagyni neki, de nem sikerült, bocsánatot fogok kérni tőle"

Az első rajtkocka mellett vasárnap a körülmények is neki kedveztek, hiszen a rajtnál vizes volt a pálya – ilyen esetben általában ő kerekedett felül 1994 és 1996 között legfőbb riválisán, leszámítva az egyik kaotikus Japán Nagydíjat. A délelőtti bemelegítő edzésen még száraz volt az aszfalt, de utána özönvíz zúdult a hercegségre, ezért egy negyedórás extra tréninget is biztosítottak a versenyzőknek az alkalmazkodásra. Ekkor fél perccel lassabb köridőket futottak, mint az időmérőn, avagy a szezon legrövidebb körén olyanokat, mint a leghosszabb pályán, Spában száraz időjárásban.

Coulthard a versenyen a Schumachertől kölcsönkapott sisakban Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A hétvégén Schumacher Bergernek ártott, David Coulthardot viszont egy kedves gesztussal kisegítette az utolsó gyakorlást követően. „Alig láttam ki a sisakon. Mára elterjedtek a bepárásodást gátló rostélyok, de akkor még nem" – mondta a McLarent vezető Coulthard.

A 22 rajtkockából a legutolsó üresen maradt: a terven felül beiktatott edzésen Andrea Monterminiből előjött az amatőr vegyész, atomjaira, de legalábbis részeire bontotta az autóját az alagút kijáratánál és azt már nem lehetett összefoltozni. A kis Forti csapat gyakran kínlódott a szintidő (nem) teljesítésével, ezért különösen fájó lehetett neki, hogy mikor végre átmentek a rostán, hiába volt az erőfeszítésük fele. Pedig mennyi morzsa juthatott volna a pontot sohasem szerző istállónak...

Amikor elindult a 78 körre tervezett táv, már nem volt szükség esernyőkre. Jos Verstappen – igen, Max apja – bevállalta a száraz pályás gumit a rajthoz; el is jutott az első kanyarig, amit viszont már nem tudott bevenni, beleállt a szalagkorlátba. Közben hátul összeakadt a két Minardi is.

Hill lerajtolta Schumachert, aki hamarosan már más miatt szomorkodott, ugyanis a Loews hajtű utáni jobbosban megúszott a kerékvetőn és a túloldali palánkban landolt kitört futóművel.

Schumacher fél körig bírta hiba nélkül a vizes pályán Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Maximális fordulatszámon ment a radír, pedig mint említettük, még csak nem is zuhogott az eső úgy, mint mondjuk 1984-ben vagy 1997-ben ugyanitt. A brazilok közül ketten, Rubens Barrichello és Ricardo Rosset a kör végi Rascasse-nál csúsztak háttal a falba, míg a japán Ukijo Katajama a gyors Tabac kanyarnál esett ki.

Aki jól számolt, konstatálhatja, hogy 3 kör alatt 14 fősre fogyatkozott a mezőny.

A technika ördöge két további strigulát eredményezett a kiesési listán, Pedro Diniz és Berger nem jutott el a 10. körig.

Az első kiesési hullám után lenyugodtak a kedélyek, Hill magabiztosan vezetett Jean Alesi (Benetton) előtt, mögöttük jóval leszakadva Eddie Irvine kapaszkodott a 3. helybe a másik Ferrarival. Heinz-Harald Frentzen (Sauber) bicskája, pontosabban az első szárnya beletörött az előrelépési kísérletbe, ezért hátraesett, és Coulthard vette át Irvine kergetését.

Villeneuve egész hétvégén nem találta a ritmust első monacói versenyén Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

A táv harmada tájékán elérkezett az idő a száraz pályás gumikhoz, melyeken az egyetlen tervezett bokszkiállás után változatlanul Hill és Alesi maradt az első két helyen. Aztán mindkettejüket elhagyta a szerencse: a brit motorja tönkrement a 41. körben ("Már egy körrel korábban felvillant egy figyelmeztető jelzés, így tudtam, hogy baj van", mondta Hill), az 1. helyet átmenetileg megöröklő francia pedig a 61.-ben kiállt a hátsó futóművében eltörő rugó miatt.

És ki vette át a vezetést? Olivier Panis. Az összesen 159 nagydíjon részt vevő francia pilótának ez volt a harmadik F1-es idénye, annál a csapatnál vezetett, amelynél karrierje első felében végig: a Ligier-nél. Ez az istálló azóta jobblétre szenderült, miután Alain Prost sem tudta életben tartani.

Panis a 14. helyről indult Monacóban, és a fű leple alatt diszkréten, a kamerák figyelmét elkerülve megmutatta, igenis lehet előzni az utcai pályán.

A 7. körben bátran bevágott a picit megcsúszó Martin Brundle mellé az utolsó kanyarnál, a 17.-ben a későbbi világbajnok Mika Häkkinent lepte meg a Casinónál, a 25.-ben Johnny Herbertet fékezte ki a Loewsnél.

