Olyan volt az Egyesült Államok Nagydíjának hétvégéje Lewis Hamilton számára, amilyen az egész idény: fagyosan és nehezen indult, majd napfényben, ünneplésben zárult. Pedig a Mercedes előszezonbeli teljesítménye után maga az érintett sem mert volna arra fogadni, hogy idén újra megvédheti a bajnoki címet, majd döcögősen ugyan, de beindultak a dolgok, nagyjából Szocsi óta pedig csupán az volt a kérdés, hogy mikor, melyik futamon húzza be a hatodikat.
A brit pilóta austini megkoronázását a helyszínen szemlélve az embernek az volt a benyomása, hogy ebben a srácban bőven van még potenciál az elkövetkezendő évekre is.
Az USA Nagydíjon a britnek csupán négy pontot kellett szereznie ahhoz, hogy megtörténhessen a bajnokavatás. Ugyan a szombati időmérő edzésen a vártnál gyengébben muzsikált, és a rajtrácson csak az 5. helyet foglalhatta el, a helyszínen senki nem mert volna arra fogadni, hogy a bajnoki ünneplésre előkészített pezsgők a hűtőben maradnak.
A csapat szinte eldugta a klasszist, aki a nap folyamán tényleg csak a kötelező tennivalók, például a versenyzői parádé idején bújt elő az odújából.
Amikor aztán előmerészkedett, olyan őrület támadt a paddockban, amilyet ritkán látni, és ez alapján biztosan jelenthetjük ki: nincs másik F1-es versenyző, aki képes megszólítani úgy az F1 által régóta bevehetetlen területnek számító Egyesült Államokat, mint Hamilton.
A futamon a brit az élmezőnyből egyedüliként próbálkozott egykiállásos stratégiával, célba véve a győzelmet, ami ezúttal nem jött össze neki. A pódium legmagasabb fokára a csapattárs Valtteri Bottas állhatott fel, a 2. hely azonban bőségesen elegendő volt a hatodik vb-cím bebiztosításához. „Tudtam, hogy nehéz versenyem lesz, de úgy álltam hozzá, mint mindig, úgy, hogy győzni akarok. Amikor a harmadik helyen álltam, akkor sem az előttem haladó kék autóval foglalkoztam, kizárólag Valtterire összpontosítottam" – ecsetelte a benne munkáló küzdőszellemet a futam leintése után Hamilton, akinek ugyan bőven van már rutinja abban, hogy milyen bajnokká válni vagy címet védeni, de még így is lehetett érzékelni rajta némi elérzékenyülést.
Amikor például arról kérdezték, hogy milyen érzés nemcsak a sportág, de a teljes brit sporttörténelem egyik legkiemelkedőbb egyéniségének lenni, a 34 esztendős pilóta – mint már oly sokszor – visszakanyarodott a gyermekkorához: „Még nem fogtam fel ezt. Csak az jár az eszemben, hogy amikor gyerek voltam, felébredtem, lementem a lépcsőn, a pótanyukám, Linda készített nekem és édesapámnak baconös szendvicset, majd leültünk a tévé elé és néztük a nagydíjat.
Furcsa dolog nézni valakit a tévében, és megtapasztalni azt, hogy aztán egyszer csak te magad vagy ott, és azt teszed, amit annak idején az olyan nagyságok, mint Ayrton [Senna] vagy Michael [Schumacher].
Egyszerűen szürreális belegondolni, hogy az életem utazása során elértem ezt a pontot, eljutottam idáig, hogy hatodszor is megnyertem a vb-t" – fogalmazott a pilóta.
Hamilton nem győzte méltatni a Mercedest, ám két személyt külön is kiemelt. Egyikük az idén elhunyt Niki Lauda volt, aki nemcsak átcsábította a csillagos csapathoz nevelőegyesületétől, a McLarentől, hanem a későbbiekben mentorálta is, és szoros barátság alakult ki közöttük: „Nagyon sokat köszönhetek neki. Nem gondoltam volna, hogy az elvesztése ennyire meg fog viselni, de letaglózott, és nagyon hiányzik" – mondta a háromszoros világbajnok legendáról a brit, aki kiemelte állandó harcostársát, versenymérnökét, Peter Bonningtont is.
A szigetországi szakember a Mexikói Nagydíjat egészségügyi okok miatt kihagyta, s bár úgy tűnt, hogy orvosai javaslatára Austinban sem lehet jelen, péntek reggel váratlanul megjelent, így a hétvége folyamán a pilóta a jól megszokott hangtól kapta az utasításokat és információkat.
„Biztos vagyok benne, hogy mindig remek mérnök volt, de szeretném azt hinni, hogy az együttműködésünk során minden idők egyik legjobbjává vált" – fogalmazott Hamilton, aki arra a kérdésre, hogy az ideit tartja-e az eddigi legnehezebb bajnoki hadjáratának, nem adott egyértelmű választ: „Nem tudom, minden utazás más, minden évben más és más érzelmi hullámvasúton jutunk el oda, ahová tartunk."
Miután letudta a kötelezőt, Hamilton és udvartartása a csapatfotózásra vonult át, amely most még a szokásosnál is jobb hangulatban zajlott. Toto Wolff, a Mercedes egyébként általában jó kedélyű csapatfőnöke sem vigyorgott még ennyit soha, mint most. A szakvezető lépni is alig tudott a szelfi- és autogramvadászok gyűrűjében, s ennyire lelazultnak is csak ritkán láttuk:
mielőtt belekezdett volna a szokásos sajtóértekezletbe, odalépett az egyik Mercedes VIP-vendég négy-ötéves forma kisfiához, aki a csapat vendéglátóegységében kiállított egyik Ezüstnyíl-makettra ácsingózott, majd nemcsak megmutatta, hanem neki is ajándékozta azt.
Ezután megbúbolta a kissrácot, felült a pulpitusra, és méltatta hatszoros világbajnokát. „K**** gyorsan tud autót vezetni” – felelte a hallgatóságot megnevettetve a szakvezető arra a kérdésre, hogy Hamilton miért különleges. „Olyan fickó, aki nemcsak tehetséges, de képes folyamatos fejlődésre ösztönözni magát. Tényleg minden megvan benne, ami generációja legkiemelkedőbb versenyzőjévé teszi" – tette hozzá Wolff, aki megjegyezte: a pilóta soha nem ad magának 10-ből 10-es értékelést, ami arra motiválja, hogy folyamatosan javuljon.
A hatodik vb-cím után immáron Michael Schumacher világcsúcsa a következő célpont, ami Hamilton jelenlegi formáját látva immáron kézzel fogható közelségbe kerülhet. Sőt, amennyire energikus és érett a brit, a közvélemény máris arról spekulál, hogy akár túl is szárnyalhatja a legendás németet.
Nem véletlen, hogy Schumacher rekordja ilyen régóta fennáll. Ez azért van, mert borzasztóan nehéz azon a szinten teljesíteni.
Ha képesek leszünk jövőre is versenyképes autót tenni a versenyzőink alá, képesek leszünk ledolgozni a jelenlegi hátrányunkat, és nem hibázunk, akkor szerintem Lewisnak meglehet a hetedik is. Miért ne?" – vélekedett a csapatfőnök. Maga az érintett ezzel kapcsolatban leszögezte, hogy soha nem volt cél számára Schumacher rekordjának beállítása, jelenleg pedig inkább örülni szeretne a hatodiknak.
Hamiltont édesapja és édesanyja - párjaikkal együtt - pezsgővel fogadta, majd felolvasták neki azt a nyílt közleményt, amelyet Ola Källenius, a Daimler AG irányítását idén átvevő vezérigazgató adott közre, s amelyben az egekig méltatta a pilótát. A rövid családi ünneplést követően az apuka, Anthony könnyes szemmel beszélt a GPhíreknek fia újabb sikeréről: „Az első perctől kezdve hittem benne, hogy sikeres lehet az F1-ben, az pedig teljesen lenyűgöz, hogy még ennyi siker után is képes meglepni, képes még jobbá válni.
Nagyon boldog vagyok, hogy eljutott idáig, és mivel tudom, hogy csakis a legjobbal elégszik meg, biztos vagyok benne, hogy a jövőben is teljes gőzzel küzd majd a sikerekért"
– fogalmazott Hamilton apuka, aki – amikor szembesítettük azzal a ténnyel, hogy immáron az F1-es történelem második legsikeresebb versenyzőapukája – pacsival reagált, és kijelentette: „Ezt elég nehéz elhinni. Pokolian hosszú út vezetett idáig, de nagyon megérte!"