Van olyan autó, amivel Vettel egyszerűen nem tud mit kezdeni

Sebastian Vettelt sokszor éri az a vád, hogy csak azért tudott négy világbajnoki címet nyerni, mert a Red Bull tökéletesen passzolt egyedi vezetési stílusához. Azzal együtt, hogy ez a kijelentés a dolgok túlzott leegyszerűsítése, azt a Motorsport Magazinnak adott interjúban a négyszeres világbajnok is elismerte, hogy vannak bizonyos beállítások és viselkedési típusok, amelyekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Vettel tavaly rendkívül sokat szenvedett az alapvetően elhibázott koncepciójú SF90-essel, többet, mint csapattársa, Charles Leclerc. Különösen az év első felében gyűlt meg a baja a kocsival a rutinos pilótának, többször is úgy nyilatkozott, hogy nincs meg a kellő magabiztossága vezetés közben.

A tavalyi Ferrarinak – különösen a szezon első felében – a hátsó része nem volt kimondottan stabil, valamint a lassú kanyarokban hajlamos volt alulkormányzottá válni, ami szöges ellentétben állt Vettel preferenciáival.

„A hátsó tengely stabilitásának szempontjából nézve az autónak nem kell teljesen az aszfalthoz ragadnia, mivel nem szeretem az alulkormányzottságot. Van néhány versenyző, akik teljesen másként látják ezt. Talán könnyebb most expilótákról beszélnem,

– utalt a 2008 végén visszavonult skótra Vettel. – Úgyhogy itt vannak ezek a versenyzők, akik tudják ezt kezelni, nekem viszont olyan hátsó rész kell, ami egy bizonyos ponton stabil marad, amikor bemegyek a kanyarba, de összességében a túlkormányzottságot preferálom, mert akkor meg tudok tenni bizonyos dolgokat az autóval, amitől gyorsabb leszek."

Külön fájó volt Vettelnek tavaly, hogy a szezon előtti teszteken még remekül érezte magát a 2019-es Ferrariban,

„Nagyon jó egyensúllyal kezdtünk, emiatt mondtam, hogy annyira jó érzés volt vezetni az autót az év elején. Úgy tűnt, hogy az első futamon ezt elveszítettük és időbe telt visszanyerni. Értünk el fejlődést, külünösen a beállításokkal, úgyhogy szórakoztató volt visszatérni Barcelonába a versenyhétvégén. A fő különbség a tesztekhez képest a pálya és a levegő hőmérséklete volt, ez elég nagy és jelentős differenciát jelentett. Sokat tanultunk az út során, akadtak gondjaink itt-ott."

Az első teszthéten a Ferrari az idény toronymagas esélyesének tűnt, míg a másodikon felzárkózott hozzá a Mercedes. Ez annak volt köszönhető, hogy a címvédő egy alapautóval kezdte a tesztelést és csak a második hétre pakolta fel a kocsira a legfrissebb fejlesztéseket. „Az első hét kimagasló és biztató volt a számunkra, míg a második már sokkal szorosabb a többiekhez viszonyítva. A felhajtás ezzel együtt megmaradt, mert az emberek nagyon izgatottak lettek az első hét után, aztán pedig nem akarták elhinni. Különösen kívülről volt ez igaz, mivel mi szorosabb állásra számítottunk.

Ugyanakkor semmi kiemelkedő nem volt, amire azt mondhattuk volna, hogy itt egyértelműen valami nincs rendben az autóval."

Az első futam után hónapokon át tartó szenvedés következett, mialatt a Ferrari igyekezett úrrá lenni a gondjain. Vettel viccesen meg is jegyezte, elgondolkodtató az a pillanat, amikor az autó eleje és a hátulja sem tapad eléggé. „Ezeknek a problémáknak a kiküszöbölése mindig kompromisszumot jelent.

– utalt arra, hogy nem feltétlenül végezték a legjobb munkát az autó tervezésével. – Végső soron minden a folyamatos változtatásról szól annak érdekében, hogy a legjobb legyen az egyensúly. Valahol van egy tapadási határa az autónak, nem lehet egyre több és több leszorítóerőt elérni. Mi jól találtuk ezt meg, de három-négy hónappal később kiderült, hogy a jobb egyensúly ellenére sem vagyunk eléggé versenyképesek."