Panis a sikánnál Forrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Így a 7. helyig somfordált, majd a remekül időzített kerékcserével a 4.-ig. „Nagyon rövid volt a bokszkiállás – magyarázta 2013-ban az Auto Motor und Sportnak. – A mérnököm akart még egy kiállást tankolással, de elutasítottam a túl előkelő pozíció miatt, inkább próbáltam a benzinnel spórolni."

A 36. körben azonban megtámadta Irvine-t a szezon leglassabb kanyarjában, a Loewsben, de kiforgatta és úgy előzte meg; ilyenért manapság tuti repülne a büntetés. Így jutottunk el tehát Hill és Alesi kieséséig, kevesebb mint 20 körrel a tervezett (és az időlimit miatt 15-tel a valódi) cél előtt 9-en voltak talpon, a legutóbbi híradás óta csak Martin Brundle vágta falhoz az autóját.

A végén aztán visszatért a káosz, keretbe foglalva az őrült versenyt:

egy lekörözés közben a ritmust egész hétvégén nem találó, a Williamsszel csupán a 4. helyen haladó Villeneuve ütközött Luca Badoerrel, a Forti másik pilótájával. Majd kicsit később Irvine megforgott ugyanott, ahol a nyitó körben Schumacher, de az igazi kalamajkát az okozta, hogy amikor irányba állította a Ferrarit, felnyársalta vele a kanyarból vakon érkező Häkkinent és Mika Salót.

Hárman maradtak a pályán a leintéskor Forrás: Getty Images/2011 Getty Images/Pascal Rondeau

Aki még nem vesztette el a fonalat, észreveheti, hogy 4-en maradtak a versenyben. A finisig már nem történt változás, bár a 4. Frentzen az utolsó kör előtt kiállt a depóba, így a leintésnél a szó szoros értelmében rekord kevesen, 3-an voltak a pályán. Panis győzött, a 2. Coulthard lett a Schumachertől kölcsönzött sisakban, a 3. Johnny Herbert (Sauber). Hivatalosan 7 főt jegyeztek fel az eredménylistában, mert ennyien teljesítették a táv legalább 90%-át.

A gall versenyző egyébként mestere a túlélőtúráknak, előző két dobogós eredményét olyan versenyeken jegyezte, amelyeken csak nyolcan értek célba (1994 Német és 1995 Ausztrál Nagydíj). Mérnöke, Paulo Catone úgy beszélt róla a Motorsport-Magazine-nak, hogy „Olivier különleges hangulatban, nagyon magabiztos volt". A benzinnel épphogy kihúzta a célig, a motorja már dadogott a levezető körben, s miután később kikapcsolták, nem is indult újra.

„Kértem, hogy tájékoztassanak, milyen köridőket kell futnom a verseny befejezéséhez a meglévő benzinmennyiséggel – mesélte Panis nemrég az F1 hivatalos oldalának. – Nem kapcsoltam fel a hatodik fokozatba, nem pörgettem ki a fokozatokat."

A csapattal pedig közölte, hogy ha mégis kiürülne a tank, vállalja a felelősséget, de mindenképp a győzelemre akart törni.

„Az időmérőn elektronikai problémáink voltak, ami nélkül akár a legjobb öt közül is rajtolhattam volna. A mérnököm sírt, mert tudta, hogy gyorsak vagyunk, de úgy érezte, elúszott az esélyünk" – tette hozzá.

„Úgy válaszoltam, hogy de esik, bármi előfordulhat! És hittem benne."

Panis a dobogón Forrás: AFP/Jean-Loup Gautreau

Mindenre azért mégsem gondolt: nem vitt öltönyt magával a hétvégére, így a monacói herceg által a győztes tiszteletére rendezett hagyományos díszvacsorára a nála lévő holmiból csak farmert és pólót tudott volna választani. Találni olyan állításokat az interneten, hogy kölcsön kellett kérnie mástól egy szettet, de Panis azt mondta: „A herceg keresett és kinyittatott egy üzletet nekem, hogy vehessek egy öltönyt."

Panisnak ez volt az egyetlen győzelme a Forma-1-ben, amelyben 2004 végéig versenyzett. 1997-ben bizonyos problémák nélkül akár önerőből is nyerhetett volna párszor a Bridgestone gumikon futó Prost csapattal (a Ligier utódjával), sőt, Heinz-Harald Frentzen 1999-es vagy Robert Kubica 2008-as vitézkedéséhez hasonlóan talán a vb-címért is a legvégsőkig meccsben lehetett volna a surranópályán. A szezon harmadánál után ugyanis a harmadik helyen állt a tabellán Villeneuve és Schumacher mögött, akik közül hol egyik, hol másik nem volt csúcsformában, de Panis menetélését egy lábtöréssel járó baleset megállította Kanadában.

A Forma-1 hivatalos Youtube-csatornáján megtekinthető a futam összefoglalója angol kommentárral.