Társoldalunk:

Rosberg fertőzötten nyert, Hunttal a libamáj bánt el

2020.05.25. 09:32

A vírusok és betegségek a Forma-1-es pilótákat is utolérik, nem ritkán a versenyek idején. Ki tanácsolta a gyomorrontásos Villeneuve-nek, hogy vezessen pezsgősdugóval a fenekében? Betegen melyik világbajnok aratta első győzelmét egy átvirrasztott éjszaka után, és melyikre hitték azt, hogy berúgott?

A Forma-1-es versenyzők is emberek – örülnek a hétköznapi apróságoknak, szomorúak a szakítástól, néha felöntenek a garatra és tombolnak. És mivel a vírusok nem válogatnak, időnként ők is megfertőződnek, akár versenyhétvége folyamán. A legtöbb esetben viszont, felelőtlenül vagy hősiesen, nem mennek táppénzre, hanem legyengült állapotban csatába mennek.

Emlékeink szerint utoljára Felipe Massa hagyott ki versenyt rosszullét (fülgyulladás) miatt, a 2017-es hungaroringit, előtte Timo Glock (ételmérgezés) a 2012-es valenciait.

Kisebb-nagyobb bajok viszonylag gyakran akadályozzák a sztárokat. Friss példa, hogy tavaly a Mercedes mindkét pilótájának volt egy-egy versenye, amin nem teljesen egészségesen indult, Lewis Hamilton Németországban, Valtteri Bottas Abu-Dzabiban vezetett így. 1995-ben Damon Hill Kanadában úgy érezte, a hotel légkondija miatt fázott meg kicsit, míg csapattársát, David Coulthardot mandulagyulladás kínozta több héten keresztül.  

Riccardo Patrese 1984-ben. Ő Dallasban nem betegséggel, hanem a hőséggel küzdöttForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Jenson Button a 2011-es Szingapúri Nagydíjat teljesítette betegen az ezüstéremhez vezető úton, Jackie Stewart 1972-ben gyomorfekéllyel küszködött, a műtét miatt egy versenyt ki is kellett hagynia.

Alain Prost az 1985-ös Ausztrál Nagydíjon volt formán kívül valamilyen nyavalyától olyannyira, hogy a sok megpördülése láttán egyesek azt hitték, ittasan vezetett.

Összegyűjtöttünk néhány további esetet, amikor valamilyen vírus vagy más betegség próbálta ledönteni az élmezőny tagjait a lábukról, de azok ellenálltak.

Álmatlan éjszaka után első győzelem

1970-ben Jochen Rindt úgy nyerte meg a pontversenyt, hogy halálos balesetet szenvedett szezon közben, vagyis posztumusz bajnok lett (az egyetlen a sportág történetében). A Lotus a későbbi kétszeres bajnokot, Emerson Fittipaldit léptette elő utódjának, aki élete negyedik F1-es futamára a 3. rajthelyre kvalifikálta magát az USA Nagydíj időmérőjén.

Emerson Fittipaldi a LotusbanForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

„Ez jó morális löketet adott a csapatnak – mondta az életrajzi könyvében. – Csakhogy aznap este lebetegedtem, magas lázam lett. Korán lefeküdtem, de nem tudtam aludni, ezért orvost hívtam. Adott gyógyszert, mégsem aludtam szemhunyásnyit sem, reggel ideges és levert voltam. A rajttól viszont helyrejöttek a dolgok."

Először csak a dobogós eredmény tűnt megfoghatónak, de egyik riválisa kiesett, a másiknak meg tankolnia kellett nem sokkal a cél előtt, így Fittipaldi ölébe hullott a győzelem, és a vele járó pénzdíj. „Másnap életemben először elutaztam New Yorkba, ünnepelni. Bejelentkeztem a szállodába, és amikor a recepciós ellenőrizte az adatokat az útlevelemben, kiszúrta a New York Times hátoldalán a szalagcímet, hogy »Fittipaldi nyerte az 50 ezer dolláros versenyt«" – mesélte.

„Visszakérdezett, hogy ez én vagyok-e. Válaszoltam, hogy igen. Mohó tekintettel rápillantott a pénztárcámra, és az a gyanúm támadt, hogy azt hiszi, abban tartom az összeget, pedig természetesen nem így volt. Éjszakára betámasztottam egy széket a szobám kilincse alá, nehogy megpróbáljon betörni és kifosztani. Szerencsére nem történt meg!"

Fittipaldi később a legfiatalabb világbajnok lett, és aki utána megdöntötte a rekordját, szintén beteg volt az első pole pozíciója, illetve dobogós eredménye megszerzésekor. Az illető Fernando Alonso, aki 2003-ban Malajziában lett lázas.

Alonso rövid ideig még élvezhette az 1. helyet a pole utánForrás: AFP/Jimin Lai

Ha valahol, ez különösen rossz bárkinek itt, hiszen a nagy páratartalom és a hőség alapból kizsigereli a pilótákat és próbára teszi az edzettségüket. Alonso ennek dacára kibírta a megpróbáltatásokat, és az élről indulva a 3. helyen futott be. A táv teljesítését nem az állapota, hanem egy váltóhiba fenyegette leginkább. Hasonló körülmények között nyerte meg az 1983-as Monacói Nagydíjat Keke Rosberg.

