Társoldalunk:

Elmebetegnek tartották, majd 21 évig a Ferrari utolsó bajnoka lett

2020.01.29. 09:24

Pályafutása elején rengetegszer karambolozott, amivel több korábbi világbajnok ellenszenvét is kivívta. Később azonban lenyugodott, és ennek köszönhette, hogy 1979-ben megszerezte a Ferrari sokáig utolsó egyéni világbajnoki címét. 70 éves Jody Scheckter.

A mai napon ünnepli 70. születésnapját Jody Scheckter, a Forma-1 1979-es világbajnoka. A legtöbb embernek úgy maradt meg az emlékezetében, mint Michael Schumacher előtt az utolsó, aki a maranellóiak színeiben felért a csúcsra. Ehhez azonban jelentősen meg kellett változtatnia versenyzői stílusát, mivel karrierje elején számos alkalommal keveredett balesetbe.

Ezek közül a legemlékezetesebb az általa okozott silverstone-i tömegkarambol, amiben kilenc autó tört össze, és egy karrier is véget ért. A McLaren ideiglenesen partvonalon kívülre tette, mert nem akarták kockáztatni az eltiltást.

Scheckter 21 évig mondhatta magát a Ferrari utolsó világbajnokánakForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Később azonban lehiggadt, amiben minden bizonnyal egy tragédia is szerepet játszott. Mondhatni, világbajnoki címét korábbi önmaga ellen nyerte meg, hiszen csapattársa, Gilles Villenuve a rendkívül sok kockázatot vállaló vezetési stílusáról volt híres.

A csúcsra érés utáni évben Schekternek olyannyira nem ment, hogy egy negatív rekordot is felállított, majd a szezon végén vissza is vonult. Később az üzleti életben találta meg számítását: manapság egy környezettudatosan működő angliai farm tulajdonosa.

„Elmebeteg, nincs helye az F1-ben”

Scheckter a dél-afrikai East Londonban született, litván-zsidó származású szülők gyermekeként. Már gyerekkorában is érdekelték az autók, elmondása szerint sokkal szívesebben tartózkodott apja műhelyében, mint az iskolában.

1970-ben költözött Angliába, és a Formula Fordban, valamint a Forma-3-ban nyújtott teljesítménye olyannyira meggyőző volt, hogy a Surtees és a McLaren is megkereste.

Scheckter végül az utóbbit választotta, többek között azért, mert az egykori világbajnok csapatánál tartott a személyiségéből adódó konfliktusokból.

Mindössze 18 hónappal első angliai versenye után be is mutatkozhatott az 1972-es szezonzárón. A Watkins Glenben tartott futam remekül alakult az újonc számára, de a verseny vége felé megpördült, és a 4. helyről a 9. pozícióba esett vissza.

Scheckter kifejezetten gyors volt, de agresszív vezetési stílusának köszönhetően sok balesetet okozott. Az 1973-as Francia Nagydíj mindkét állításra remek példa. A dél-afrikai pilóta élete mindössze harmadik futamán az élen haladt, de a 41. körben a regnáló világbajnok, Emerson Fittipaldi utolérte őt, és az előzésre is kísérletet tett.

Scheckter azonban becsukta az ajtót, aminek következtében a McLaren és a Lotus összeütközött. A brazil versenyző azonnal kiesett, de két körrel később fiatal vetélytársa is feladta a küzdelmet.

„Ez az elmebeteg fenyegetést jelent saját magára és mindenki másra is, ezért nincs helye a Forma-1-ben” – jelentette ki Fittipaldi, aki az incidens után személyesen Scheckter felé is intézett néhány keresetlen szót.

„Fittipaldi megkeresett a garázsban, és arról kezdett hevesen magyarázni, hogy az újoncok nem tartják fel a világbajnokot – mesélte Scheckter a Motorsport Magazine-nak. –

Amikor a végére ért, felhívtam a figyelmét, hogy 42 köre volt az előzésre, és hasonló szituációban legközelebb pontosan ugyanígy fogok eljárni.”

Ez a szóváltás azonban eltörpült ahhoz a kritikaáradathoz képest, amit a dél-afrikai versenyző a Brit Nagydíj után kapott. Persze kétségtelenül rászolgált, hiszen a Brit Nagydíj első körében nem kevesebb, mint kilenc autó tört totálkárosra neki köszönhetően. Az első kör végén, a 4. helyen autózva nekicsapódott a falnak, majd onnan visszatért a pályára, a száguldó mezőny elé. Ráadásul nem csupán anyagi kár keletkezett: Andrea de Adamich bokatörést szenvedett, ami véget vetett a Brabham-pilóta karrierjének.

Két későbbi világbajnok, Lauda és Scheckter. Utóbbinak ehhez rengeteget kellett változniaForrás: Heritage Images/Getty Images/National Motor Museum / Heritage Images/Heritage Images

„Kiugrottam az autóból és átmentem a bokszfalon, amikor Phil Kerr [a McLaren versenyigazgatója] elkapott, és rám parancsolt, hogy menjek a motorhome-be, és maradjak is ott – emlékezett vissza. – Mindenki engem keresett, többek között John Surtees is, akinek mindhárom autója összetört, úgyhogy ő meg akart ölni.”

A történtek után a McLaren jobbnak látta, ha négy hétvégére felfüggeszti pilótáját, mintsem az eltiltását kockáztni. Scheckter pedig örült, hogy élve kiszabadult Angliából, de az eset a tengerentúlra is elkísérte.

A dél-afrikai versenyző New Yorkba utazott, hogy egy Can-Am-futamon vegyen részt, és állítása szerint az első riporteri kérdésben arról faggatták, hogyan tudott leamortizálni ennyi kocsit.

A szezon hátralévő részében már csak a Kanadai és az Amerikai Nagydíjon indult, de mindkét futamon kiesett. A Mosport Parkban ráadásul ismét ütközött, ezúttal  François Cevert-rel. Érdekesség, hogy Scheckter ezeken a versenyeken a Forma-1 történetében először (és Damon Hill mellett egyedüliként) a 0-s rajtszámot használta.

Lenyugodott, és kis híján világbajnok lett

1974-ben állandó ülést kapott, de nem a McLarennél. Scheckter úgy véli, a wokingiak politikai okokból nem számoltak vele: hazájában az apartheid rendszer uralkodott, ezért az akkori főszponzor nem akart dél-afrikai versenyzőt látni a csapatnál. Ennek következtében több csapattal is tárgyalt, mígnem megállapodott a Tyrrell-lel.

Erre a szezonra Scheckter sokkal kiegyensúlyozottabbá vált, és már nem okozott baleseteket. Ezt jól alátámasztja, hogy amíg első hat versenyéből hármat is ütközés miatt kellett feladnia, addig a csapatnál töltött három idénye alatt ez mindössze egyszer fordult elő.

Sokak szerint az istálló alapítója és csapatfőnöke, Ken Tyrrell nyugtatta le, de a pilóta ezt másképp látja, szerinte addigra megértette, hogy balesetekkel nem fog vb-t nyerni.

Könnyen lehet, hogy a valódi ok még az előző idény végén keresendő. Scheckter csapattársa mindhárom szezonban Patrick Depailler volt, de a Tyrrell őt azért szerződtette, mert az 1973-as szezonzáró időmérő edzésén Cevert életét vesztette. A baleset pillanatában a dél-afrikai pilóta haladt mögötte, aki gondolkodás nélkül megállt segíteni.

Kiugrottam, és kikapcsoltam a biztonsági öveit, hogy kihúzzam, mert fennállt a tűz veszélye, és az akkumulátor is szikrázott

– idézi a McLaren hivatalos honlapja. – Hála Istennek nem emlékszem, hogy pontosan mit láttam, de tudtam, hogy vége van. Megfordultam, és közöltem a szörnyű hírt a jelenlévőkkel.”

Ez volt az első halálos baleset, aminek Scheckter tanúja volt, és ez elgondolkodtatta a fiatal pilótát. A dél-afrikai versenyző rájött, hogy borzasztóan veszélyes, amit csinál. Minden bizonnyal ez a tapasztalat is arra ösztökélte, hogy a későbbiekben óvatosabban versenyezzen.

Az F1 történetének egyik legkülönlegesebb autója, a hatkerekű Tyrrell, Scheckterrel a volán mögöttForrás: Wikimedia Commons/Lothar Spurzem

Az 1974-es szezon első három futamán még azzal az autóval ment, amivel elődje, Jackie Stewart megszerezte harmadik világbajnoki címét. Scheckter viszont képtelen volt hatékonyan vezetni, és ezeken a versenyeken nem is szerzett pontot. Később aztán magára talált, és a Svéd Nagydíjon meg is kaparintotta élete első győzelmét.

Brands Hatch-ben jött egy újabb elsőség, és kiegyensúlyozott teljesítményének köszönhetően két futammal a vége előtt Clay Regazzoni mögött egy ponttal a bajnokság második helyén állt.

A zárás viszont ezúttal sem sikerült jól, hiszen Kanadában és Watkins Glenben is technikai hiba áldozata lett, így végül harmadikként fejezte be a szezont.

Egy évvel később megnyerte hazai versenyét, de a pontversenyben csak a 7. pozícióban végzett. Az 1976-os idény pedig egyértelműen a hatkerekű Tyrrellről maradt emlékezetes. Scheckter 12 futamon indult a különleges típussal, és ugyan Svédországban győzni tudott, összességében nem volt lenyűgözve az ötlettől.

Egyszerűen nem hittem benne, és a tesztek sem sikerültek jól

– magyarázta. – Fékezésnél elvileg jobban kellett volna működnie, ami az egyenesekben meg is valósult. Kanyarodásnál viszont a kis kerekek megcsúsztak, emiatt pedig el kellett emelnünk a gázt, így összességében semmit nem nyertünk. Ráadásul sokszor lerobbant.”

Az év végén ugyan harmadik lett a pontversenyben, de James Hunt és Niki Lauda párbajába nem volt esélye beleszólni. Ekkorra már megérett benne a váltás gondolata. „Úgy éreztem, el kell hagynom a Tyrrellt. Nem volt sok lehetőségem, de Walter Wolf nagy dolgokról beszélt, meg akarta hódítani a világot. Végül ígéreteinek csak a 80 százaléka teljesült, de ez még így is több volt, mint amit más csapatok kínáltak.”

A Wolf színeiben Scheckter a Monacói Nagydíjat is megnyerteForrás: Getty Images/Bernard Cahier/Bernard Cahier

Scheckter tehát leszerződött a Frank Williams kiválásával immáron csak Wolf néven versenyző istállóhoz, és mindjárt az év első versenyén diadalmaskodott Argentínában. Ezt a Monacói és a Kanadai Nagydíjon is megismételte, aminek köszönhetően második lett az összetettben.

Laudától azonban olyan messze volt, hogy az osztrák versenyzőnek az is belefért, hogy az utolsó két futamra el sem utazott.

Ráadásul erre az időszakra valamelyest visszatért a „régi Scheckter”, és már közel sem volt meg az a kiegyensúlyozottság, ami a Tyrrellnél töltött éveit jellemezte. Különösen az 1978-as szezon sikerült rosszul, amikor a dél-afrikai pilóta öt alkalommal is baleset vagy kipördülés miatt esett ki.

A megbízhatósága repítette a csúcsra

Könnyen lehet, hogy az 1978-as rossz teljesítmény hátterében az állt, hogy májusban megkereste a Ferrari. Ez már korábban is előfordult, de az olasz istálló érdeklődése ezúttal komolynak bizonyult.

A Ferrari majdnem minden évben azt hajtogatta, hogy tárgyalni akarnak velem, de ezekből soha semmi nem sült ki

– mondta. – 1978 májusában viszont találkoztam az Öreggel [Enzo Ferrari], aki elsőként azt kérdezte meg, hogy mennyi pénzt kérek. Azt válaszoltam, hogy túl fiatal vagyok ahhoz, hogy a pénzről beszéljek. Ezek után jól kijöttünk egymással.”

Végül azonban mégis kénytelenek voltak alkudozni, mert a Commendatore szerette volna, ha leendő pilótája azonnal aláír, Scheckter viszont a versenyzésre akart koncentrálni. Végül 1,2 millió dollár ellenében előbbi kívánsága teljesült.

Scheckternek csapattársa a legendás Gilles Villeneuve volt a FerraribanForrás: Getty Images/2008 Getty Images/Klemantaski Collection

A dél-afrikai versenyzőnek az a Gilles Villenuve lett a csapattársa, akinek agresszív vezetési stílusa párhuzamba állítható Scheckter pályafutásának elejével. A kanadai pilóta a mezőny egyik leggyorsabbja volt, de rengeteg kockázatot vállalt, ami gyakran hibához vezetett.

Az idény első két versenyét Jacques Laffite nyerte, de utána a két Ferrari sokáig kiemelkedett a mezőnyből. Éppen ezért fontos volt, hogy Scheckter a futamokon vágjon vissza az időmérőkön általában jobban teljesítő riválisának.

Ez az esetek többségében sikerült, ráadásul amikor Villeneuve nyert, a dél-afrikai pilóta akkor is közvetlenül mögötte ért célba.

A szezon második felére a Williams vált az elsőszámú erővé, de Alan Jones hiába nyert zsinórban három futamot, korábban annyiszor kiesett, hogy már nem volt esélye a végső győzelemre. Három futammal a vége előtt Scheckter vezette a pontversenyt, és csapattársán kívül már csak Laffite-nak maradt matematikai sansza, hogy megelőzze.

A mindent eldöntő futamot Monzában, a Ferrari hazai pályáján rendezték, ahol René Arnoux kiesése után a két Ferrari került az élre. Innentől kezdve a 2. helyen lévő Villeneuve nem támadhatta meg riválisát, végül kevesebb mint fél másodperccel mögötte ért célba. Scheckter azonban tagadja, hogy csapattársa hagyta volna győzni.

Mindenki azt hiszi, hogy Gilles engedett nyerni, de ez nem igaz

– szögezte le. – Az első két helyen haladtunk, Jacques Laffite pedig a Ligier-vel üldözött minket. Amint kiesett, visszavettem a tempóból, és ugyanígy tett Gilles is.”

Scheckter a Ferrari hazai pályáján biztosította be vb-címétForrás: Getty Images/Paul-Henri Cahier/Paul-Henri Cahier

Az Olasz Nagydíj végeredménye azt jelentette, hogy Scheckter matematikailag is bebiztosította világbajnoki címét. Diadalát többek között kiegyensúlyozottságának köszönhette, hiszen a 15 futamból 13-szor célba ért, és ezek közül egy alkalmat leszámítva rendre pontot is szerzett. Hozzá kell tenni, hogy a kanadai pilóta háromszor is technikai hiba miatt adta fel az aktuális futamot, de tény, a maradék 12 versenyből csak 8-szor végzett az első hat, akkoriban pontszerzőnek számító pozíció valamelyikén.

A következő idény már korántsem alakult ennyire fényesen, sőt, Scheckter és a Ferrari minden idők egyik legrosszabb címvédési kísérletét mutatták be. A dél-afrikai versenyző mindössze egy 5. helyet tudott felmutatni, és egyedülálló módon az a szégyen is megesett vele, hogy

regnáló világbajnokként nem tudta magát kvalifikálni a Kanadai Nagydíjra. Az idény végén mindössze harmincévesen bejelentette visszavonulását.

„Elértem, amit akartam – magyarázta – Rengeteg balesetnek, sőt, halálesetnek lehettünk tanúi, és úgy vettem észre, hogy néhányakat ez hidegen hagy. Számomra akkor elveszett az F1 varázsa. Júliusban közöltem Ferrari úrral a döntésemet, majd pedig a sajtónak is bejelentettem. A hátralévő versenyeket és teszteket viszont még végigcsináltam.”

Az üzleti életben is sikeressé vált

Scheckter nem távolodott el az autósport világától, hiszen visszavonulása után többször is szerepet vállalt a televíziós közvetítésekben. Emellett azonban az üzleti életbe is belekóstolt, amikor lőfegyver-szimulátorokat gyártó céget alapított.

A vállalat olyannyira sikeresen működött, hogy amikor Scheckter végül eladta, meg tudta teremteni azt a pénzt, amivel képes volt támogatni legidősebb fiai versenyzői pályafutását. Toby és Tomas karrierjét is egyengette, de saját bevallása szerint rosszul élte meg ezt az időszakot.

„Abban a helyzetben találtam magam, hogy a paddockban sürgök-forgok, a váltó áttételeit állítom be, vagy gumit pumpálok, mint 30 évvel korábban.

Az autóban mindig lehet jobban nyomni, de Tobyval és Tomasszal mindig úgy éreztem, hogy semmi hasznosat nem tudok csinálni.”

Scheckter a mai napig működteti a Laverstoke Park Farm nevű, ezerhektárnyi területet, ahol organikus növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Az egész úgy kezdődött, hogy második felesége, Clare a témáról szóló könyvet ajándékozott neki.  A pár később visszaköltözött Angliába, Clare hazájába, és a hobbiként induló tevékenység „szenvedéllyé, majd betegséggé vált”.

A tavalyi Olasz Nagydíj hétvégéjén ismét beülhetett világbajnok autójábaForrás: Getty Images/2019 Getty Images/Mark Thompson

A dél-afrikai exversenyző elmondta, a lehető legfinomabb ételt akarja előállítani saját magának, illetve a családjának, méghozzá kompromisszumok nélkül. „Arra a következtetésre jutottam, hogy nagyon szigorúan a természetet kell követni – nyilatkozta az Independentnek. – Két alapelvünk van. Egyrészt a lassan növekedő állatok és növények általában egészségesebbek és jobb ízűek. Másrészt hisszük, hogy a biológiai sokszínűség kulcsfontosságú a megfelelő környezet létrejöttéhez.”

Scheckter vállalkozása annyira sikeresen működött, hogy néhány alkalommal a televízió is beszámolt róla. Különböző dokumentumfilmek és showműsorok mellett egyszer a BBC nézőinek is bemutathatta, hogyan készíti el a bivalymozzarellát.

Scheckter a közelmúltban kétszer is bekerült a híradásokba. Tavaly szeptemberben újra beülhetett abba a Ferrariba, amivel 40 évvel korábban megszerezte egyetlen világbajnoki címét. Ez volt az utolsó alkalmak egyike, amikor együtt lehetett az egész családjával, egy hónappal később az idősebbik lánya 21 éves korában elhunyt. A történtek természetesen megviselték az 1979-es bajnokot, de teljes visszavonulásra valószínűleg nem késztetik: a tervek szerint az idén ismét autóba ül majd, és a Kyalamiban esedékes F1-es fesztiválon újra láthatja majd őt a közönség. 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK