Kannás Karcsi nélkül is hiánypótló lett Wéber Gábor új F1-es könyve

Számos könyv megfordult a kezeim között a Forma-1-gyel kapcsolatban az elmúlt 25 év során, de van kettő, amire mindig szívesen gondolok vissza, még akkor is, ha manapság már ritkán veszem le őket a polcról. Az egyik a magyarul kissé furcsa című Renault Forma-1 – Az autóversenyzés könyve, a másik a Forma 1 nagyenciklopédia [sic!].

Noha talán egyik sem „a legjobb” kiadvány, akár még a magyarul megjelent kötetek között sem, a sportággal való ismerkedésem első évei során tudat alatt is fontos szerepet játszottak, mert könnyen áttekinthetően rendszerezték azt az óriási adathalmazt, a rengeteg részletet, sok információt és érdekességet, ami ezt a bonyolult, de részben ettől is szép játékot jellemzi.

Ezek még az internet széleskörű hazai elterjedése előtt jelentek meg, lehetséges, hogy ez is szerepet játszott abban, hogy a Wikipédia, valamint az egyéb online tartalmak, portálok, YouTube-csatornák, podcastok és a többi, színes-szagos média mellett a hazai kiadók az elmúlt évek során nem nagyon gondoztak ilyen, áttekintő jellegű műveket. Az évkönyvek és a portrék jellemezték a piacot.

A kiadvány nem előzmények nélküli: Wéber korábban autós újságíróként, az F1 Racing hazai kiadásának főszerkesztőjeként és szakfordítóként is megállta a helyét. Készített magyar nyelvű átiratot a GTR című szimulátorhoz (bár a kiadó végül egy silányabb változatot használt) és 2010-ből a világ első autóverseny szakszótára is az ő nevéhez fűződött.

A „Forma-1 a 21. században” bizonyos szempontból ennek a szellemi örököse, hiszen a csaknem 10 évvel ezelőtt kiadott kötet a 3000 magyar szócikk mellett 1500 magyarázatot is tartalmazott olyan örökzöld és 1:1-ben lefordíthatatlan megoldásokkal, mint a NASCAR-ból ismert „Catch can man” magyarítása Kannás Karcsira.

ami 254 oldalon tárgyalja a sportág versenyzőit, csapatait, technikai és tudományos aspektusait, gazdasági kérdéseit, bemutatja a pályákat, a logisztikai hátteret, a beszállítók szerepét, a szabályok lényeges elemeit és nem utolsó sorban a magyar szakemberek részvételét, exkluzív interjúk formájában.

Egy ilyen kiadvány kapcsán az egyik legnagyobb veszély, hogy a szerző sokat markolna, de aztán végül keveset fog, itt viszont az első néhány tartalmi egység után kiderül, hogy Wéber jól közelítette meg a feladatot. Már a kötet elején felvállalja, hogy az olvasó ezúttal az ő szemüvegén keresztül vizsgálhatja a sportágat, a szubjektivitás miatt így

Ez a könyv annak a lenyomata, hogy Wéber mit szeretne elmagyarázni a sportágról valakinek, aki látott már egy-egy versenyt, esetleg edzést is, de a közvetítés alapján nem jött át neki, hogy miért szoktak Pitot-csövekkel teleaggatott mérőkereteket szerelni az autókra, mivel foglalkoznak a csapatok a hétvége adott szakaszai során vagy mi történik manapság Sebastian Vettel formájával.

A csapatok és a pilóták bemutatását az online sajtóban is egyre gyakrabban tetten érhető, erőteljes szubjektivitás jellemzi, a forma és a nyelvezet is olvasmányos, csalogatja a könyv gazdáját. A későbbi, „szakmázós” fejezetek során már töményen érkeznek a tudnivalók, ezeket a sorokat nem lehet (legalábbis nem érdemes) mohón habzsolni.

Ezt sokszor táblázatok, fotók és néha ábrák is segítik, de a szöveg olykor annyira vaskos, hogy elbírna még illusztrációkat, magyarázó infógrafikákat. Ilyenkor viszont eszünkbe juthat, hogy egy szerzői kiadású könyvről van szó, nem pedig egy műszakirajz-gyűjteményről, valahol meg kell húzni a határt ahhoz, hogy a szerkesztés ne legyen végeláthatatlan szélmalomharc a nem létező tökéletesség érdekében.

Hogy ez milyen idegőrlő folyamat, arról a korrektúra terén észrevehető bakik árulkodnak, ezt azonban nem fair az online sajtóban felróni egy nyomdába kerülő kiadványnak. Az jó hír, hogy ez a szerzőt is bosszantja, egy esetleges későbbi, átdolgozott változatból bizonyára ezek eltűnnek már. A koncepció ugyanis jó: az adatok terén hiába avul gyorsan a könyv ismeretanyaga,

Itt érdemes megragadni, hogy bár vizuális segédletből lehetne több, a szerző mindent megpróbál érthetően, gyakorlati példákkal elmagyarázni, olykor az iskolás korosztályra is kikacsintva. A háztartásból vagy az élővilágból átvett példák is erősítik az elbeszélő hangulatot. Kannás Karcsi és a humor kevésbé jelenik meg, de a fejezetek így is érdekesek lesznek, talán éppen akkor, amikor a könyvet nem egyben darálja le az olvasó, hanem egy részterület kapcsán keres kiindulási alapot.

Folyamatos kérdés manapság, hogy a Forma-1 miként hódítson meg új közönséget és nálunk is gyakran felmerül, hogyan alapozzunk meg egy szezont olyan érdeklődőknek, akik nem ismerik a sportág részleteit. Erre még mindig a könyv a jobb megoldás, amire építkezve online tovább lehet kutatni az érdekes részletek iránt.

Hamarosan jön a második szezon, ami valószínűleg Magyarországon is népszerűbb lesz az első felvonásnál. Az ott kissé dramatizált, karakterekre kihegyezett történetszálak mellé ajánlott olvasmány Wéber Gábor F1-es könyve, ami hasznos iránymutatás lehet a február közepén kezdődő előszezoni tesztek kapcsán is.

A kötet megtalálható a szerző weboldalán és az ismert könyvesboltokban. A cikk megírásához használt példányt a szerző biztosította.