Társoldalunk:

Amatőr hibák, banális véletlenek - a legfurcsább kiesések az F1-ben

2020.04.23. 09:35

Azt hihetné az ember, hogy a Forma-1 vérprofi világában már nincsenek véletlenek, és kezdő hibákat sem vétenek a pilóták vagy a csapatok. Pedig de. Összeállításunkban összeszedtünk pár olyan alkalmat, amikor valaki egészen hihetetlen ok miatt esett ki egy nagydíjról.

Hiába tartja mindenki az autósport csúcsának, és a benne szereplő csapatok az évek-évtizedek alatt hiába váltak lelkes amatőrökből könyörtelen profikká, mint minden más sportágban, a Forma-1-ben is előfordulnak arcpirítóan amatőr hibák és banális véletlenek.

Jobb esetben ezek olyankor történnek, amikor nem járnak komoly következményekkel, rossz esetben szabad szemmel, távolról is jól látható pénzösszegtől fosztják meg az adott csapatot. Összeállításunkban mindkét fajtából szemezgettünk, és elsősorban olyan eseteket gyűjtöttünk össze, amelyekről első hallásra az ember inkább gondolná azt, hogy csak kitaláltuk őket, mintsem valóban megtörténtek.

A szerelő is ember

A Forma-1 névtelen hősei a szerelők. Az egyszeri néző csak fáradhatatlanul robotoló katonákként látja őket a tv-közvetítésben, akikre legfeljebb akkor irányul kitüntetett figyelem, ha kerékcsere közben hibáznak, ezzel megfosztva csapatuk versenyzőjét a minél jobb eredmény elérésétől. Előfordul azonban, hogy olyankor csúszik be egy baki, amikor azt nem látják több millióan, mégis súlyos következményei lesznek.

Herbertnek kijutott a balszerencséből az 1998-as Olasz NagydíjonForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier

Ez történt az 1998-as Olasz Nagydíjon a Sauber-csapat egyik szerelőjével, aki Johnny Herbert versenyét tette tönkre egy aprónak egyáltalán nem nevezhető figyelmetlenséggel. Herbert a 15. helyről kezdte meg a futamot, viszonylag jó rajt után a 14. helyen haladt, amikor a 13. körben, látszólag senkitől sem zavartatva megpördült a második Lesmo-kanyarban, és a kavicságyban ragadt.

Elsőre úgy tűnt, hogy egyszerű vezetői hibáról van szó, később azonban kiderült a kiesés oka: az egyik Sauber-szerelő a futam előtt benne felejtett egy villáskulcsot a pilótafülkében,

ami a 13. körre a rázkódástól sikeresen eljutott a pilóta lábaihoz, majd beszorult a fékpedál alá. Amikor Herbert fékezni akart az ominózus kanyar előtt, a pedál nem úgy reagált mint várta, és már meg is történt a baj. Ami valljuk be, sokkal nagyobb is lehetett volna, az ultragyors monzai pályán ugyanis több helyen is 300 km/h fölötti tempóról kell lassítania a versenyzőknek. Szerencsére a második Lesmo előtti rész pont nem ilyen.

Noha nem a Sauber szerelőjének mulasztása volt az első és nem is az utolsó ilyen eset, az viszonylag ritkán történik meg, hogy egy autóban hagyott oda nem illő elem kieséshez vezessen. Többször is előfordult már, hogy a versenyző menet közben egyszerűen kihajította a pilótafülkében felejtett tárgyat (vagy behajtott a bokszba és ott szabadult meg tőle, mint Robert Kubica a 2010-es Bahreini Nagydíj egyik szabadedzésén egy mobiltelefontól), amikor azonban valami nincs elérhető távolságban, már nehezebb a versenyző dolga.

Füstöl a McLaren Button alatt; itt is az egyik szerelő hibázottForrás: Getty Images/2010 Getty Images/Mark Thompson

Így járt pórul Jenson Button a 2010-es Monacói Nagydíjon, miután értelemszerűen menet közben nem tudott benyúlni a McLaren egyik oldalsó légbeömlőjébe. Hogy miért lett volna erre szüksége? Azért, mert az egyik szerelő ott felejtett valamit. Szabad szemmel is könnyen észrevehető, hogy a futam előtt a rajtrácson pihenő autókat erre a célra legyártott berendezésekkel hűtik. A McLarennél használt, folyékony nitrogén általi hűtést is lehetővé tevő szerkezet annyiban volt bonyolultabb, mint más csapatoké, hogy több elemből állt. Az egyik ilyen elem egy habszivacs keret, amelyet mélyen az oldalsó légbeömlőbe helyeztek, majd ebbe illesztették bele a ventillátort. Ennek az volt a hátránya, hogy ha valaki eltávolította a ventillátort, még arra is ügyelnie kellett, hogy a szivacsot is kiszedje, míg a többi csapatnál csupán egy mozdulat volt az egész szerkezet kivétele.

A McLaren egyik szerelője ezt elfelejtette megtenni, és bár Ted Kravitz, a BBC rajtrácson interjúkat készítő bokszutcai riportere figyelmeztette a csapatot, addigra már túl késő volt, nem nyúlhattak büntetlenül az autóhoz, Buttonnak az oldalsó hűtőnyílásban hagyott habszivacskerettel kellett teljesítenie a felvezető kört, és elrajtolnia a versenyen. Szerencséjére nem volt teljesen elzárva a levegő útja – hiszen a habszivacs közepe lyukas volt, oda illeszkedett a ventillátor – így még a lassú és ezáltal fokozott hűtést igénylő monacói pályán sem volt eleve elrendeltetett a sorsa. De csak az első kör feléig, amikor Nico Hülkenberg odacsapta a Williamsét az alagútban. Pályára lépett a biztonsági autó, a bokszutcát lezárták, Button sorsa pedig megpecsételődött. A cammogást másfél körig bírta a McLaren, a motor hőmérséklete rohamosan emelkedni kezdett, az autó a harmadik kör elején pedig füstölögve megállt az első kanyar kijáratánál. Egy ritka, ám annál többe kerülő mulasztás okozta Button vesztét, a hűtőventillátorokat ugyanis teszten és edzésen egyaránt használják a csapatok, viszonylag sűrűn kell tehát eltávolítani azokat az autó nyílásaiból.

A pilóta is ember

Kívülről sokszor bármennyire is tűnik az ellenkezőjének, a Forma-1 bizony kőkemény csapatsport, a csapat bármelyik tagja hibázhat, hiszen mindannyian emberből vannak. Igaz ez a reflektorfényben levő, inkább hős gladiátornak, mintsem esendő földi halandónak tekintett versenyzőkre is, akik nem bújhatnak el, ha hibáznak, azt bizony mindenki látja. Főként akkor, ha vezetik a versenyt, és fél kör választja el őket a győzelemtől. Sokan bizonyára már ebből a mondatból is kitalálták, hogy Nigel Mansellről és az 1991-es Kanadai Nagydíjról van szó, amelyen az akkor a Williamsnél versenyző brit pilóta közel egyperces előnyt dobott el az utolsó körben, miközben valószínűleg már a pezsgő ízét érezte a szájában.

Mansell széttárt karral áll a Williams mellett, és nem hiszi el, ami történt veleForrás: F1 TV

A szezon későbbi részében még a világbajnoki címhez is elérhető közelségbe kerülő "oroszlán" arra készült, hogy megszakítsa az idény első négy versenyéből négyet megnyerő Ayrton Senna győzelmi sorozatát. A második helyről rajtolva lehagyta Riccardo Patresét, Senna kiesése és csapattársa váltógondjai után pedig úgy tűnt, senki nem lesz veszélyes az első helyére. Mint kiderült, saját magával nem számolt. Az utolsó körben járva az utolsó szektor elején található hajtűkanyar kijáratánál a Williams egyszer csak megállt, a pilótafülke szélét elkeseredettségében püfölő Mansell pedig kénytelen volt félrehúzódni és végignézni, ahogyan korábbi ádáz ellenfele, Nelson Piquet bekocsikázik a célba, hogy – mint később kiderült – karrierje utolsó Forma-1-es győzelmét arassa.

„Amikor láttam őt, nem hittem a szememnek. Nagyon-nagyon jó érzés volt, nagyon szerencsés vagyok" – nyilatkozta a futam után Piquet, majd hozzátette, senkit sem szokott sajnálni, így most sem teszi. „Ez szinte hihetetlen – hüledezett MansellMegközelítettem a hajtűt, leváltottam ötödikből negyedikbe, ahogy az előző 68 körben is tettem, majd üresbe kapcsolt a váltó, és szinte ezzel egyidőben leállt a motor. Mintha elektromos probléma történt volna. Egyszerűen megállt, ennyire egyszerű. Nem tudok mást mondani, minthogy legközelebb újra megpróbáljuk. Addig a pontig semmilyen gondom nem volt.”

