Senna örökké emlékezetes diadalra vezette a gyenge McLarent

A kényszerszünet alatt sem maradnak Forma-1-es közvetítés nélkül a rajongók: az M4 Sport élőben kommentált közvetítéssel leadja több klasszikus verseny teljes felvételét a kimaradó futamok idősávjában. Az első Vietnami Nagydíj helyett az 1993-as Európa Nagydíj az első a sorban.

Alain Prost és a Williams Renault erőfölénye nem mutatkozott meg a táblázaton az 1993-as idény kezdetén, két futam után ugyanis nem ő, hanem állandó riválisa, az akkori másik háromszoros bajnok, Ayrton Senna állt a legtöbb ponttal. Pedig a brazilt annyira elbizonytalanította a McLaren motorhelyzete, hogy

Ennek hátterében az állt, hogy a Honda az előző év végén kiszállt a Forma-1-ből és a McLarennek más beszállítót kellett találnia. Ez a Cosworth lett, de a kapott erőforrás lényegesen gyengébb volt, mint a Renault-é, ráadásul a legfejlettebb változatra sokáig a Benetton volt jogosult, azt más istálló nem kaphatta meg.

Ekkor élték virágkorukat a vezetési segédeszközök – kipörgésgátló, ABS, aktív futómű –, melyek fejlesztésében a Williams járt az élen. (Az aktív futómű alapjait lerakó különc mérnök portréját itt olvashatja.) Az egy évvel korábban visszavonult Nigel Mansell azt mondta, az 1993-as autójukkal egy kiskutya is képes lenne mindegyik versenyt megnyerni.

Prost nagy előnnyel nyert Senna előtt Dél-Afrikában, de Brazíliában kicsúszott az esőben, ott a hazaiak bálványa győzött. A harmadik állomás az angliai Donington volt. Nem véletlen, hogy az autósportban kevésbé jártasak számára ismeretlenül cseng ez a pályanév, hiszen sem előtte, sem utána nem fogadta a bajnokságot, bár 2010 környékén úgy nézett ki, átveszi Silverstone helyét.

Dombok között hullámzó, rövid pályáról van szó, az elején élvezetes gyors kanyarokkal, a végén lassabbakkal. „Kellemes emlékeim vannak róla – mondta Senna. – Más sorozatokban, a Formula Fordban, az FF2000-ben, az F3-ban versenyeztem és nyertem itt néhányszor."

Pénteken a vizes aszfalton Senna volt a leggyorsabb; Prost alig látott, 250 km/h-nál csak kereste a tájékozódási pontokat a féktávokhoz. Szombaton, szép időben aztán helyreállt a rend, az igen rövid (70 másodperces) kör ellenére a Williams pilótái hatalmas fölénnyel foglalták el az első két helyet a rajtrácson, a több mint 1 másodperces lemaradást összeszedő Sennát a fiatal Michael Schumacher is megelőzte a Benettonnal.

Az előrejelzések esőt vártak a futamra, ami annak rendje és módja szerint meg is érkezett. Prost viszont aggódhatott, mert Senna az 1984-es debütálásától az 1993-as doningtoni versenyig 15 esős futamból 9-et megnyert, sőt, néhány szerencsétlen tényező (korai kockás zászló, motorhiba a cél előtt, ütközés egy lekörözöttel) nélkül még jobb is lehetett volna a mérlege.

Legendás első kör és taktikus győzelem

Donington pályájának neve az autósportban kevésbé jártasak számára ismeretlenül csenghet, hiszen 1993 kivételével egyszer sem rendezett Forma-1-es versenyt. Mégis beírta magát a történelemkönyvbe, hiszen ez az alkalom örök klasszikussá vált attól, hogy Ayrton Senna az esőben parádés győzelmet aratott a leszállóágban lévő McLarennel, leckét adva a kasztni- és motorfölényben lévő Williamsnek.

A futamról szóló tömör elbeszélések és a végeredmény alapján a köztudatban úgy él a verseny, hogy Ayrton Senna leigázta a mezőnyt, holott ez nem teljesen így volt, pontosabban nem végig: féltávnál például Prost úgy állt az élen, hogy mindketten ugyanannyiszor jártak kerékcserén.

A rajtnál Senna gyengén indult, ennek dacára minden idők talán legjobb nyitó körét tette le az asztalra: a vizes aszfalton lehagyta őt Karl Wendlinger, de Schumacher elé be tudott szúrni az első kanyarnál, és a következő gyors íven a Saubert is megkerülte. A következő féktávon Hillt, majd a kör vége előtt Prostot szintén levadászta, és

Csakhogy innentől nem az történt, mint korábban oly sokszor, hogy a brazil más dimenzióban vezetett és üldözői csak a célban találkoztak vele legközelebb. A száradó aszfalton Prost és Hill kicsit közelebb zárkózott hozzá, és a 18. körben Senna elérkezettnek látta az időt a száraz pályás gumikhoz.

Prost követte, de három kör múlva visszaváltott esőgumikra. Döntését nem lehetett hibásnak nevezni, hiszen Schumacher pont elásta magát a kavicságyban, és a 28. körben Senna is újabb kerékcserére szánta rá magát az újra megérkező esőben. A brazil előnye 15 másodperc volt, de rohamosan csökkeni kezdett, talán azért, mert Prost abroncsai már jobban bemelegedtek.

A következő lépést a williamses tette meg: a 33. körben meglátogatta a bokszutcát, ismét slick gumikat vételezett, és az élre került, miután Senna is átesett ezen, a McLaren kerékcseréje ugyanis elhúzódott.

A sors később kiegyenlítette a számlát, sőt, Prostnak vitt be egy gyomrost, bár a küzdelem hamarabb eldőlt: a francia győzelmi esélyei elszálltak, amikor a 38. fordulóban újfent az esőgumikra szavazott. Az élbolyból Senna kivételével mindenki így tett, ám kiderült, hogy a brazil olvasta a legjobban a felhőket, pár kör múlva már ő diktálta a legjobb tempót, Prost az esőgumin csak három körön át közeledett hozzá egy kicsit.

A jó szimat segítette? A bátorság, hogy pazar képességeinek hála a csúszósabb felületen jobban képes egyensúlyozni? Vagy pusztán szerencséje volt, hogy nem nyíltak meg hosszabban az égi csapok? Bármelyiket gondoljuk, a legelső kör mellett gyakorlatilag az ebben a háromban mutatott zsenialitás jelentette a sikerét. Hillre például két kör alatt 6 másodpercet vert, mielőtt a brit bemenekült esőgumiért.

„Óriási erőfeszítést igényelt slick gumin vezetni a nedves aszfalton, mert nem éreztem rendesen az autót – nyilatkozta Senna.

Hozzá kell tenni, a mezőny hátsó régióiban szintén akadtak, akik pályán maradtak a slickeken, például Johnny Herbert és Derek Warwick. Mindketten célba értek úgy, hogy mindössze egyszer, a táv elején jártak a depóban. „Azt éreztem a legjobbnak, ha nem megyek ki és óvatosan vezetek, amennyire csak lehet – magyarázta Herbert. – Nem akartam kockáztatni és időt veszteni kerékcserékkel, miután a száraz pályás gumira váltottam. Amíg nem vált teljesen nedvessé az aszfalt, nem sok különbség volt köztük és az esőgumik között."

Hamarosan kénytelen volt visszaváltani száraz pályás gumira, de ekkor lefulladt, több mint fél percet bukott, majd az ellátmányt rövidesen dobhatta a kukába defekt miatt.

Azt mondta, emellett a rajttól fogva dadogott a váltója. „Amikor beraktam valamelyik fokozatba, nem vette be rögtön, a kerekek pedig blokkoltak – magyarázta, hozzátéve, hogy így nem tudott későn fékezni a kanyaroknál. – Száraz pályás gumira válta teljesen vezethetetlenné vált a kocsi. Később fékeztem és gyorsabban váltottam, mégsem kapcsoltak a fokozatok. Ráadásul a guminyomás sem stimmelt és az is rossz döntés volt, hogy laposabbra vettük a szárnyat." Senna erre csak annyit reagált, hogy „talán autót kellett volna cserélnünk..."

A brazil több mint egy körös előnyre tett szert, és még az is belefért neki, hogy egy alkalommal feleslegesen áthajtson a bokszutcán, miután a McLaren nem készült fel a fogadására. „Fogalmam sincs, hányszor álltunk ki a bokszba, szerintem ez biztos rekord volt" – mondta a leintés után. Nem tévedett, a mezőny tagjai több mint 60 alkalommal vizitáltak a szerelőknél. Ebből Prosthoz 7, Sennához 5 fűződött.

Érdekesség, hogy a vonalvezetés sajátossága és a sebességkorlátozás korabeli hiánya miatt a leggyorsabb kört Senna a bokszutcába betérve futotta meg – pont természetesen nem járt érte.

A kavarodás egy újoncot, a 12. helyről rajtoló Rubens Barrichellót is helyzetbe hozta egy látványos eredményre, aki a táv felét követően a Williamsekkel meccselt a dobogóért. A meglepetés elmaradt, mert néhány körrel a cél előtt kiesett a Jordan kiürülő tankja miatt.

Később kiderült, hogy nem a rossz kalkuláció, hanem egy beállítási hiba fosztotta meg a dobogótól. A benzinfogyasztását az növelte meg, hogy

a gyújtást nem hangolták össze az üzemanyag-ellátással, utóbbi aránytalanul megnőtt.

A 25 elrajtoló pilótából 10-en értek célba, de a radírozásban a körülményeknek meglepően csekély volt a szerepe, a kiesések többségét technikai zűr okozta.

Kétségtelenül ez volt Senna egyik leghíresebb győzelme, de mennyire kiemelkedő a többi esőben aratotthoz képest? Nem csorbítani akarjuk az érdemeit, de kicsit valóban a szerencse is mellé szegődött, és 1993-ban könnyebben pályán tarthatta a kipörgésgátlóval, aktív futóművel felszerelt autóját, mint a korábbiakat hasonló segédeszközök nélkül. Az igazi bravúr inkább az volt tőle, hogy a McLaren autója abban az évben a Williamsén kívül talán a Benettonénál is gyengébb volt, és így nyert.

1993 elején még nem lehetett tudni, de ez volt utolsó év, amikor Prost és Senna összecsapott a világbajnoki címért. A francia pilóta végül formába lendült, a nyáron már jelentős előnnyel vezette a bajnokságot, és meg is nyerte, majd visszavonult.