A címvédő egy ideje lázasan tért nyugovóra esténként, s mint utóbb kiderült, az ismeretlen eredetű fáradtságot hepatitisz okozta. A futamon azonban kitartott a koncentrációja, és egy jó döntés, a vizes aszfalton száraz pályás gumin rajtolás aranyat ért a gyengébb autóval.

Keke Rosberg az 1983-as Monacói NagydíjonForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Még az sem siklatta ki, hogy kisebesedett a keze. „Elképesztő vibrációt okoztak az első kerekek, amitől nagyon nehéz volt fogni a kormányt – emlékezett vissza. – Erről a futamról mindig a hólyagos tenyerem jut eszembe. Az első hólyagok eltűntek, de a következő bőrrétegen újabbak alakultak ki. A futam végére szó szerint a nyers hús látszott a tenyeremen."

„Képzeljék, ma mi lenne: a célba érés után a paddockban az orvosok azonnal vizsgálni kezdenék a pilótát. Hogy velem mi volt?"
Az első járattal Ibizára repültem, a tengerbe merítettem a kezem, és rendeltem egy sört.„Egy orvos sem vizsgált meg, a sós tengervíz hamar begyógyította a sebet."

Argentínában szerencsét hozott a gyomorrontás

Az Európától távoli konyha többször okozott gyötrelmes napokat a versenyzőknek. A Dél-Amerikában bekövetkezett gyomorrontásokra az angol szaksajtó a „Montezuma bosszúja" kifejezést használja, és az egyik legnagyobb hatású, 1986-ban történt.

Nigel Mansell egy győzelemmel világbajnok lehetett volna a már a szezonzáró előtt, de a szombaton benyelt vírus csúnyán keresztbe tett neki,elrontotta a rajtot, szenvedett a gumikkal, és csak ötödikként futott be, ennél rosszabb pozícióban egyszer sem ért célba abban az évben. A vb-cím sem jött össze neki, csak 1992-ben.

Mansell nem volt csúcsformában 1986 utolsó előtti versenyén, végül elvesztette a vb-címetForrás: Getty Images/Mike Powell

Jobban jött ki a hastáji nehézségekből a Williams következő két világbajnoka, Argentínában mindketten nyertek ilyen állapotban. Damon Hillnek 1996-ban kellett sok kétbetűs kitérőt tenni a nagydíj hétvégéjén. „Két napig képtelen voltam enni, mert amit elfogyasztottam, nagyon gyorsan ki is jött! Örültem, hogy a versenyt tünetmentesen teljesítettem" – mondta.

Simán nyert Jacques Villeneuve előtt, aki egy év múlva átvette tőle az 1. helyet. Ami mellé a gyomorrontás is járt. „A halálomon vagyok" – mondta állítólag a kanadai, egy kicsit lerobbanó férfihoz illő módon. „Elkaptam a szálloda előterében egy rövid szóváltásra. Tényleg gyors volt, és hirtelen félbeszakadt a beszélgetés.

Megerősíthetem, hogy nem csak négy keréken, két lábon is ő a leggyorsabb– mesélte a brit közvetítés stúdiójában az egyik szakértő a futam előtt.

Villeneuve és Irvine gratulál egymásnak a nagy küzdelem utánForrás: Getty Images/Michael Cooper

Villeneuve vasárnap délelőtt kereste fel a Forma-1 hivatalos orvosát, Sid Watkinst. A professzor ellátta a megfelelő készítményekkel, és vészmegoldásként egy tréfás elemet is felírt receptre: pezsgősdugót (egy bizonyos testnyílásba helyezve).

A Williams pilótája a melegben a hepehupás pályán győzelmet aratott, ami kezdetben sima ügynek látszott, de a hajrában felzárkózó ferraris Eddie Irvine támadása miatt maximális koncentrációra volt szüksége.

Nem hőségben, hanem reménytelenül zuhogó esőben kellett pályán tartania az autót Mark Webbernek a 2007-es Japán Nagydíjon, miközben háborgott a gyomra. „Fel kell adnom... Hányok... Bemegyek, nem tudok vezetni" – mondta, miközben a mondat pontozott részein váratlan kiadással szembesült. A kavalkádban a 2. helyre navigálta az akkoriban nem kiemelkedő Red Bullt, de a történetnek nem lett szép befejezése: a biztonsági autó mögött a figyelmetlen Sebastian Vettel kiütötte. Akit Webber legszívesebben felpofozott volna már ekkor, ha nem ennyire fiatal.

Persze előfordult, hogy nem a higiénia hiánya, hanem a mohóság hozott nehéz helyzetbe egy sztárt a versenyre: egy veterán újságíró, Alan Henry szerint az 1976-os Francia Nagydíjon James Hunt majdnem kidobta a taccsot, miután telizabálta magát libamájjal az egyik esti fogadáson.

A felelevenített sztorik közös jellemzője, hogy betegségeknek nem lettek következményei versenyzőre az aktív pályafutásuk alatt. Egy tragikus eset viszont történt: az egyszeres nagydíjgyőztes svéd Gunnar Nilssont elragadta a daganat; a kór hatásai a második F1-ben töltött évében már jelentkeztek rajta. Róla korábban külön cikkben is megemlékeztünk.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK