Edzés helyett nightclubba járt minden idők leglustább F1-es pilótája

Az évek-évtizedek során számtalan eltékozolt tehetség fordult meg a Forma-1-ben, közülük sokan pedig bármiféle komoly eredmény nélkül távoztak az autósport csúcskategóriájából. Nem úgy Eddie Irvine, aki négy futamgyőzelme mellett 26 dobogós helyezést tudhat magáénak, 1999-ben pedig második lett az összetettben, miután az utolsó futamig harcban volt a világbajnoki címért. Korábbi főnöke szerint azonban ennél is többre lett volna képes, ha nem olyan mérhetetlenül lusta.

Irvine az 1993-as Japán Nagydíjon mutatkozott be a Forma-1-ben a Jordan színeiben, rögtön első versenyén pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy útban a pontszerző hatodik hely felé visszaelőzte az őt leköröző Ayrton Sennát, aki emiatt a verseny után felpofozta. Az 1994-es és 1995-ös szezont is a Jordannél töltötte, majd 1996-tól Michael Schumacher csapattársa lett a Ferrarinál. A későbbi hétszeres világbajnok mellett nem sok babér termett neki, első győzelmét is csak az 1999-es kaotikus szezonnyitón aratta, Schumacher lábtörése azonban utat nyitott számára a világbajnoki csata felé. Végül az utolsó futamig harcban volt Mika Häkkinennel, de nem sikerült megnyernie a címet.

Az Off The Ball FM-nek nyilatkozva szóba került, hogy Jordan mindig is korán kelőnek számított-e, mivel egyszer a BBC riportere korán reggel már a háza előtt találkozott vele, amint épp futni ment. Jordan erre belekezdett egy Irvine-ról szóló történetbe. „Ha jól emlékszem az esetre, akkor éppen Eddie Irvine-t próbáltam rávenni, hogy csináljon már valamit, mert gyakran egész nap csak ült a seggén a lakásában – mesélte egykori pilótájáról.

Hazaért a nightclubból és fel sem kelt délig, vagy néha még későbbig."

Jordan persze nem nézte jó szemmel, hogy Irvine nem hajlandó nagy hangsúlyt fektetni a fizikai felkészülésre, és külső segítséghez folyamodott. „Felbéreltem egy tanárt, aki korábban heti háromszor edzett velem. Azt mondtam neki, »Barry, helyretennéd kérlek ezt a srácot?« Szinte már kínos volt, annyira megfenyegettem, hogy biztosítsa, Irvine reggel Oxford utcáin fusson.

Vicces volt vele dolgozni, ugyanakkor nagyon dühítő is. Gyakran teljesen kihozott a sodromból."

Az azóta televíziós szakértőként dolgozó egykori csapattulajdonos azt is felfedte, mi volt Irvine erőssége, ami nem csak pályafutása során, hanem 2002-es visszavonulása után is segítette sikeressé válni, utóbb már az üzleti életben.

„Nos, egyértelműen nem a fizikuma volt az. Nagyon ravasz módon intézte a dolgait, visszatekintve talán az egyik legokosabb és legravaszabb pilóta volt. Nem azért, mert annyit tanult volna, hanem a megérzéseinek, az ösztöneinek köszönhetően – magyarázta Jordan. – Remek képessége volt arra, hogy felismerje, éppen hol tart, és abból kihozza, amit lehet.

Most már látom, hogy miként működött, miként élte az életét. Igazán gondtalan fickó volt, szerettem volna én is olyan gondtalan lenni, mint ő."