Egy félreértés döntheti el Vettel jövőjét a Ferrarinál?

Ahelyett, hogy az idei Orosz Nagydíj úgy vonulna be a Forma-1 történelmébe, mint a futam, amely végleg megerősítette: a Ferrari, még ha a világbajnoki csata szempontjából túl későn is, de magára talált a 2019-es szezonban, valószínűleg úgy fogunk visszaemlékezni a szocsi versenyre, mint a Scuderia következő éveit, esetleg évtizedét meghatározó futamra. A verseny végeredménye helyett ugyanis sokkal fontosabbak azok a történések, amelyek az 53 körös viadal első felében játszódtak le.

A harmadik helyről induló Sebastian Vettel úgy érkezett meg a szezon leghosszabb rajt utáni sprintjének végére, hogy nemcsak a közepes gumikon startoló Lewis Hamiltont, hanem a pole-ból nekirugaszkodó csapattársát is megelőzte. Mint később kiderült, Leclerc egy csapaton belüli megállapodás értelmében szándékosan nem védekezett Vettel ellen, ezért elvárta, hogy visszakapja az első helyet. Kívülről nézve egyértelműnek tűnhet a helyzet: Vettel semmibe vette az előre megbeszélteket és saját pecsenyéjét sütögetve szembement a csapat érdekével, még ha ezt egy négyszeres világbajnoktól elvárható módon nem is nyíltan tette. De valóban ennyire egyszerű lenne a helyzet?

Mi történt pontosan?

Először nézzük, hogyan bontakozott ki a Ferrarin belüli felfordulás! A rajtot mindkét vörös autó jól kapta el, aminek köszönhetően Vettel már az első métereken túljutott Lewis Hamiltonon (az első kanyar első harmadánál már előtte volt), az egyenes további részében pedig csapattársa szélárnyékában tovább gyorsulva őt is megelőzte. Mire felocsúdhattunk volna, Antonio Giovinazzi, Daniel Ricciardo és Romain Grosjean első körös ütközése nyomán már pályán is volt a biztonsági autó, ahogyan az eddigi Orosz Nagydíjakon már oly sokszor.

Leclerc-rel közölte a mérnöke, hogy a verseny későbbi részében keresik a csere lehetőségét, mire a monacói pilóta azt válaszolta, hogy megérti a helyzetet. Valójában azonban nem ez volt az első helycserére vonatkozó üzenet, a Ferrari már az első körben, egyből a biztonsági autó megjelenése után elkezdett erről kommunikálni a versenyzőkkel.

Szinte rögtön azután, hogy bejött a Safety Car, Vettel mérnöke szólt, hogy mivel egyformán jól kapták el a rajtot Leclerc-rel, azaz Vettel pusztán a szélárnyéknak köszönhetően érte utol és előzte meg csapattársát, meg fogják ejteni a helycserét. Válaszként egy később még lényeges mondat hangzott el Vettel szájából:

A négyszeres világbajnok mérnöke nyugtázta pilótája szavait, majd a kör későbbi részében újra megerősítette, hogy a csere lehetséges időpontját vizsgálják. Eközben ugyanezt közölték Leclerc-rel is, aki már korábban, egyből a Safety Car megjelenése után rákérdezett a csapatnál, hogy nekik is olyan világos-e, ami történt, mint neki, mintegy jelezve, hogy megtette, amit kértek tőle, most kéri vissza az első helyet.

A harmadik kör végén Bernd Mayländer a bokszutca felé vette az irányt, a pilóták ismét versenytempóra kapcsolhattak. A helyzet ekkor még nem, majd csak az 5. kör végén kezdett el fokozódni, ekkor kérték ugyanis először Vettelt, hogy engedje el csapattársát (aki a kör elején jelezte, itt lenne az ideje a helycserének, mivel már eléggé elhúzott Hamiltontól), mire a négyszeres világbajnok azt felelte, hogy mindenképp megelőzte volna, de ha már így döntöttek, még adjanak két kört, hogy nagyobb előnyt autózhassanak ki Hamiltonnal szemben.

Erre azt felelte Vettel, hogy akkor szóljanak Leclerc-nek, hogy zárkózzon fel. Az utolsó utasítás a 8. kör elején hangzott el az elengedésre, de miután Vettel továbbra sem állt félre, a következő körökben már csak a különbséget mondta a fülére a mérnöke, megdicsérte, hogy jó munkát végez, valamint közölte vele, hogy átállnak a C tervre.

Miközben Vettelt próbálták rábírni, hogy a megbeszéltek szerint legyen szíves félreállni, a hátul haladó Ferrari kormánya mögött Leclerc egyre idegesebb lett. Miután az ötödik kör felénél először szóltak neki az elengedésről, majd a hatodik kör kezdetén emlékeztették, hogy most, a célegyenesben fog megtörténni a helycsere (de nem történt), a 6. kör hármas kanyarjában Leclerc még csak annyit kérdezett: „hol?" Ekkor a mérnöke tájékoztatta, hogy a következő körben már tényleg jön az elengedés, majd amikor egy újabb jelzés után akkor sem történt semmi, a még mindig szűkszavű Leclerc-től továbbra is csak egy „mikor?" hangzott el, a 7. kör elején.

A szocsi versenyhétvége csütörtökén Leclerc arról beszélt, hogy a jövőben nem szabad elragadtatnia magát a csapatrádióban, és jobban meg kell fontolnia, hogy mit és mikor mond. Igyekezett is így tenni, belekezdett ugyanis egy mondatba, de hamar elharapta és hozzátette: „semmi." Az önmérséklet azonban csak pár másodpercig tartott, Leclerc mégis elkezdte, amit vélhetően elsőre is akart mondani:

Ezzel azonban nem ért véget az elengedősdi, a nyolcadik körben ismét azt közölték Leclerc-rel, hogy Vettel most aztán már tényleg el fogja engedni, erre azonban már semmilyen válasz sem érkezett a monacói pilóta részéről.

Miután Leclerc mérnöke a második DRS-zónában arra kérte versenyzőjét, hogy csökkentse a távolságot Vettelhez képest, Leclerc-től azonnal érkezett is volna a visszavágás, az egyenes végi brutális féktáv azonban közbeszólt, az ingerült Ferrari-pilóta inkább félbehagyta a mondatot. A csapat azonban nem várta meg, mire a harmadik szektor kanyargós első részét letudja, és ismét rádiózni lesz képes, helyette Laurent Mekies sportigazgató lépett közbe.

„Charles, egy kicsit később fogjuk végrehajtani a helycserét, Lewis kissé közel van, most nyomnunk kell neki, majd később helyet cseréltek. Csak koncentrálj a versenyedre, köszönöm!" Leclerc – a Ferrari vezetésének bosszúságára – ezt az üzenetet sem hagyta szó nélkül:

– küldött egyértelmű felszólítást a csapatnak, amire a bokszfalon ülő Mekies már csak a fejét csóválta.

Ezután lecsendesedtek az események, a Ferrari letett róla, hogy a pályán cseréltesse meg a helyet versenyzőivel. Inkább megvárták a kerékcserét, ahol már teljes mértékben ők diktálhattak. A 22. körben kihívták az akkorra már 4,4 másodperces hátrányba kerülő Leclerc-t új közepes gumikért, Vettellel azonban kivártak a 26. körig, ami pont elég volt ahhoz, hogy a négyszeres világbajnok csapattársa mögé térjen vissza a saját kiállásáról.

A csapatfőnök szerint attól tartottak – ami később be is következett – hogy egy esetleges Safety Car a Mercedes kezére játssza a győzelmet. Azonban ha mindehhez hozzávesszük Leclerc futam utáni nyilatkozatát, máris kételkedni kezdünk benne, hogy valóban ez vezérelte a döntést. „Végül is minden úgy alakult, ahogy megbeszéltük, én szélárnyékot adtam, amiért vissza kellett cserélnünk a helyeket, amit a kerékcserénél meg is tettünk." Leclerc a futam után többször is elmondta, hogy végül is nincs gond, mivel a csapat a kerékcserével megoldotta a pozíciók visszacserélését.

Habár a Ferrari Hamilton miatti aggodalmát mérnöke Vettellel is közölte, jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a vörösök annyira féltek a közepes gumikon tovább a pályán maradó Mercedestől, akkor miért hozták be a bokszba Leclerc-t a 22. körben?

hirtelen visszaesésről tehát nem beszélhetünk. Továbbá az is tény, hogy Vettelt az első olyan alkalommal a bokszba hívták, amikor onnan már csak Leclerc mögé térhetett vissza, a Ferrari minden bizonnyal tehát a saját kezébe vette a dolgokat és megmutatta, hogy ki az úr a háznál.

Ami ezután történt, az puszta balszerencse, Vettel MGU-K-ja a bokszból kivezető körben megadta magát, ami miatt virtuális biztonsági autós fázis lépett érvénybe, a két Mercedes ezt kihasználva kisebb időveszteséggel cserélt kereket és megtartotta az első két helyet, amit már nem is engedett ki a kezéből. A Ferrari egyenesbeli tempóját látva kicsi rá az esély, hogy a VSC nélkül előzni tudtak volna az Ezüstnyilak, gyakorlatilag a közepes keveréken rajtolás egyetlen előnyét sikerült külső segítséggel kihasználniuk.

Tényleg csak félreértés volt?

A két élcsapatnak nyilván más erről a véleménye, az idei Orosz Nagydíjon azonban tényleg másodlagos volt a győztes kiléte, az Ezüstnyilak kettős győzelme legfeljebb csak előrehozta az elkerülhetetlent, legalábbis nehéz elképzelni, hogy egy kettős Ferrari-sikeren múlnának az idei vb-címek.

Márpedig nem ismerünk, ez a nyilatkozatokból és a csapatrádiókból egyértelműen kiderül.

Mivel a versenyt követően Vettel nem akarta részletezni a futam előtti megállapodást, nem tudhatjuk, hogy az pontosan miként hangzott, Mattia Binotto szerint mindenesetre ebben egyeztek meg: „a legfontosabb az volt, hogy mi foglaljuk el az első két helyet az első kör végén, mert utána menedzselhetjük a tempót és a helyezéseket, ahogy az történt is. Hogyan lehetünk az első két helyen, védhetjük az első helyet, miközben nyerünk egyet? Egyetértettünk abban, hogy a legjobb módja [az első két hely megszerzésének a rajt után], ha nem adunk szélárnyékot Hamiltonnak, ezért adta Charles a szélárnyékot Sebnek.

A Ferrari csapatfőnöke sem részletezte, hogy Vettel mit nem érthetett, a négyszeres világbajnok a Sky Sportsnak ugyanis azt nyilatkozta, hogy nem teljesen értette a történteket, a Ferrari sajtótájékoztatóján pedig ragaszkodott hozzá, hogy ő tartotta magát a megbeszéltekhez.

„Beszéltem Charles-lal a verseny előtt, szerintem eléggé világos volt [hogy miben állapodtunk meg]. Nem tudom, talán valamit nem értettem tisztán, de biztosan meg fogjuk beszélni" – nyilatkozta a Sky Sportsnak. Amennyiben hiszünk Vettelnek,

Leclerc úgy nyilatkozott: egyformán kapták el a rajtot, ő a bal oldalon maradt szélárnyékot adva Vettelnek, nem védekezett, ezért cserébe a Ferrari a kerékcserénél visszaadta neki az első helyet. A megállapodás az ő értelmezése szerint arról szólt, hogy úgy kell helyezkednie a rajt után – jelentse ez a pálya bármely részét – hogy azzal Vettelnek adjon szélárnyékot, és ne Hamiltonnak, majd ha emiatt Vettel megelőzi, akkor a csapat tesz róla, hogy visszakapja az első helyet.

Vettel a Sky Sportsnak adott nyilatkozatában több forgatókönyvről beszélt, ezeket azonban nem részletezte, mert nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni a csapatot.

Erre utal a 2. körös rádióüzenete, amelyben megjegyzi, hogy már az első kanyar előtt lehagyta Hamiltont (amit egyértelműen a jó rajtnak és a jobban tapadó lágy gumiknak köszönhetett, semmint Leclerc szélárnyékának) majd a 6. körben, miután utasították Leclerc elengedésére, egy zavaros kezdetű üzenetben ismét közölte, hogy „mindenképpen megelőztem volna." Hamiltont, nem Leclerc-t.

Ez csak puszta feltételezés, de a félreértés ott alakulhatott ki, hogy

Mivel Hamiltonnal szemben már a rajt utáni métereken pozíciót fogott, Vettel úgy lehetett vele, hogy onnantól szabad a verseny Leclerc-rel. A dolog ott sántít, hogy amennyiben így van, Leclerc már védekezhetett volna ellene az egyenesben, ő azonban ezt nem tette meg, mert biztos volt abban, hogy később visszakapja a helyet.

Ezért nem harcoltam vele" – nyilatkozta a monacói pilóta.

Mivel Vettel láthatóan nem értett egyet a helycserével, noha nem kezdett el vehemensen reklamálni a rádióban, azért igyekezett finoman szembemenni a csapatutasítással, és először a harmadik helyen autózó Hamilton közelségére, majd Leclerc hátrányára fogni, hogy nem áll félre. Azt választotta az elengedés elkerüléséhez, hogy a lehető leggyorsabb tempóra kapcsol, és ezzel folyamatosan elkezdi magáról leszakítani Leclerc-t. Nyilván 235 versenyes rutinnal a háta mögött azzal is tökéletesen tisztában volt, hogy csapattársa másfél másodpercnél közelebb nem igazán tud férkőzni hozzá a turbulens levegőben fellépő tapadásvesztés miatt, és minél tovább próbálkozik, annál jobban elkoptatja a gumikat és túlhevíti az autót.

Semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy Vettel szántszándékkal ment szembe a csapatutasítással és előre eldöntötte, hogy márpedig ő meg fogja nyerni a versenyt, kerüljön az bármibe. Hogy az események kibontakozása közben már úgy gondolta, hogy nem abban egyeztek meg, amit a csapat kért tőle, az más tészta.

hiszen a futamok délelőttjén tartott megbeszélések pont arra valók, hogy az összes forgatókönyvet tisztán és világosan végigvegyék rajtuk. Ha valamelyik versenyző ezek után teljesen mást gondol az ott elhangzottakról, az minimum érdekes. Akárhogy is, a Szocsiban történtek komoly mérföldkövet jelenthetnek a Ferrari és Vettel (közös) jövőjének szempontjából.

Vettel csak magával tett rosszat?

Sebastian Vettel az Orosz Nagydíjon megmutatta, hogy még mindig megvan benne az a kérlelhetetlenség, ami a győzelemhez kell, és akár úgy is kész felvenni a harcot a nála tíz évvel fiatalabb Leclerc-rel, hogy szembemegy a csapatutasítással, ha úgy érzi, neki van igaza. Emlékezzünk csak a 2013-as Malajziai Nagydíjra, ahol a Red Bull egyértelmű utasítása ellenére megelőzte Mark Webbert, azzal megnyerve a versenyt. De oroszországi akciójával valóban azt éri el Vettel, hogy a Ferrari nem mond le róla, látva, hogy van még benne spiritusz? Vagy inkább azt demonstrálta, hogy két dudás valóban nem fér meg egy csárdában, főleg akkor nem, amikor már győzelmekről van szó? Eddig sem volt mindig könnyű menedzselni a feltörekvő fiatal és a rutinos róka párosát, a Ferrari feljavulásával azonban várhatóan még nehezebb lesz.

Miért van félnivalója Vettelnek? Bár a versenytempója jó volt (noha nem tudjuk, mire lett volna képes Leclerc az első kerékcseréig, ha ő van elöl), az időmérőn ismét kikapott fiatal csapattársától. Zsinórban kilencedszer.

Ez rengeteg, még akkor is, ha Vettel bevallottan továbbra sem találja az összhangot az idei autóval.

A szingapúri győzelemmel ugyan lekerült róla némi teher, az időmérőt leszámítva pedig az oroszországi teljesítményéből is meríthet önbizalmat, azt így sem lehet nem észrevenni, hogy a Ferrarin belül rohamos sebességgel kezdtek el átrajzolódni az erővonalak.

hiszen már Melbourne-ben és Bahreinben is vissza kellett fogni a monacóit, hogy ne támadja az előtte haladó Vettelt. Utóbbi versenyen ez már nem is igazán sikerült, Leclerc a kértnél egy körrel hamarabb elviharzott csapattársa mellett és célba vette a győzelmet, amelytől végül csak a technika ördöge fosztotta meg. Ezután jött Kína, ahol Vettel kérte a csapatot Leclerc félreállítására, amit a Ferrari meg is tett, hogy aztán a német mintegy mozgó akadályként működjön csapattársa előtt, aki nem értette, hogy ha már elengedte rutinos kollégáját, az miért nem húz el tőle.

Ironikus módon a Francia Nagydíjig Vettel az időmérős teljesítmény terén volt kiemelkedő Leclerc ellen, nem számolva a Ferrari taktikai baklövésével fűszerezett monacói kvalifikációt 5-1 volt az állás a négyszeres világbajnok javára. Aztán jött a Francia Nagydíj, ahol Leclerc saját bevallása szerint filozófiát váltott és elkezdte jobban a saját stílusához igazítani az SF90-est ahelyett, hogy ő próbált volna minél jobban idomulni az autóhoz.

A Francia Nagydíj óta eltelt kilenc futamból mindössze hármon nem ő végzett előrébb, Hockenheimben saját hibájának köszönhetően a falban kötött ki, Szingapúrban a Ferrari kettős győzelemhez szükséges taktikájának áldozata lett, a Hungaroringen pedig az eltérő stratégián levő, ezáltal gumielőnyben támadó Vettel a pályán megelőzte. Emlékezzünk, hasonló helyzetben Melbourne-ben Leclerc-t arra utasították, hogy tartsa a pozícióját, Mogyoródon Vettelnek viszont engedték a támadást még úgy is, hogy már akkor nyilvánvaló volt, ezzel csak két autójuk között cserélik meg a sorrendet, további előrelépésre nincs lehetőség. A nyári szünet előtt a Ferrari tehát hiába akart továbbra is egyformán bánni versenyzőivel, a négyszeres világbajnoknak továbbra is valamivel többet engedett.

A Ferrari, vagy az idő dönt?

A millió dolláros kérdés az, hogy a Ferrari meddig lesz türelmes Vettellel. És ami ennél is fontosabb, meddig hajlandó arra fordítani energiáinak jelentős részét, hogy a két pilóta közti helyzetet menedzselje. Vettel mégiscsak egy négyszeres világbajnok, aki az ideivel együtt öt szezont húzott le Maranellóban, a Ferrari pedig – legalábbis kívülről nézve – igyekezett az egész szezonban ennek megfelelően is kezelni őt. Akármekkora hibát is követett el, nem kritizálták nyilvánosan, mindig kiálltak mellette, és akkor is igyekeztek sugallni, hogy ő a csapat vezére, amikor erre a teljesítményével nem szolgált rá. A szezon eleje óta remélt feltámadás eljövetele azonban egy csapásra jóval nehezebb helyzetbe hozta pilótafronton a Ferrarit, ami természetes, hiszen már győzelmekért harcolnak a versenyzői.

Ezzel alapvetően semmi gond nincs, amikor azonban már ketten teszik ezt ugyanolyan színű overálban, az bizony gyorsan gondokat szülhet. Ilyen helyzetben a már 32 éves, de még mindig sikerre éhes veteránt, vagy a nála 10 évvel fiatalabb, másfél évnyi Forma-1-es tapasztalattal a háta mögött is gyorsabb, egyértelműen a csapat jövőjét jelentő ifjú titánt válassza egy csapatfőnök?

Mattia Binotto a Sky Sportsnak úgy nyilatkozott, hogy továbbra is édes tehernek tartja, hogy két „fantasztikus" pilótája van, az Oroszországban történtek vélhetően azonban őt is elgondolkoztatják majd, már ha eddig nem töltött álmatlan éjszakákat azzal, hogy a pilótakérdésen törje a fejét.

A történelmi példák nem a jelenlegi helyzet mellett szólnak, pont a Ferrari filozófiája a bizonyíték arra, hogy mennyivel „könnyebb" világbajnoki címet nyerni úgy, ha van kimondott első és második számú pilóta a csapatban, vagy jobb képességei legalább az egyik versenyzőt a másik fölé emelik.

„Én Michael Schumacher idejében lépdeltem fel a ranglétrán a Ferrarinál, amikor Rubens Barrichello, majd Felipe Massa volt a csapattársa.

Két olyan pilóta egy csapatban, mint Max Verstappen és Charles Leclerc nehézségeket okoz a csapatvezetésnek" – nyilatkozta még korábban Binotto a La Gazzetta dello Sportnak arra a kérdésre, hogy a jövőben el tudja-e képzelni a holland pilótát a Ferrarinál.

Binottónak tehát megvan a véleménye arról, hogy a csapatnak mi lenne a legjobb, kérdés, hogy ezt miként tudja elérni, illetve el akarja-e 2021 előtt, Vettelnek ugyanis 2020 végén lejár a szerződése.

mert bármennyire is számított egyenrangú partnernek Kimi Räikkönen és Felipe Massa, a finn világbajnok természete teljességgel alkalmatlanná tette őt arra, hogy csapaton belüli viszályt szítson, 2014-es visszatérése után pedig a teljesítménye oldotta meg az első és második számú pilóta kérdését, ahogy tette azt Felipe Massáé Fernando Alonso mellett. Räikkönen és Massa előtt ott volt Michael Schumacher és Massa, azelőtt Schumacher és Rubens Barrichello, még korábban pedig Schumacher és Eddie Irvine párosa. Ezek mindegyikében le voltak osztva a szerepek.

Két alfahímet még a Ferrari 2000-es évek eleji rekordjait megdönteni igyekvő, már most a Forma-1 történetének legjobb csapatfőnökei közé sorolt Toto Wolffnak sem sikerült kordában tartania, a Mercedes óriási technikai fölényének volt köszönhető, hogy Hamilton és Rosberg rivalizálása nem játszotta egyszer sem a riválisok kezére a világbajnoki címet.

különösen úgy nem, hogy a Mercedesnél Valtteri Bottas bármennyire is igyekszik, láthatóan képtelen felnőni a Hamilton legyőzése jelentette óriási kihíváshoz, így kevesebb pontot is csen el csapattársától, miközben a Mercedesnek megfelelő mennyiségben szállítja azokat.

Mattia Binotto helyzete minden, csak nem irigylésre méltó. Ő lesz az első csapatfőnök az F1-ben, aki másodhegedűssé tesz egy négyszeres világbajnokot? Vagy egyszerűen megvárja, míg 2020 végén lejár Vettel szerződése? Ha előbbit meg is próbálná, Vettel abba biztosan nem menne bele, miközben Leclerc már az idén megmutatta, hogy ő sem Vettel vízhordójaként képzeli el a közeljövőt. Jelenleg a második a legvalószínűbb opció, márpedig ha így lesz, a Mercedesnél máris kezdhetik összeszerelni a jövő évi világbajnoki trófeákat tartalmazó vitrint.