Hamilton most másképp profitált a Ferrari szenvedéséből

Aligha vitatható, hogy jelenleg Lewis Hamilton és Max Verstappen a legjobb pilóta a Forma-1-ben. Charles Leclerc és Sebastian Vettel botladozik időnként, a mezőny többi részében pedig bár akadnak elismerésre méltó teljesítmények, egyelőre senki sem nyújt tartósan olyan produkciót, hogy a közvélemény azonnal elit autóba követelje.

A pályafutása alkonya felé közeledő ötszörös világbajnok és az egyre fényesebben ragyogó üstökös a Magyar Nagydíjon mérkőzött meg először közel egyforma feltételekkel a győzelemért „rendes" pályán (a monacóit ne tekintsük annak), amiből előbbi kerekedett felül.

mert a tabellát szem előtt tartva elengedhette a fiatal titánt, illetve belefért neki, hogy magára húzza, hiszen komoly fenyegetéstől nem kellett tartania a Red Bull motorhátránya miatt. Eddig jellemzően Verstappent kötötték gúzsba a műszaki korlátok, aki tipikusan olyan alkalmakkor nyert, amikor nagy ritkán előjöttek a Mercedes különböző sebezhetőségei.

A Honda viszont rengeteget fejlődött, Hamilton szerint bizonyos feltételek mellett már a Mercedest is veri, így a Hungaroringen, ahol a lóerők másodlagosak, Verstappen megszerezhette karrierje első pole pozícióját. És valószínűleg győzelemre is váltotta volna, ha nem eszelnek ki egy ügyes húzást a Mercedes stratégái, és azt nem hajtja végre zseniálisan Hamilton. Amiben azért szerep jutott a szerencsés körülményeknek is.

Mi az, hogy kettő?

Verstappen féltávig magabiztosan uralta a helyzetet, a kerékcserék egyetlen tervezett hullámakor a Mercedes nem tudott kísérletet tenni az elévágásra. Helyette hosszabbra nyújtották Hamilton etapját, aki így 6 körrel frissebb gumikon indíthatott támadást, és egyszer majdnem sikerült is elmennie a holland mellett. Utána azonban kénytelen volt visszafogni a rohamokat.

– nyilatkozta főnöke, Toto Wolff. – A 40. és a 47. kör között áttekintettük, kiálljunk-e a depóba, és hogy lepjük meg a Red Bullt." Amelynél egyébként tudtak a fékek túlmelegedéséről, és kibicnek semmi sem drága alapon könnyűszerrel meghozták volna a döntést ellenfelük helyében. „Nyilvánvaló lépés volt, hogy a Mercedes ilyen tempóval a birtokában arra teszi a tétjét, hogy megejt egy bokszkiállást" – magyarázta Christian Horner, „ingyenesnek" nevezve azt.

Ezzel arra utalt, hogy a 3. Charles Leclerc hátránya már 40 másodperc volt az élen állóktól, Hamilton pályán elfoglalt pozícióját semmi sem veszélyeztette, ellenben kapott egy esélyt, hogy javítson rajta. A 48. körben megejtett kerékcsere gondolata nem is emiatt aggasztotta. „A verseny előtt beszéltünk a stratégiai lehetőségekről, és a mérnökök azt mondták, nem lesz két kiállásunk. Amikor szóltak, hogy mégis, úgy éreztem, jesszus, ez nem fog működni – ismerte el. – Hatalmas kockáztatásnak gondoltam, mert előtte úgy éreztem, gyorsabb vagyok Maxnál, és lehetett volna pár lehetőségem megelőzni." Ennek hangot is adott a második szerviz után: „Ember, ez rossz döntés volt. Hozzak rajta 19 másodpercet?!" Erre 22 köre volt.

és az olló értelemszerűen tovább nyílik egy 23 körrel kopottabb kemény keverék esetében. Hamilton potenciális akadálya az lehetett, hogy a közepes gumik esetleg nem bírják a terhelést.

Az nyilván sosem derül ki, a kerékcsere nélkül átvette-e volna az 1. helyet, mennyire lett volna izgalmas a végjáték, de így mindenképp az volt. Kezdetben 1:19-es köröket kértek tőle, amit egy kivétellel szállított is, majd fokozta a tempót, ahogy a fékhőmérsékleti adatok rendbe jöttek. Közben viszont Verstappen reagált, az 51. körtől magasabb fokozatba kapcsolt, és egy darabig benézett az 1:19-es tartományba. A 41. körtől odáig átlagosan nagyjából fél másodperccel ment gyorsabban a szintén a kemény abroncsot használó Leclercnél (a ferrarist előtte néhány körön át a forgalom zavarta, ez okozta a kiugrást a vonalán az ábrán), a delta ekkor hirtelen a kétszeresére-háromszorosára nőtt.

Wolff elismerte, hogy pszichológiai trükkel tartották fenn Hamilton motivációját. „Egy ideig nem voltunk biztosak benne, hogy utol fogja érni Maxot, ezért szóltam, hogy mondják azt neki, hogy az utolsó körben sikerülni fog" – mondta. Ezt egyébként az 56. körben közölték a pilótával, aki ettől begyújtotta a rakétákat. 8 kör alatt 4 másodpercet sem faragott a hátrányából (15,4 volt ekkor), onnantól azonban pusztítani kezdte, a 62. körig átlagban 1,2-vel közelített Verstappenhez.

Már ebben az ütemben biztatónak tűnt a helyzete, a Red Bullon azonban elfogytak a gumik, meredeken bezuhantak a köridői, és nem volt kérdés, Hamilton elmegy-e mellette, kihasználva a jokert.

Maradt-e bármilyen ütőkártya a Red Bull kezében?

Az eseményeket Verstappen meglepően higgadtan nyugtázta a levezető körön, majd az autóból kiszállva rendkívül tárgyilagosan, elkeseredettséget alig mutatva értékelt. Nyilván más hangulatban nyilatkozott volna, ha karrierje vagy idei első győzelme úszik el ily módon, de senki sem róná fel neki, ha kicsit búsabban beszél. Csapata fejlődését látva semmiképp sincs oka keseregni, ahogy azért sem, mert

Hornert több fórumon faggatták egy második kerékcsere lehetőségéről, de ezt kategorikusan rossz iránynak minősítette, és az adatok szerint tényleg nem maradtak volna a címvédő előtt, ha egy körrel a bokszkiállása után lekövetik a stratégiáját.

– lamentált Verstappen a rádión, miután eldőlt, hogy nem másolnak.

Hamilton a friss gumin egy rövid ideig valóban távolodott, ám utána drasztikusan közelíteni kezdett. A bokszba 1 másodperces hátrányból vágott be, ez utána 21-re és picit még tovább nőtt, majd 20,6-ra csökkent, amikor Verstappen elhaladt a bokszbejáratnál. Ebben a pillanatban úgy tűnhetett, lenne értelme a másolásnak, csakhogy ezen a ponton az időmérő rendszer később 19,8 mp-es különbséget mutatott, vagyis Hamilton hozott annyit egy kör alatt a Red Bullon, hogy annak kerékcseréje esetén elé kerüljön.

Az energiaitalosok az első kiállás időzítésével sem lőttek mellé, nem kedvezhettek a kemény gumi élettartamának a 45 körös második etap rövidítésével. A Pirelli kalkulációja alapból elfogadhatónak tartott egy 42-48 körös menetet, bár az előzetes szimulációk ezúttal kevés támpontot nyújtottak, és több bizonytalanságot tartogattak a kevés száraz pályás pénteki gyakorlásból eredően.

Mint Hamilton második kerékcseréjén látszik, egy bokszkiállás kb. nettó 20 másodperc veszteséggel jár; a verseny elejétől azt sasolhatta a Red Bull, hogy Verstappen előnye mikor haladja meg ezt a 3. Leclerc előtt, hogy még pont elé hozzák vissza a pályára. Ez a 25. körben következett be, és muszáj volt az első adandó alkalmat kihasználniuk, különben a Mercedes lép, és nagy eséllyel végrehajtja az elévágást. Más idei futamok harmadánál élvezhettek már hasonló luxust az élen haladók, de egyik esetben sem volt közöttük olyan csekély különbség, mint a Hungaroringen, hogy ez befolyásolta a kerékcserék időzítését.

Valószínűleg hamarabb utoléri a végzet. Nagyon elméleti sík, de ha az addigi átlagos különbséget tartva rendre fél másodperccel diktál jobb tempót Leclercnél, az 51. és 66. kör között 10 másodperccel lassabb lett volna a részideje a valóságosnál.

Egyszerűen pechje volt, hogy a Ferrari a Hungaroringen nagyon lassú volt, míg Valtteri Bottas és Pierre Gasly eltűnt a süllyesztőben, így Hamiltonnal nyugodtan szavazhattak az ajándék kerékcserére. Más lett volna a leányzó fekvése, ha nincs ekkora szakadék a 3. helyezettől.

A vasárnapi játszmában a britnél voltak a nyerő lapok, rajta múlt, győzelemre tudja-e váltani őket. A szerencse a Német Nagydíjon elpártolt tőle, Magyarországon viszont újra mellé szegődött, és nagyszerű teljesítményt nyújtva élt a lehetőséggel.