A Williams-istálló váltóproblémát jelölt meg a kiesés okaként, de sokáig tartotta magát a pletyka, hogy a már az utolsó kör elején a nézőknek integető Mansell a nagy örömködés közben véletlenül megnyomta a motort leállító kapcsolót.

A valódi ok végül nem ennyire banális, a motor ugyanis valóban nem véletlenül állt le, Mansell egyszerűen túlságosan hagyta leesni a fordulatszámot.

„Tisztában volt vele, hogy nagy hibát követett el. Soha ne veszítsd el a koncentrációd, amíg át nem szelted a célvonalat – írta "How To Build a Car" című könyvében Adrian Newey, a Williams akkori főtervezője. – Volt egy program a szoftverben, ami alacsony fordulatnál lekapcsolta a motort. A gond az volt, hogy sem ő, sem Riccardo nem vezetett még így korábban, úgyhogy erről nem tudtunk. Mint az ilyen helyzetekben általában, ekkor sem volt értelme másokat hibáztatni. Amennyire utálom, amikor egy pilóta elfelejti, hogy ő is alkalmazott és elkezdi okolni a csapatot, a fordítottja is igaz. Egy csapat vagyunk, összetartunk."

Az összetartásnak végül meglett a gyümölcse, mert bár abban az évben Mansell lemaradt a vb-címről, 1992-ben elsöprő fölénnyel nyerte meg azt.

Mansell alighanem egy életre megtanulta, hogy hasonló helyzetekben nem lankadhat a figyelmeForrás: Getty Images/2016 Getty Images/Pascal Rondeau

Világbajnok sosem lett, de futamgyőzelmet szintén dobott el az élen haladva az F1-ben 1994-től 2008-ig versenyző David Coulthard, aki előbbi évben lett a Williams versenyzője, és egészen 1995 végéig volt tagja a grove-i istállónak. Az 1995-ös szezon utolsó versenyén, az adelaide-i Ausztrál Nagydíjon óriási lehetőség adódott a második helyről rajtoló skót előtt, hogy futamgyőztesként távozzon csapatától. Miután lerajtolta Hillt, magabiztosan vezetett, minden a terv szerint haladt. A 20. körben a csapat kihívta kerékcserére és tankolásra, hogy várhatóan a szerelőket már két körrel korábban meglátogató csapattársa elé térjen vissza a pályára.

Csakhogy Coulthard már a bokszig sem jutott el, a bokszutca bejáratánál található jobbosban senkitől sem zavartatva nekiment a korlátnak, és mivel eltörte a bal első felfüggesztést, annyi is volt a versenyének.

Számtalanszor előfordult már a Forma-1-ben, hogy az adott versenyző az élen állva elveszíti a koncentrációját és kiesik, a legnagyobbakkal is megesett már, olyat azonban addig nem lehetett látni, hogy valaki ilyen amatőr módon, gyakorlatilag félig már a bokszutcában véget vessen saját versenyének. Fékeztem, de a motor nem engedett lassítani és belevitt a falba. Úgy érzem magam, mint egy idióta" – nyilatkozta Coulthard akkor, majd később részleteket is elárult. – Nem egyszerűen blokkoltam a kerekeket és nekimentem a falnak. Ahogy lefelé váltottam, nagyobb lett a motor fordulata, mint kellett volna. Emiatt, valamint azért, mert túlságosan a határon voltam, pánikolni kezdtem és nem húztam be a kuplungot."

Coulthard egyszerűen fogta magát, és nekiment a bokszbejáratnakForrás: F1 TV

Ha mindez nem lett volna elég, Coulthard nem "csak" a győzelmet, hanem rengeteg pénzt is bukott a kieséssel. „Nem csak kínos, de nagyon költséges is volt. A Williamstől kapott győzelmi bónusz félmillió font lett volna, ha pedig 95-ben két versenyt nyerek (korábban Portugáliában egy futamon már győzött - a szerk.),

a következő évi mclarenes szerződésem évente egy millió dollárral többet fizetett volna. Soha nem a pénz motivált, de ez a kiesés sokba került."  

Ennél is többe fájt Lewis Hamilton 2007-es sanghaji malőrje, ami – mint később kiderült – a világbajnoki címébe került. A McLaren újonca az utolsó előtti futamnak 12 pontos előnnyel vágott neki csapattársa, Fernando Alonso, és 17 pontos fórral a később a vb-címet megnyerő Kimi Räikkönen előtt. Még legfeljebb 20 pontot lehetett szerezni abban az évben. A Kínai Nagydíj is a brit pilóta terveinek megfelelően alakult, a felszáradó pályán vezette a versenyt Räikkönen előtt, a 26. körtől azonban egyre jobban kezdett küszködni vizes pályára való Bridgestone-jaival. A 28. körben négy, a 29. körben pedig öt másodperccel esett vissza a tempója, ami a vezető helyébe került. Érthetetlen módon a McLaren nem hívta őt ki kerékcserére, miközben az abroncsai helyenként vászonig koptak. Végül a 30. kör végén vette a boksz felé az irányt, azonban ahogy megpróbálta bevenni az oda bevezető balkanyart, a pályáénál sokkal vizesebb aszfalton megcsúszott a teljesen simára kopott gumikon, és elásta a McLarent a kavicságyban.

„Ez volt egész szezonban az első hibám. A bokszutcában ilyen hibát elkövetni nem sűrűn fordul elő velem" – vállalta magára a felelősséget Hamilton a verseny után, sokan azonban a McLarent okolták, amiért nem hívta be versenyzőjét körökkel azelőtt. A csapat és pilóta közös bakija végül sorsdöntőnek bizonyult, Hamilton hiába utazott pontelőnnyel Brazíliába, rakoncátlankodó McLarenjének és Räikkönen győzelmének köszönhetően a finn pilótáé lett a világbajnoki cím.

A McLarenen vászonig koptak a gumik, nem csoda, hogy Hamilton a kavicságyban kötött kiForrás: Getty Images/2007 Getty Images/Clive Mason

Persze nem mindig jár ennyire komoly következményekkel egy hiba, de nem is kell győzelmet vagy világbajnoki címet elbukni ahhoz, hogy rövid időre igazi lúzernek tűnjön valaki. Mint minden autóversenyzőnek, a spanyol Adrián Camposnak is az volt az álma, hogy bejusson a Forma-1-be. Ez inkább családja anyagi támogatásának, mintsem saját tehetségének köszönhetően végül 1987-ben sikerült neki, de rögtön az első versenyén bizonyította, hogy nem ő a legélesebb kés a fiókban. A 16. helyre kvalifikálta magát a Minardival, a felvezető körre azonban nem indult el időben, mert elfelejtette betenni a rádiót is tartalmazó füldugóit.

Miután pótolta a hiányosságot, a mezőny után eredt, és visszavette a 16. pozíciót. Na, pont ezt nem szabadott volna megtennie, a szabályok szerint ugyanis csak az utolsó helyről indulhatott volna el. Három kör után diszkvalifikálták.

Egy évvel később, az 1988-as Portugál Nagydíjon Gerhard Bergert is fel lehetett volna terjeszteni a hónap balféke címre. Jó azért ne legyünk túl szigorúak az akkor éppen a Ferrarinál versenyző osztrákkal, nem ő volt ugyanis az első, és nem is az utolsó, aki rossz gombot nyomott meg a verseny hevében. A harmadik helyen haladt és éppen Ivan Capellit ostromolta nagy erőkkel, amikor a 36. körben váratlanul kicsúszott a hármas kanyarban, autója pedig megrekedt a kavicságyban. Utólag kiderült, hogy

Berger véletlenül aktiválta a pilótafülkében elhelyezett tűzoltókészüléket, a kiszóródó, -80 Celsius-fokos szén-dioxid pedig lefagyasztotta a lábát.

Ezt még kibírta, nemsokára azonban a keletkezett szénsavhó elkezdett olvadni, csúszossá téve a fékpedált, amiről Berger lába le is csúszott a hármas kanyar féktávján, véget vetve dobogós esélyeinek.

Bergernek a tűzöltókészülékkel gyűlt meg a bajaForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Noha nem igazán számít kiesésnek – hiszen olyasmit csak akkor tud valaki elszenvedni, ha előtte elindult a versenyen – mindenképpen az összeállításba kívánkozik Jacques Laffite 1975-ös USA Nagydíj előtti produkciója. A mai Williams-istálló elődje, a Frank Williams Racing Cars színeiben versenyző francia a 21. helyre kvalifikálta magát Watkins Glenben, a szezon 14. versenyén, de elrajtolni már nem tudott az 59 körre. Hogy miért? Azért, mert tisztítószert csöpögtetett a szemébe. Még mielőtt azt hinnénk, hogy a második Forma-1-es szezonját taposó gall teljesen megőrült, íme a magyarázat: mivel kontaktlencsét viselt, a rajtrácson általában annak folyadékát csöpögtette a szemébe, hogy az lehetőleg ne száradjon ki a verseny végéig. Csakhogy egy másik tevékenységet is végzett a rajt előtt: a sisakrostélyát tisztította igencsak erős tisztítófolyadék segítségével. Nem tudni miért, aznap valahogy összekeverte a kettőt... Nem csoda, hogy nem akart hinni a szemének, hiszen semmit sem látott, így a versenytől is kénytelen volt visszalépni. Ha mindez nem lett volna elég Frank Williamsnek, Lella Lombardival a volánnál a másik autója sem tudott elrajtolni váltógondok miatt.

Van, amikor az ember csak széttárja a kezét

Eddig olyan eseteket elevenítettünk fel, amelyekben – habár néha enyhítő körülmények mellett – jól meghatározható volt, hogy ki hibázott. A végére hagytunk pár olyat, amelyeknél nem sok értelme van felelőst keresni, mert olyan valószínűtlenül kicsi volt az esélye annak, hogy megtörténnek, hogy vélhetően senki még csak nem is gondolt rájuk. Ugorjunk is mindjárt vissza 31 évet, és kezdjük a sort az 1989-es Kanadai Nagydíjjal. A verseny délelőttjén heves esőzés volt a Circuit Gilles Villeneuve-ön, a rajt előtt azonban elállt. Az első startot a lefulladó Berger miatt vissza kellett lőni, majd mire másodjára is nekiindultak a felvezetőkörnek a pilóták, a pálya egyes részein már teljesen száraz volt az ideális ív, míg máshol jókora tócsákban állt a víz.

A felvezető kör végén hárman, a Ferrarinál versenyző Nigell Mansell, a Benetton színeiben induló Alessandro Nannini, valamint a Minardit terelegtő Luis Pérez-Sala úgy gondolták, hogy kockáztatnak, és a rajtrács helyett a bokszba hajtottak száraz pályára alkalmas gumikért. Miután megkapták a slick abroncsokat, Mansell és Nannini fogta magát, kihajtott a bokszutcából, és megkezdte a Berger korábbi malőrje miatt 70-ről 69 körösre csökkentett versenytávot.

Ezzel csak egy gond volt: a mezőny többi része még a rajtrácson állt.

A malőr a televíziós rendezőnek sem tűnt fel, a két autót mindössze egy pillanatra lehetett észrevenni, ahogy átsuhannak a rajtlámpák kialvására váró mezőnyt szemből mutató kamera képén. Később még láthattuk a két renitenst egyszer-egyszer bevillani a közvetítésbe, ahogy az élen haladó két McLaren kezdte őket utolérni, rövidesen azonban mindkettejüket fekete zászlóval kiintették és kizárták a versenyből.

Mansell kihajt a bokszból, miközben a többiek még a rajtlámpákra várnakForrás: F1 TV

Minderről a legkevésbé a két pilóta tehetett, akkoriban ugyanis még nem volt lámpa a bokszkijáratban, így sem piros jelzés, sem pályabíró nem akadályozta meg őket abban, hogy teljes sebességgel (bokszutcai sebességkorlátozás sem volt) kirongyoljanak az aszfaltcsíkra abban a tudatban, hogy időközben elkezdődött a verseny. Emellett a csapat sem szólt a fülükre, hogy ne siessenek annyira.

Még a csapat figyelmeztetése is hiábavaló lett volna hat évvel később, az 1995-ös Olasz Nagydíjon ahhoz, hogy Ferrari-győzelem szülessen. Már maga a verseny sem mindennapi jelenetsorral kezdődött, a pole pozíciót megszerző David Coulthard megpördült a felvezető körben, és a bokszba hajtva feladta a futamot, az első körben történt balesetek miatt azonban új rajtot rendeltek el, így a skót végül az első helyről vághatott neki a száguldásnak.

A kavarodás a továbbiakban is folytatódott, Coulthard – noha megtartotta a rajt után az első helyet – nem sokáig vezetett, műszaki hiba miatt ismét megpördült és kiesett. Az első helyet a tifosi nagy örömére Berger örökölte meg a Ferrarival, mögötte Schumacher és Hill következett. A 24. körben azonban a világbajnoki címre hajtó kettős is feladta a versenyt, miután a Williams pilótája nekiment Schumachernek, így Alesi jött fel a második helyre. Kettős Ferrari-elsőség az Olasz Nagydíjon, ez a Ferrari azokban az években nyújtott gyenge teljesítményét alapul véve szinte szürreális volt. Azelőtt legutóbb 1988-ban fordult elő hazai pályán a vörösökkel, hogy kettős győzelmet arattak, jóllehet, akkor is irdatlan szerencse kellett hozzá.

Na de akiben már a hét évvel azelőtti Berger-Alboreto kettős diadalmenete kezdett felsejleni, azt hamar visszarántotta a valóságba az Alesi autójának hátsó szárnyára szerelt fedélzeti kamera, amely a 33. körben, a Roggia-sikán előtt levált a helyéről, és telibe találta a francia mögött 300 km/h körüli tempóval érkező Berger autójának bal első felfüggesztését, amitől az abban a pillanatban eltört. Szerencsére az osztrák le tudott lassítani, hogy aztán a sikán után félreállva feladja a versenyt, és első csalódottsága után hálát adjon a sorsnak, amiért a kamera csak a felfüggesztést, és nem a fejét találta telibe.

Hogy teljes legyen a Ferrari aznapi kudarca, az ezután hosszú körökön át a biztos győzelem felé robogó Alesi sem jutott el a célig, utolsó vörös színekben teljesített Olasz Nagydíját nyolc körrel a vége előtt, műszaki hiba miatt volt kénytelen feladni.

A leszakadó fedélzeti kamera telibe találja Berger felfüggesztését

Az 1995-ös szezon remekül szemléltette egyébként azt is, hogy nem csak az autó, valamelyik csapattag, vagy a pilóta hibája foszthat meg valakit a jó eredménytől. Az egykor szebb napokat látott Tyrell-istálló az idénnyitó Brazil Nagydíjon ugyanis potenciális dobogós helyezéstől esett el egy overál miatt. Miután egy héttel az évad első futama előtt megtudta, hogy ő lesz a csapat egyik versenyzője, a finn Mika Salo szenzációs futamot teljesített, a 12. helyről rajtolva már a harmadik pozícióban haladt nyakán honfitársával, a mclarenes Mika Häkkinennel, amikor a 39. körben egyszer csak megpördült, azzal pedig annyi is volt a dobogós esélyeknek. Végül két kör hátrányban, hetedikként intették el.

Mint utólag kiderült, már jóval a megforgás előtt görcsben, gyakorlatilag fél kézzel vezetett. Az ok a már említett versenyzői overál. Mike Gascoyne, a Tyrell akkori helyettes technikai igazgatója a Twitteren idézte fel, hogy

a ruha vállvarrása volt a ludas, az okozta a görcsöt Salo karjában.

Már sosem derül ki, hogy anélkül meglett volna-e a dobogó, de mivel az autó végigbírta a futamot, egy erős pontszerző helyezés mindenképpen kinézett a finnek.

Akárcsak Mark Webbernek a 2008-as Szingapúri Nagydíjon. Az ausztrál pilóta második idényét töltötte a Sebastian Vettel nevével fémjelzett sikerkorszak alapköveit éppen lerakó Red Bullnál, amelyet akkoriban még elkerültek a győzelmek. A kaotikus éjszakai versenyen az első Safety Car-fázis során bemutatott remek taktikai húzásnak köszönhetően azonban Webber előtt megnyílt az esély, hogy elcsípje a dobogót. A reményei azonban a 30. körben szertefoszlottak; váltóhiba. Ebben még nincs semmi szokatlan, miután azonban a Red Bull megvizsgálta a váltót, nem mindennapi következtetésre jutott.

Webber egyszerűen rosszkor volt rossz helyenForrás: Getty Images/2008 Getty Images/Clive Mason

A szerkezet akkor ment tönkre, amikor a 13-as kanyarban ötödikből egyből hetedik fokozatba akart kapcsolni. Elemezve a váltó szoftverét, a Red Bull nem talált hibát, viszont észrevette, hogy egy adott pillanatban elektromos túlfeszültség lépett fel, és ez okozta a problémát. Miután a pénteki szabadedzésen a pálya ugyanazon pontján ugyanez történt a Toro Rossóban versenyző Sébastien Bourdais-vel, a Red Bull összerakta a képet. Abban a bizonyos kanyarban villamosvonal húzódik a pálya alatt, Webber pedig pont abban a pillanatban haladt át fölötte, amikor a villamos is arra járt, és a sztatikus töltés keresztülment az aszfalton. Ha van pech... A következő évtől kezdve a Szingapúri Nagydíjon már minden csapat fémlemezt helyezett a váltó alá, hogy ilyesmi többet senkivel se fordulhasson elő. Webberen ez azonban már mit sem segített.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK