Az előszezoni tesztelés végén az FIA kiadott egy közleményt, miszerint megegyezett a Ferrarival a maranellóiak tavaly használt motorjával kapcsolatban. Azok az istállók, amelyek nem az olaszok erőforrását használják, tiltakoztak a megállapodás ellen, aminek következtében hatalmas botrány kezdett kialakulni.
Ennek egyik fejezetét láthattuk volna Ausztráliában, ám a koronavírus a futam mellett ezt is elsodorta, és bár azóta vannak új fejlemények, az ügy sokkal kevesebb figyelmet kap. Ez azonban nem akadályoz meg minket abban, hogy ennek kapcsán összeszedjük a Forma-1 történetének legnagyobb technikai botrányait.
Természetesen már évtizedekkel ezelőtt akadtak csapatok, amelyek megpróbálták kijátszani a szabályokat, és ha nem is minden trükközésre derült fény, azért akadt néhány, amiből később hatalmas balhé kerekedett. Persze, ettől még előfordult, hogy az érintett csapat olcsón megúszta az ügyet, de az FIA és a sportfelügyelők olykor kegyetlenül lesújtottak a szabályokat áthágó istállókra.
Cikkünk apropója a Ferrari 2019-es motorja körül kialakult botrány. Az egész a tavalyi USA Nagydíj előtt kezdődött, amikor a Red Bull kérésére az FIA technikai állásfoglalást adott ki az üzemanyag-átfolyással kapcsolatos szabályokról. Azon a hétvégén a maranellóiak hirtelen elvesztették az egyenesekben tapasztalható fölényüket, amit Mattia Binotto csapatfőnök az eltérő beállításokkal magyarázott, mások viszont úgy vélték, a direktívának köszönhetően a Ferrari visszariadt a trükközéstől.
Nem sokkal később a Nemzetközi Automobil Szövetség lefoglalta egy Ferrari, egy másik, szintén Ferrari-motort használó autó, illetve egy más erőforrással felszerelt kocsi üzemanyagrendszerét.
A háttérben megkezdődött a vizsgálat, ám erről csak utólag lehetett hallani, amikor a tesztek utolsó napján robbant a bomba.
Az FIA ugyanis kiadott egy közleményt, miszerint titkos alkut kötött a Ferrarival. Ezzel gyakorlatilag elismerte, hogy az olaszok csaltak, de annak érdekében, hogy ne ártsanak sokat a sportág megítélésének, csak közvetett módon büntették a csapatot.
A riválisok viszont ebbe nem nyugodtak bele, kezdetben mind a hét, nem a Ferrari erőforrását használó csapat tiltakozott, később a Mercedes kihátrált a szövetségből. Mindenesetre valószínű, hogy az ügy nincs lezárva, és könnyen lehet, hogy végül civil bíróság fog igazságot tenni.
Nem ez az első alkalom, hogy a Ferrari autója körül hatalmas botrány alakult ki. Az 1999-es szezon utolsó előtti versenyén a maranellóiak kettős győzelmet arattak Malajziában,
a végeredmény viszont napok után vált hivatalossá, miután Eddie Irvine-t és Michael Schumachert először kizárták a versenyből.
Ennek oka, hogy az ellenőrzés során kiderült, a két Ferrari oldalsó légterelői 100 milliméterrel keskenyebbek a megengedettnél. A döntés egyúttal azt is jelentette, hogy Mika Häkkinen és a McLaren is megnyerte a világbajnoki címet.
Ross Brawn, a Ferrari akkori technikai igazgatója azonnal elismerte, hogy az alkatrész valóban nem felelt meg az előírásoknak, azonban a maranellóiak később mégis fellebbeztek. Indoklásuk szerint a szabálytalansággal semmilyen előnyt nem szereztek. Bernie Ecclestone szintén kiállt a Ferrari mellett, mondván, a kizárás rosszat tesz a sportnak, és a szurkolók egyébként is szeretnének egy mindent eldöntő futamot.
Az FIA végül visszavonta az ítéletet, ami azt jelentette, hogy Irvine és a Ferrari is 4 pontos előnnyel utazhatott Szuzukába. Häkkinen győzelmével az egyéni pontversenyt elvesztették, de a konstruktőri bajnokságot 16 év után sikerült megnyerniük.
Ugyan most a Ferrarit vádolják csalással, de az F1 történetében messze nem az olasz istálló az egyetlen, amely megpróbálta kijátszani a szabályokat, illetve az FIA-t. Sőt, többször előfordult, hogy a maranellóiak riválisai próbáltak trükközni, és olykor pórul is jártak.
Az 1997-es (Nürburgringen rendezett) Luxemburgi Nagydíj katasztrofálisan alakult a McLaren számára. Előbb David Coulthard a 2., majd egy körrel később Häkkinen az 1. helyről kényszerült feladni a versenyt.
Mindkét pilóta motorja a célegyenesben mondta fel a szolgálatot, aminek később óriási jelentősége volt.
Egy szemfüles fotós, Darren Heath ugyanis pont olyan szögben tudta lefényképezni a finn versenyző autóját, hogy jól látszottak a pedálok. A probléma pedig annyi volt, hogy a McLarenben nem kettő, hanem három volt belőlük.
A korábbi futamokon már sokaknak feltűnt, hogy a wokingiak autóin a hátsó fékek a kanyarok közepén vagy a kigyorsításkor is izzanak, amikor a pilóták elméletileg nem fékeznek. A jelenség magyarázatára novemberben, az ominózus fotók megjelenésekor derült fény, ugyanis a harmadik pedál a hátsó fékek egyikét volt hivatott működtetni. A rendszerrel jelentősen lehetett csökkenteni az autó alulkormányzottságán.
Kezdetben minden hétvége előtt, az adott pályától függően döntötték el, hogy a plusz fék melyik kerékhez kerüljön, később viszont már a kormányon lehetett beállítani, hogy éppen melyiket akarják működtetni.
A trükk minden akkori szabálynak megfelelt, így a büntetés nem jöhetett szóba.
1998 elejére azonban a McLaren világbajnoki címre esélyes autóvá vált, így a rivális Ferrari mindent megtett, hogy betiltsák a trükköt. A maranellóiak arra hivatkoztak, hogy a plusz fékpedál elsősorban a kormányzást segíti. Végül sikerrel jártak, hiszen a második, brazíliai futamtól kezdve már nem engedélyezték a rendszer használatát. Más kérdés, hogy Häkkinen és a McLaren e nélkül is megnyerte a pontversenyt.
Öt évvel később viszont ténylegesen aranyat ért a Ferrari tiltakozása. A 2003-as szezon rendkívül szorosan és változatosan alakult. Schumacher az első három futamon még a dobogóra sem tudott felállni (igaz, a szezont az előző évi autó módosított változatával, az F2002-essel kezdte), de a következő ötből négyet megnyert.
Az Európa Nagydíjtól kezdve azonban egyre inkább úgy nézett ki, hogy a Michelin-gumik sokkal versenyképesebbek a Bridgestone által gyártott abroncsoknál, ami jelentősen megnövelte a Williams és a McLaren esélyeit.
A hungaroringi hétvége után Schumacher előnye mindössze 1 pont volt Juan Pablo Montoyával, és további 1 Kimi Räikkönennel szemben, ráadásul a német pilótát lekörözte a futamot Michelin gumikon megnyerő Fernando Alonso.
Az akkori szabályok kimondták, hogy az abroncsok nem léphetnek át egy bizonyos szélességet, de az FIA ezt csak a futam előtt ellenőrizte. A Bridgestone mérnökei rájöttek, hogy a rivális istállók autóján a verseny alatt megnövekszik a futófelület, amivel nagyobb tapadást érhetnek el. Ennek következtében a japánok a Ferrarival közösen óvást nyújtottak be.
A michelin-es csapatok ugyan nem kaptak utólagos büntetést, de azt sikerült elérni, hogy a szövetség kötelezte a francia gumigyártót, hogy alakítsa át az abroncsait. Ennek eredményeként a hátralévő három futamon kizárólag Ferrari-győzelem született, Schumacher pedig hatodszorra is világbajnok lett.
2007-ben minden idők talán legnagyobb F1-es botránya segítette a Ferrarit a konstruktőri világbajnoki címhez. Nyáron ugyanis fény derült arra, hogy Mike Coughlan, a McLaren főtervezője a Ferrarira vonatkozó bizalmas dokumentumokat vett át a maranellóiak csapatmenedzserétől, Nigel Stepney-től.
A wokingiak kezdetben azt bizonygatták, hogy nem használták fel a közel 800 oldalnyi információt, ám később olyan privát üzenetek jutottak az FIA birtokába, amelyekből kiderült, hogy ennek ellenkezője igaz. Az istállót végül 100 millió dollár befizetésére kötelezték, és kizárták a konstruktőri világbajnokság küzdelmeiből. A büntetés mértékét máig sokan vitatják, többek között Pedro de la Rosa, a csapat akkori tesztpilótája is.
Még mindig nem értem, miért büntettek meg 100 millió dollárra
– jelentette ki az F1 hivatalos podcastjában. – Versenyistállóként működtünk, és próbáltunk információhoz jutni a többiekről, ahogyan mindenki más is. A Ferrariról olyan értesüléseink voltak, amelyeket a mérnökök akár egy kávéautomatánál is megoszthatnak egymással. Azonban ennek hatására egyáltalán nem változtattunk a fejlesztési vagy a tesztprogramunkon.”
Fernando Alonso akkoriban éles csatát vívott csapattársával, az újonc Lewis Hamiltonnal szemben, és sokan úgy vélik, a spanyol versenyző juttatta el az üzeneteket az FIA-hoz, kvázi bosszút állva azért, hogy a brit pilótát nem állították be mögé. Honfitársa azonban megvédte a kétszeres világbajnokot.
Mindenki Fernandóra mutogatott egy olyan dolog miatt, amire semmilyen bizonyítékunk nincs, hogy ő tette
– emlékezett vissza. – Akár a Ferrari is tehette, akár bárki más [a csapatból], mert sokan voltak, akik olyasmit tudtak, mint például a Ferrari súlyeloszlása, vagy ilyesmi. Szóval igencsak igazságtalan Fernandót olyasmivel vádolni, amit nem gondolom, hogy ő tett volna.”
Bár a konstruktőri világbajnokságból kizárták a McLarent, pilótáik az egyéni pontversenyben folytathatták a küzdelmet.
Az összeesküvés-elméletek kedvelői azonban úgy gondolják, ez csak látszólag volt így, mivel a színfalak mögött arról is megegyeztek, hogy Alonso és Hamilton sem érhet fel a csúcsra. Mindenesetre tény, hogy a Brazil Nagydíjon Räikkönen elorozta előlük a címet, így a Ferrari a konstruktőri mellett az egyéni pontversenyt is megnyerte.
Cikkünk második oldalán többek között az autó súlyával történő trükközésről és a vb-címet érő, szabályokat feszegető megoldásokról olvashat, amelyek Michael Schumacher kezdeti sikereit is beárnyékolják.
