Társoldalunk:

Räikkönen meglátta a kamerámat, és egy ideig hozzám sem szólt

2020.01.11. 10:29

SM: Térjünk rá magára a szezonra! Az első nap nagyon rosszul sikerült, mivel gondjaid adódtak a fékpedállal. Mi volt pontosan a probléma?

BD: Az elmúlt másfél évben mind az otthoni gyakorlásokat, mind a versenyeket egy fékpedállal teljesítettem. Amikor az ülés még jobban hajlott, több energiát nyelt el, így a lábam nagyobb távolságot tett meg a fékezés során. A frissített gyártású ülések azonban kevésbé hajlanak a korábbiaknál, ami megzavarta az izommemóriámat, és a fékpedált a lehetségesnél messzebbre akartam nyomni. Emellett az érzete is más volt.

Az általam használt puha pedálok már nem bírták ezt a terhelést. A bahreini időmérőn is eltört az egyik, de ott még tudtam futni egy gyorskört, azután pedig kicseréltük. A fékérzet azonban már sosem volt annyira jó, mint otthon, és ez az egyik legfontosabb része a versenyzésnek. Ilyen körülmények között próbáltam továbbra is bátor maradni, ami hiba volt, és nagyrészt a saját hibámból nekimentem Tonizzának. Neki nem lett semmi baja, nekem viszont megsérült a szárnyam, és félig megpördültem.

Az első tavalyi győzelemre a harmadik versenynapig kellett várniForrás: F1 esport

Kínában vezettem, de minden előjel nélkül eltört egy újabb fékpedál, így fel kellett adnom a versenyt. Utána újra kellett telepíteni a szoftvert, amit nem mi csinálunk. Bakuban szerintem ez nem sikerült megfelelően, aminek következtében mindössze fél mért kört tudtam teljesíteni, így szinte a mezőny leghátuljáról rajtoltam. Ezután nyilván újra kicseréltük a pedálokat, a futamot pedig már túlélték, így nyolc pozíciót javítva, a 7. helyen fejeztem be a versenyt.

SM: Mennyire segített a csapat feldolgozni a történteket?

BD: A legnagyobb segítség az volt, hogy a nap végén nem nagyon kellett fizetnem az italokért! Ez mind a lelkemnek, mind a véralkoholszintemnek jót tett. Ezen kívül biztattak, hogy majd legközelebb jobb lesz. Akkor még azt hittük, innen is megnyerhetjük, de sajnos a második nap is rosszul indult.

SM: A silverstone-i futamon viszont sikerült dobogóval zárnod az eseményt, ráadásul Tonizzával szemben, egy nagy csatában érted el az eredményt. Ez mennyire adott neked önbizalmat a folytatásra nézve?

BD: Ha az időmérőt is közvetítenék, az emberek tudnák, hogy Silverstone után is ideges voltam. Úgy éreztem, ezt a futamot könnyedén meg kellett volna nyernem, mert nekem volt a legjobb versenytempóm.

Az esportban is előfordul technikai hiba, a szó szoros értelmébenForrás: Majer Dániel - GPhírek.hu

A kvalifikáción 3. lettem, és másfél tizedet buktam azzal, hogy egy kicsit elhagytam a pályát. A döntéshozók – akik gyakorlatilag az F1 esport FIA-jaként működnek – pedig meg is büntettek három rajthellyel. Egyrészt a telemetria tisztán mutatta, hogy én ott másfél tizedet vesztettem, másrészt pályaelhagyás esetén maximum a kört szokták törölni.

SM: Egyértelműen a harmadik nap sikerült számodra a legjobban, a pontjaid közel 50 százalékát ekkor szerezted. Spában arattad az első győzelmedet, ahol a verseny elején Rasmussennel oda-vissza előztétek egymást a Kemmel-egyenesben. Tudatosan próbáltatok ilyen módon ellépni a mezőnytől?

BD: Igen, az volt a terv, hogy így gyorsítjuk egymást. Soha nem számoltam ki, hogy ez valóban növeli-e a tempót, de akkor úgy gondoltam, hogy igen. Kiváló csatát folytattunk Rasmussennel, ezért rendkívül fontos volt a stratégia. Mindketten próbáltunk úgy takarékoskodni az energia-visszanyerő rendszerrel, hogy az az utolsó körre a lehető legjobban jöjjön ki.

Az első kanyarban sokan azt hitték, Rasmussen elfékezte magát. Aki sokat néz F1-et, az sejthette, valójában direkt autózott le az ideális ívről, hogy még a DRS érzékelési pontja előtt megelőzzem, de én is belefékeztem. Eközben mögöttünk volt Jarno [Opmeer], aki fordított taktikát választott, és 1 másodperccel jobb köröket autózott nálunk. Éppen ezért mi játszogathattunk, de ha utolér, akkor mindkettőnknek annyi.

A szezon vége felé már volt ok az örömre, de a bajnoki cím addigra elúszottFotó: Polyák Attila - Origo

Ezt a játékot Rasmussen adta fel hamarabb, így az érzékelési pontnál én voltam hátul. Ilyenkor túl közel sem szabad lenni, így az Eau Rouge-nál beálltam egy olyan távolságra, hogy pont az egyenes közepére érjem utol. Így sem volt annyira sima, mint amire számítottam, de a külső íven sikerült később fékeznem. Utána még izgalmas volt, mert ha Rasmussen elég közel marad, a Buszmegállóban visszatámadhatott volna, de szerencsére a középső szektorom második fele kiválóan sikerült.

SM: Elképzelhetőnek tartod, hogy a valóságban egy ilyen hosszú egyenesben két csapattárs hasonló módon segítse egymást a versenyen, mint ahogyan azt ti tettétek az első körökben?

BD: A valóságban a szélárnyék kicsit másképp működik, mint a játékban. Szerintem tavaly Bakuban a Red Bull is autózhatott volna jobb tempóban, ha az elöl haladó két körön keresztül nagyon nyomja, a hátul lévő pedig a szélárnyéknak köszönhetően energiát tud spórolni. Aztán a harmadik körben helyet cserélnek. Ez az elv a játékban is működik, de nagyon kicsi az elérhető nyereség a kockázathoz képest.

A turbulens levegőben nehéz határon autózni, az elöl haladó pedig rendszeresen a hátul jövő autót nézi, ami egy egyszerű védelmi mechanizmus. Néhány pályán matematikailag lehetséges, de nem hiszem, hogy ebből trend lesz, mivel túl nehéz a kivitelezés.

SM: Az Olasz Nagydíjon duplázni tudtál, és azon a versenyen szintén nagy szerepe volt a szélárnyéknak és a DRS-nek. Ott azonban nem vártál a végéig. Nem aggódtál, hogy az utolsó körökben DRS segítségével esetleg visszaelőzhetnek?

BD: Versenyzés közben szerencsére nincs időm aggódni. Azért döntöttem úgy, hogy az utolsó kör előtt megelőzöm [Nicolas] Longuet-t, mert hárman voltunk, és ha úgy alakul, a 3. helyről szinte lehetetlen előrébb jutni. Az előttem lévő is kap szélárnyékot és DRS-t, és ugyan nekem duplaszélárnyékom van, de a játékban nem annyira erős ez a jelenség.

Monzában virtuálisan és személyesen is versenyzettForrás: Majer Dániel - GPhírek.hu

Az előzés után minden kanyarban a határon autóztam, és hatalmas megkönnyebbülés volt, amikor átszeltem a célvonalat. Ezek a futamok mindig nehezek, emiatt különösen büszke vagyok, hogy amikor volt valós esélyem a győzelemre, mindig megragadtam. Egy csalódást keltő szezonkezdet után, győzelmi kényszerben kellett autóznom, így ez a diadal többet ér, mint általában.

SM: A harmadik nap végén a 4. helyen álltál, 53 pontos hátrányban az éllovas Tonizzával szemben. Voltak még komoly reményeid a bajnoki címet illetően?

BD: Semennyire nem voltak komolyak, mert nem kívántam rosszat Tonizzának. A harmadik esemény után elkönyveltem, hogy ő lesz a bajnok. Reméltem is, hogy ő marad az élen, Freddie-vel szemben kvázi neki szurkoltam. Nem azért, mert ő a Ferrari versenyzője, hanem mert nagyon alázatos, és úgy tűnik, ő tényleg örül a győzelmeknek, ami Freddie-ről nem mindig mondható el. Tonizzát csak úgy tudtam volna megelőzni, ha az utolsó nap nagyon balszerencsésen alakul számára, amit nem kívántam neki. Az 1. helyben nem reménykedtem, a 2. pozícióban egy picit, de a szuzukai futam után az is elúszott.

SM: Japánban 5. helyen végeztél az időmérőn, mindössze 1 ezreddel elmaradva Lucas Blakeley mögött. A kerékcsere után ő vissza tudott jönni a három első körben kiálló versenyző elé, és a futam végén a 2. pozícióban ért célba. Te viszont beragadtál mögéjük, ami megpecsételte a sorsodat. Ennyit jelentett ez az 1 ezred?

BD: Gyakorlatilag igen, de így is nekem kellett volna a 2. helyen végeznem. A bokszban 5-6 másodpercet álldogáltam, mert a játék szerint veszélyes lett volna a kiengedés. Biztosan nagyon veszélyes, főleg itt, ahol aztán nagyon megsérülhettem volna, ha beenged egy másik autó elé, és esetleg szellemautóra vált, de legalább igazságos...

Elsősorban a csapat profitált volna a jobb eredményekbőlFotó: Polyák Attila - Origo

Már két éve ígérgetik, hogy javítják a hibát, és mindig azt mondták, hogy most már minden bokszkiállás egyenlő. Hát, én hat autónak integettem. Ami bosszantó, hogy a konstruktőri bajnokságban a 3. helyen végeztünk, 8 ponttal a Ferrari mögött. Nagyon sok momentum volt, amikor ezt meg tudtuk volna szerezni, ezek közül a japán futam az egyik.

SM: Mennyit jelentett volna a 2. hely?

BD: A pénzdíjakból csak az istállók részesülnek. Az első helyezett 100 ezer dollárral távozhatott, a második 80-nal, a harmadik pedig 60-nal. Tehát ez a 8 pont 20 ezer dollárt jelentett volna a csapatnak, ami nyilván nagyon sok pénz. Nem örültek neki, de a szezonkezdet után ez is jó eredmény. Szerintem azonban reális esélyünk lett volna a 2. helyre, és aki maximalista, az ilyenkor rendkívül csalódott.

SM: A következő, USA Nagydíjon a 2. pozícióból indultál, de az első kör végén már csak a 6. helyen voltál. Mi okozta a visszaesést?

BD: Nem helyezkedtem a legszerencsésebben. Azért használom ezt a szót, mert az ötletem alapvetően nem volt rossz, és valószínűleg újra megpróbálnám. Rasmussen azonban olyan íven vette az első kanyart, amivel engem kényszerpályára helyezett. Ezzel nincs semmi baj, egy teljesen szabályos, tankönyvi megmozdulás volt. Ugyanakkor nem tudtam besorolni mögé, mert nem volt meg az egyautónyi hely Rasmussen és az őt követő versenyző között ahhoz, hogy visszamenjek az ideális ívre. Éppen ezért soha nem tudtam a „vonat” részévé válni és besorolni, mint egy szerelvény.

A Codemasters abból a szempontból már élethű, hogy a pálya poros részén kisebb a tapadás, így pedig folyamatosan veszítettem a pozíciókat. Aztán egy kicsit meg is sérült az autóm, ezért a verseny további részében már lassabb is voltam. Utólag nyilván könnyű okosnak lenni, jobb lett volna, ha a belső ívhez ragaszkodom.

SM: A Brazil Nagydíj előtt még volt esélyed megelőzni Opmeert az összetettbeli 3. helyért, ami később sikerült is. Mennyire voltál motivált ezzel kapcsolatban?

BD: Szerintem a 3. hely mindenkit érdekelne. Mivel egyenlőek az autók, ez fontos egy versenyző életrajzában. Jarno még mondta is, hogy nem akarja elveszteni ezt a pozíciót, szóval nehogy megnyerjem. Szerencsére ő nem tudott pontot szerezni, nekem pedig sikerült győznöm. A 3. hely azért sokkal jobban esett, mivel mégiscsak a dobogóról beszélünk. Még akkor is, ha az F1 esportban semmilyen pódium nincs, és a bajnokot leszámítva senki nem kap trófeát, a szimbolikus értéke akkor is magas.

SM: Brazíliában, az utolsó futamon Tonizzával csatáztál, aki a bajnokságért ment. Kétszer is megelőzted, az első ráadásul nagyon agresszív manőver volt. Nem féltél, hogy egy hiba esetén te döntöd el a végső győzelem kérdését?

BD: Hiszek magamban annyira, hogy tudjam, kulcshelyzetekben nem szoktam akkorát rontani, hogy azzal akár a saját, akár a másik versenyét tönkretegyem. Ha Tonizza hibázik, az az ő problémája, ettől nem fogok lassabban közlekedni. A végén egészen furcsán agresszív volt, még az utolsó körben is megtámadott. Összességében nyilván más az éllovassal csatázni, ilyenkor jobban odafigyel az ember, de próbáltam ugyanúgy versenyezni, mint bármely más alkalommal. Ez Tonizzának is jó volt, mert tisztaság szempontjából így a legkiszámíthatóbb.

A következő szezon előtt elsősorban a közösségi médiás jelenlétét építi, de a számítógéptől is kicsit nagyobb távolságot tartFotó: Polyák Attila - Origo

SM: A következő idény csak szeptemberben kezdődik. Nyilván fogsz gyakorolni addig, de a versenyszituációkra hogyan készülsz fel?

BD: A 2020-as játék májusnál korábban nem fog kijönni. Egyszerűen nem lehet ennél gyorsabban beállítani az autók karakterisztikáját és az erőviszonyokat. Így januártól májusig nem fogok annyit játszani, bár az online felületeimre sok tartalmat szeretnék feltölteni. Az új verzió megjelenése után biztosan elkezdek gyakorolni, már akkor is, amikor még a pályákat sem tudjuk. Minél hamarabb ki kell ismerni az összes beállítást, meg kell tanulnunk az autók frissített fizikáját. A szezon valójában nem szeptemberben, hanem ilyenkor kezdődik.

SM: Akkora lesz a különbség, hogy az ideivel már nem is érdemes játszani?

BD: Nem tudjuk pontosan, de feltételezzük, hogy igen. És az a helyzet, hogy hosszú távon nem jó, ha a számítógép előtt töltjük az időnk nagy részét.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Előző
  • 1
  • 2
Következő